Az áprilisi tárgyalási napon a villanyszerelők megölésével vádolt É. Imre ügyében számtalan bizonyítékot vett sorra dr. Bóka Tibor bíró, de a drámai fordulatot egy, a bírósághoz címzett levél jelentette.
Hatalmas mennyiségű, a házkutatások alkalmával lefoglalt tárgyat vett sorra a bizonyítási eljárásban az üggyel foglalkozó bíró. Szerszámok, ruhadarabok, autós gumiszőnyegek, de még üres ásványvizes flakonok is felkerültek a bírói pulpitusra. A Novák Tünde ügyész által képviselt vád segítségével azonosított tárgyak kapcsán kiderült, hogy közvetlenül egyik sem köthető a gyilkosságokhoz, amelyekkel É. Imrét vádolják, és az eljárás hiányossága, hogy semmiféle vizsgálatot nem végeztek el az eszközökön – az ujjlenyomatokat és a DNS-eket sem keresték a nyomozás korai szakaszában. További nehézséget okoz, hogy a több mint tíz alkalommal tárgyalásra beidézett, osztrák állampolgárságú tanú ismét távol maradt, holott az ügy kapcsán kulcsfontosságú vallomást tehetne.
A Törvényszéken a márciusi tárgyaláson meghallgattak a vádlott telkén fellelt csontdarab kapcsán egy szakértőt, aki a szemrevételezés alapján nem tudta száz százalékos pontossággal megállapítani, hogy a maradvány állati eredetű, így azt dr. Bóka további vizsgálatokra küldte, ennek eredményére még várni kell.
É. Imre jelezte a tárgyalás elején, hogy egy általa írt levelet kíván a bírónak átadni, melyet a védője is átolvasott. A sorok felolvasása hozta az ülés fordulópontját.
„…O. Vilmost, mint eltűnt személyt tartják továbbra is nyilván. Eltűnni csak élő ember tud. 2018. március 31-én M. Zoltán találkozott velem a reggeli órákban, több ismeretlen ember társaságában. Egy közel fél órás, meglepetésekkel teli diskurzus után, szokatlan utasítások, majd fenyegetések után elváltak útjaink. Mindenki ment a saját dolgára. Az igazi meglepetés este kezdődött, amikor otthonomban megjelent két nyomozó és M. Zoltánné, akik több, felpaprikázott ember jelenlétében számon kérték M. Zoltán hollétét. Én voltam a legjobban ledöbbenve, hogy aznap nem tért haza, de leginkább azon, hogy engem hibáztatnak az eltűnéséért” – áll a levélben.
„Tisztelt bíró úr! Én több mint 6 éve letartóztatásban, fogolyként élek. A nyomozóhatóság hat éve alapos, mindent kimerítő kutatása alátámasztotta az én ártatlanságomat. Én nem öltem meg sem egy, sem két embert. Nem vettem részt az eltűnésükben, nincs tudomásom a hollétük felől, és határozottan visszautasítok minden vádat ezzel kapcsolatban” – érvelt É. Imre.
A teremben tartózkodó M. Zoltán felesége és lánya legnagyobb megdöbbenésére ekkor állt elő kérésével a vádlott: „Kérem a tisztelt bíróságot, azonnal mentsen fel bűncselekmény hiányából kifolyólag, vagy ha még további meghallgatásokat tervez az ügy tisztázására, kérem, enyhítse fogva tartásom szigorúságát ismételten házi őrizetre.”
A bíró korábban szigorította a vizsgálat idejére elrendelt házi őrizetet, mivel É. Imre többször megsértette a felügyelet szabályait. A letartóztatást ítélethirdetésig rendelte el az döntéshozó, most azonban a jogszabályok alapján felülvizsgálja a kényszerítő intézkedést. A napokban dől el, hogy helyt adnak-e a vádlott kérésének, mely szerint újra bűnügyi felügyelet alá helyezik a kétszeres gyilkossággal vádolt vállalkozót.
M. Zoltán hozzátartozóinak legnagyobb fájdalma, hogy a családfőt még mindig eltűntként kezelik. A bizonyítási eljárás során végig stabilan kitartó nők ereje fogy, és egyetlen céljuk, hogy szerettüktől méltó végső búcsút tudjanak venni.
Dr. Bóka Tibor a következő tárgyalási napot 2024. május 22-ére tűzte ki.
Az ügyről korábban írtuk: