„Közelebb, mint gondolnád!” - a Padlásszínház jól ismert szlogenje az idei évadban is érvényes. A tavalyi meghatározó arculatváltás után Hajdu Tibor és Móczár Bence vezetésével tartalmi- és formai elemeiben is gazdagodott a Győri Nemzeti Színház legkisebb és egyben legintimebb játszóhelye a Czuczor Gergely utcában. A drámai történéseket megjelenítő előadások, a 152 lépés Auschwitz felé, majd az Asszony a fronton című darabok után szombat este debütál a tematikában is szorosan illeszkedő, A nagy füzet című katartikus előadás.
Az ismert történet szerzője, Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban élt, franciául írt. Tizenöt nyelvre lefordított regénye fekete humorral átszőtt mese, tulajdonképpen egy fiú ikerpár fejlődéstörténete. A nagy sikerű regényből Molnár Piroskával a főszerepben Szász János forgatott filmet, 2013-as rendezése a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját nyerte el.
„Nem a háborús tematika, sokkal inkább a két fiatal árva története foglalkoztatott. Rengeteg szörnyűségen mennek keresztül, azt mutatjuk be, hogy ezen érzéseket hogyan tudják magukban elfedni, lefojtani, hogyan képesek ebben a háborús közegben egyfajta racionális gondolkodást a magukévá tenni. Rendkívül okosak, felismerik, ha szeretnének életben maradni nincs más menekülési útvonal és nincs más lehetőségük, csak az, ha racionális, tárgyilagos és hideg, vastagbőrű emberekké válnak, ezáltal óvják magukat és azt a dolgot, amit úgy hívunk, lélek” – adja meg a darab hátterét a Junior Prima-díjas Hajdu Tibor színművész, rendező.
A háború borzalmait és tragédiáit a városban nem lehet túlélni. Az óvó szülők, a Gyimesi Ádám és Maczky-Kő Bálint által megformált ikerpárt vidéken élő nagyanyjukhoz küldik, hogy ott vészeljék át a lehetetlent. A szeretetteljes közegből kikerülvén a két fiú hamar felismeri a túléléshez szükséges stratégiát: tanul és tanulmányoz, ingereket, adatokat, részleteket gyűjt az őket körülvevő pusztító gonoszságról.
„Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.” A fiúk mikor kezdenek talajt veszteni, beúszik az anyjuktól tanult versike. Ágh István számunkra is jól ismert költeménye visszavezeti őket a vágyott, biztonságos léthez, ahol a szülői szeretet és törődés, a Biblia fellebbezhetetlen útmutatása volt a mindenkori igazodási pont. De ahogy minden egész eltörött, úgy a világ fogaskereke is más igazságok mentén kattog tovább.
A vidéki gonosz boszorkány, a fiúk nagyanyja csak szukafattyaknak hívja az ikreket. Dolgoztatja, sanyargatja, ugyanakkor nagyon bölcsen felkészíti őket a mindenkori borzalmakra, hisz a városi, polgári közegből érkező fiúk még az elején tartanak annak az útnak, amit ő már rég bejárt. A Janisch Éva alakította kemény asszony szíve is meg tud lágyulni, végül feloldozást nyer és megengedi magának, hogy szeresse őket.
A mostani bemutató egy újabb kísérlet arra, hogy igen is van igény a mélyebb, drámaibb tartalmakra, minimális díszletekkel és jelmezekkel, mely közelebb hozza a nézőt a fizikai színház dinamikájához. Hajdu Tibor ismét állandó alkotótársaival, Németh Eszter koreográfussal és Pálfi Zsófia dramaturggal dolgozott együtt. Rendezése nagy lehetőséggel, ugyanakkor óriási felelősséggel kínálja meg a társulat színészhallgatóit. A prózai mű színpadi adaptálásának egyik legnagyobb kihívása, hogy a sok helyszínen játszódó, sok szereplős eredeti regényt, hogyan lehet ebben az intim térben színpadra állítani. Erre a kihívásra válaszol Gyöngyössy Csenge, aki az általa megformált sokféle karakterben sokféle színt tud megmutatni, epizódszereplői a szörnyű pusztításokat hol elszenvedik, hol pedig ők maguk idézik elő azokat.
Galéria: Ács Tamás