A magyar rádiózás 100. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Széchenyi Egyetem könyvtárának aulájában hétfőn délelőtt.

A Győri Ipartestület szervezésében létrejött tárlaton száz rádiót láthatunk az első detektoros készülékektől a világvevőkön keresztül a mai digitális modellekig, valamint bemutatják a Magyar Rádió Győri Stúdiójának mintegy hat évtizedét.

A számos érdeklődőt vonzó rendezvényen először Hancz István, a Győri Ipartestület titkára szólt a jelenlévőkhöz.

Dr. Tóth Péter polgármesteri kabinetvezető köszöntőjében kiemelte: „A rádiózás első ötven évéről szinte mindent megtudhatunk az LGT Szól a rádió című slágeréből. Később a rádiót államosították, ezen keresztül adták át a központi híreket, de ezen keresztül hangzott el az 1956-os Nagy Imre beszéd is. Ez jól mutatja, mekkora erőt jelent egy olyan technológia, ami mindenhol elérhető. A néprádiót mindenki meg tudta vásárolni, a zsebrádió megjelenésével pedig már a helyhez kötöttség is megszűnt. A rendszerváltással megjelentek a kereskedelmi rádiók, majd veszített a jelentőségéből, mára pedig internet és mobiltelefon van helyette. Vajon mit fognak kiállítani 100 év múlva?” – tette fel a szónoki kérdést.

Ivanics Ferenc, a vármegyei önkormányzat alelnöke úgy fogalmazott: „Gyermeki öröm fogott el, amikor megláttam a rádiókat. Sorban jöttek elő az emlékek: a nagymamámnál még bútornyi méretű volt a rádió, aztán egyre kisebbek lettek. Fantasztikus érzés végignézni és átélni a kiállítást.”

Borsi Róbert, a városi önkormányzat kulturális tanácsnoka beszédében elmondta: „Száz évvel ezelőtt hangot kapott a távolság. A rádió nemcsak jelet sugárzott, hanem összekötötte az embereket. Nemcsak informált, hanem társ is volt, a kommunikáció egyik legemberibb formája, mert a hang mindig több mint információ. A magyar rádiózás 100 év alatt történelmet írt: reményt adott, irányt mutatott, vigaszt nyújtott és felelősséget is vállalt. A kommunikáció nem csupán technikai kérdés, hanem emberi kötődés, a rádiózás pedig ennek az egyik legszebb példája. Ma amikor a világ újra keresi a hiteles hangokat, a rádiózás példája különösen időszerű”  – hangsúlyozta, és köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évszázadban hangot adtak a közösségnek.

Szólt az egybegyűltekhez Kuti József, címzetes egyetemi tanár, valamint Tóth Csilla, az egyetemi könyvtár és levéltár igazgatója.

A kiállításon tizenöt gyűjtő féltett kincseit tekinthetjük meg. A legtöbb készülék tulajdonosa Opra Vilmos. „Vezeklésképpen kezdtem a gyűjtést. Gyerekkoromban ugyanis szétvertem néhányat, mert kíváncsi voltam mi van belül. Nem volt semmi, csak pár drót, csavar meg egy-két cső. Később rádöbbentem, mit tettem és el kezdtem gyűjteni őket. Mindegyiket megjavítottam és egy kicsit megsimogattam. Száztíz rádió gyűlt össze, ennek körülbelül a felét hoztam el. Szerencsére mások is csatlakoztak a városból és a környékről. Van aki egyet, s olyan is aki tizenkettőt mutat be. A legszebbek a legelsők voltak, 1925-és 1940 között. Utána elindult a tömeggyártás” 

Opra Vilmos legkedvesebb készüléke az a rádió, ami az Anschluss után, 1938-ban készült. A skálája helyén egy olyan térkép van, melyen Magyarország Németországgal határos, s a különböző adókat üvegszálas technikával mutatja.

A tárlat január 31-ig tekinthető meg.