Agrofólia és Trabant motor – egy különleges sportág, a magyar sárkányrepülés hőskorát idézzük fel Németh Péterrel, a Győri Aero Club rangidős főpilótájával, szakosztályvezetőjével.

Hogyan és mikor kezdődött a sárkányrepülés története?

Az első olyan sárkányt, amelyet már a mai típusok elődjének lehet tekinteni, a NASA egyik mérnöke, Francis Rogallo tervezte. Ez egy merevített csővázas vitorlaszerkezet volt motor nélkül, amelyet a pilóta saját testének mozgatásával, súlypontáthelyezéssel irányított a levegőben. A különlegessége az volt, hogy szokatlanul kis sebesség esetén is komoly felhajtó erő keletkezett a szárny alatt, így a szerkezet könnyen a magasba emelkedett. Az első példányt hobbiból építették, aztán Rogallo 1963-ban szabadalmaztatta a találmányát, ugyanis azt űrhajó-visszahozó ejtőernyőként próbálták meg hasznosítani.

Mikor kezdődött Győrben a sárkányrepülés?

A Győri Aero Clubot 1929-ben alapították, négy év múlva lesz százéves. A sárkányrepülő szakosztály a ’80-as évek közepén alakult meg, négy-öt vállalkozó kedvű barátunk vágott bele, akik még maguk építették a gépeiket. Kezdetben nem is motoros, hanem gyalogsárkányos repülés volt ez, domboldalakról szálltak fel. Mivel Győr környékén kevés olyan helyszín akadt, ahonnan lábról lehetett startolni, gyakran felmentek Budapest környékére. Aztán Péren elindult a motoros sárkányrepülés is. Motornak Trabant motorokat használtak, a háromkerekű kocsihoz, a trájkhoz rögzített szárnyakat a fóliasátraknál is használt agrofóliából készítették. A fóliát újságpapírok között vasalóval összevasalták, hogy tartósabb legyen. Nem volt egy kimondott életbiztosítás.

Mit bírt egy ilyen Trabi motoros, fóliás sárkány?

Egy hét szerelés, fél óra repülés – nagyjából így nézett ki ez a történet akkoriban. Gyárilag egy Trabant motor huszonhat lóerős, amit gyakran sikerült feltuningolni negyven-negyvenkét lóerősre. A szerkezetet azonban nem erre tervezték, ezért hol a dugattyú lyukadt ki, hol a főtengelycsapágy szorult be, mindig akadt valami probléma. De amikor repült, kétségtelenül szépen szállt. Annak idején három-hatszáz méter között mozogtak ezek a gépek, a mai magassági csúcs viszont már 6500 méter. A korabeli, nagy szárnyakba a termikek hamar bele tudtak kapni, és bizony okozhattak meglepetéseket. Ma már sokkal fejlettebb és biztonságosabb típusokkal repülünk.

Milyen ma a motoros sárkányos élet Győrben?

Ma is van egy lelkes kis közössége a győri sárkányosoknak. Sajnos a péri repülőtérről lassan kiszorultunk, így a tagjaink jelenleg Bőnyön repülnek. Kulacs István, Pista bácsi volt a győri sárkányrepülés atyja, aki még 84 évesen is repült, ő volt az, aki összefogta ezt a közösséget, ám ő sajnos már nincs közöttünk. Jelenleg mintegy tíz fő repül rendszeresen, nagyon örömteli, hogy hölgyek is vannak közöttük. Érdemes Győr környékén a magasba emelkedni, fantasztikusan szép helyek vannak: a pannonhalmi főapátság, a Rába folyó vagy például a gönyűi Duna-part is csodálatos látványt nyújt madártávlatból.