Múzeumot szeretne a szakma
Nagy érdeklődés kísérte a Volt egyszer egy textilipar című szakmai napot, melyet csütörtökön rendeztek az Iparkamarában. A sokak által várt program a konferencián és a kiállításon kívül jó alkalmat nyújtott a találkozásra az egykori munkatársaknak.
Nagy érdeklődés kísérte a Volt egyszer egy textilipar című szakmai napot, melyet csütörtökön rendeztek az Iparkamarában. A sokak által várt program a konferencián és a kiállításon kívül jó alkalmat nyújtott a találkozásra az egykori munkatársaknak.
Némethné Hajba Terézia, a Rejtő Sándor Szakképzőiskola volt igazgatója, az esemény főszervezője megnyitó beszédében kifejtette: „Semmi nyoma annak, hogy városunknak világhírű textilipara volt. Pedig Afrikába katonaruhák, Angliába gyapjúszövetek, Japánba zsebkendők kerültek Győrből. Régóta szeretnénk létrehozni egy textilmúzeumot, de egyelőre nem sikerült. Sikerült viszont egy könyvet kiadni, melyben az összes textilipari vállalat szerepel, valamint megszervezni ezt a konferenciát és egy időszaki kiállítást.”
Köszöntötte a résztvevőket Pintér Bence polgármester is: „A ’70-es-’80-as években Győr szinte egyet jelentett a különleges kelmékkel, a világszerte elismert szövetekkel, a győriek több mint a fele ebben az iparágban dolgozott. A textilipar nemcsak munkahelyet jelentett, hanem közösséget, összetartozást, olyan identitást, amely mélyen beivódott a város szellemiségébe. Kötelességünk tehát méltó emléket állítani, hogy mindezt az utókor is megismerhesse.” – hangsúlyozta.
Molnár Albert, a GYMSVM Kereskedelmi és Iparkamara térségi elnöke úgy fogalmazott: „Örömmel támogatjuk azokat a mikroközösségeket, akik összefognak és valamilyen értéket képviselnek. Győr annak idején kereskedővárosból lett iparváros, melynek fontos eleme volt a textilipar. Erre épültek a különféle szolgáltatások, kereskedelmi egységek, a textiliparban dolgozó polgárok pedig hozzájárultak az itt folyó oktatáshoz, művészethez, sporthoz, közösségi élethez.
Galéria: Marcali Gábor
Mennyeiné Várszegi Judit, az Ipartörténeti Alapítvány kurátora arról beszélt, hogy sok egyéb tevékenységük mellett fő céljuk egy, a 21. századi igényeknek megfelelő, ipartörténeti gyűjtemény vagy múzeum létrehozása, ahol a textilipari emlékek is méltó helyet kapnak.
A köszöntők után előadások következtek. Dr. Szabó Rudolf a textil- és száltechnológia európai és magyarországi alakulásáról beszélt.
Cserhalmi Zoltán muzeológus, történész segítségével pedig visszatekinthettünk a múltba. Megtudtuk, hogy Győrben a 19. században még céhes keretek közt folyt a textilgyártás. Az igazi fellendülést a kapitalizmus hozta el. Zechmeister Károly polgármester iparpártoló tevékenysége következtében megindult a külföldi tőke beáramlása. Szintén az ő nevéhez fűződik a város keleti területeinek felparcellázása, melyre a textilgyárak telepedtek le. Az első fecske egy selyemgyár cérnázó üzeme volt. A győri textilgyártás doyen-je a bécsi Leon Gyula által alapított Magyar Mechanikai Pamutszövő- és Gyapjúszövet Gyár volt, mely 1901-től termelt. Ez volt a híres Győri Textil, később Rábatext, illetve Uniontext néven. A Grábgyár 1906-tól, a Richards 1907-től, a Lenszövő 1910-től működött. Ezek a cégek később részvénytársasággá alakultak, az eredeti tulajdonosok idővel kivonultak belőlük. A fénykor a két háború közé tehető, amikor a textiliparban ugyanannyian dolgoztak, mint az összes többi iparágban együtt. A Richards gyár gyapjúszövete Angliában fogalom volt, Svédországban a legmenőbb kabátok készültek belőle. 1945 után a tulajdonviszonyok, illetve a működési keretek megváltoztak, de az üzemekben továbbra is folyt a termelés. A ’60-as-’70-es években átfogó rekonstrukció zajlott. A szocialista időben a legnagyobb felvevő piacok a KGST országok voltak. Több üzem is kapott formatervezési nívó-díjat. A rendszerváltással aztán megkezdődött az iparág lassú halódása. Csak a kesztyűgyár és a Graboplast tudott fennmaradni. A legtragikusabb agóniája a Győri Textilnek volt, mely több kisebb cégre bomlott fel, ám egyik sem bizonyult életképesnek. Így a valamikor hatalmas üzemnek mára írmagja sem maradt.
A magyar textilipari képzésről Némethné Hajba Terézia szólt a hallgatóságnak. A délelőtt további részében beszélgetések hangzottak el vállalatvezetőkkel, iparművészekkel, mérnökökkel, szakoktatókkal, és a gépek mellett dolgozókkal.
Délután a Glovita Kesztyűgyár megtekintésével folytatódott a program. A népes csoportot Wachtler Réka ügyvezető fogadta. A gyárat 1929-ben egy osztrák cég alapította a valamikori ágyúgyár helyén. Kezdetben harisnya-, majd 1932-től kesztyűgyártással is foglalkoztak, majd az államosítás után ez lett a főprofil. A Glovita nevet 1989-ben kapta a cég, ekkortájt Közép-Európa egyik legnagyobb kötött kesztyűgyártója volt. A ’90-es években visszaesés kezdődött, a divat kesztyűk gyártását megszüntették, azóta csak munkavédelmi kesztyűket készítenek.
Galéria: Ács Tamás
Jelenleg 44 munkatárs részvételével, 192 kötőgépen zajlik a termelés. Évi ötmillió pár kesztyűt kötnek, melynek egy része belföldi piacra kerül, de gyártanak francia, német és skandináv megrendelésre is.
A Volt egyszer egy textilipar című tárlat március 10-ig tekinthető meg az Iparkamara földszinti kiállítóterében.