Ma van a Tánc Világnapja, amelyet 1982 óta ünneplünk — a tánc minden formájának valódi fiesztájaként, élet-igenlő örömünnepeként.
A tánc az önkifejezés egyik legtisztább formája, ahol nincs helye sallangoknak. Csak az őszinte, tiszta kifejezés létezik. Egy szó nélküli üzenet: mozdulj, élj, érezz.
Van, amikor hangos lendülettel tör be az életünkbe, és van, amikor csak lábujjhegyen lopakodik be a mindennapjainkba — mégis mindig jelen van. Szebbé, boldogabbá és emberibbé teszi az életet. Valódi őserő, amely mindannyiunkban ott él. Hiszen táncolni mindenki tud, csak a félelmeink szabnak határt.
Győrben a tánc és a zene kéz a kézben jár, átszövi városunk mindennapjait. A Győri Balett a hazai táncélet egyik zászlóshajójaként képviseli azokat a tradicionális értékeket, amelyekre méltán lehetünk büszkék. A Győri Nemzeti Színház táncművészei élő történelmet és a jövő reményét varázsolják a szemünk elé — őszinte művészettel, kivételes emberséggel.
Ezen a különleges napon még aktuálisabb az a beszélgetés, amely kollégánkkal készült, aki így vall:
„Aki egyszer táncos volt, mindig az marad.”
Büszkeségtől dagadó mellel tesszük közzé ismét Hancz Biankával készült beszélgetésünket: