Ahogy arról már a Győr+ Média is beszámolt, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság háromtagú csapata egy Csehországban megrendezett nemzetközi, rangos versenyt nyert meg, 20 rendőri csapat közül. A három kiváló zsaruval a megmérettetés részleteiről beszélgettünk.
A Rallye Rejvíz 2025. verseny a mentőszervezetek munkatársai számára szervezett szakmai és módszertani nemzetközi megmérettetés, ahová néhány éve már rendőrcsapatokat is meghívnak, hiszen az életmentés, az első vonalas elsősegélynyújtás a rendőri hivatás velejárója is.
Magyarországról a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság állományához tartozó Kiss Tivadar százados, Tóth Balázs törzsőrmester és Völgyes Patrik törzsőrmester utazott el Csehországba, ahol a 20 rendőrcsapat közül az összesítésben és nemzetközi kategóriában is az első helyezést érték el. Kimagasló teljesítmény ez a győri zsaruktól, s ahogy a Győr+ Médiának meséltek a verseny részleteiről, tisztán látszott: nekik ez nemcsak egy erőpróba, nemcsak egy első helyezés, hanem megerősítés és egyben motiváció is ahhoz, hogy munkájukat minden egyes nap a legmagasabb szinten végezzék. Hiszen a lécet ők maguk tették ilyen magasra…
„A versenyen való részvételre a felkérést Csehország küldte a Belügyminisztériumnak, ők pedig továbbították dr. Balogh János országos rendőrfőkapitány úrnak, aki arról döntött, hogy mi képviseljük Magyarországot – kezdte Kiss Tivadar százados, majd így folytatta: a csehországi felkérésben az szerepelt, hogy kifejezetten olyan rendőröket várnak, akik az elsődlegesen reagáló erőkhöz tartoznak.
„Nem kiképzőket vagy speciális erőket szerettek volna, hanem olyan járőröket, akik napi, közterületi szolgálatban vannak. Így jutott eszébe a magyar szervezőnek a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Marcal Bevetési Egység, hiszen korábban már dolgoztunk együtt vele is. Felhívott minket, hogy lenne-e kedvünk a csapatot összeállítani, mi meg rávágtuk, hogy természetesen!” – mesélte csibészes mosollyal Tóth Balázs törzsőrmester, aki arról is beszélt, hogy logikus volt, hogy egy szolgálati helyről induljon meg a három fő, hiszen fontos a taktikai összeszokottság és az ebből fakadó kiváló egymás közötti kommunikáció is.
„Instruktorként kézenfekvő volt, hogy én is megyek. Társaknak olyan kollégákat választottunk, akik nagyon jók intézkedéstaktikában és sérültellátásban is, emellett folyamatosan megvan bennük a motiváció, hogy képezzék magukat. Tóth Balázs és Völgyes Patrik rendőrök maximálisan megfeleltek a versenyt kiírók elvárásainak: rendelkeznek Police Medic és taktikai jártassággal is, ahogy angol nyelvismerettel is.”
A Police Medic jártasságnál érdemes egy kicsit elidőzni, hiszen ez nem egy alap elsősegélynyújtási képességet jelent, hanem sokkal professzionálisabb tudást ad, mint mondjuk egy B kategóriás jogosítványkor szükséges sérültellátási ismeretek. A Police Medic képzéssel és a rendszeresített sérültellátó táskával rendelkező rendőrök a legnagyobb veszélyt, az életet befolyásoló sérülések helyszíni, azonnali ellátására alkalmasak. Legyen szó balesetről, lőtt vagy szúrt sebről, ők tudni fogják, mit kell tenni addig, amíg megérkeznek a mentők, vagy be nem érnek a kórházba. Kiss százados, Tóth törzsőrmester és Völgyes törzsőrmester tudása pedig éles helyzetben valóban életet menthet!
„Amikor hallottunk versenyről, mindannyian nagyon örültünk neki, hiszen ez nem egy mindennapi lehetőség és nem adatik meg minden rendőrnek!” – hangsúlyozta Völgyes Patrik, aki azt is elmondta, korábban hasonlón már részt vettek Horvátországban, s arra is kíváncsiak voltak, hogy ez most milyen lesz színvonalában és lebonyolításában. A Rallye Rejvíz-nek egyébként hatalmas a presztízse a mentőszervezetek között, ezt a rendőreink is hallották…
„A verseny rendőri részét kilencedik alkalommal rendezték meg, a teljes eseményt pedig huszonnyolcadik éve tartják már meg, igazi hagyománya van. Alapvetően mentősversenyről van szó tehát, s idén volt először, hogy magyar rendőrök is részt vehetett. Meghívásos alapon működik, s mivel még tőlünk senki soha nem volt jelen, így nem is tudott senki semmit mondani. Azt ugyan tudtuk, hogy a feladatok minden évben változnak, s kaptunk egy átfogó leírást is, amiben viszont annyi volt csupán: lesz benne taktikai feladat, sérültellátás, és némi fizikai rész is.” – mondta Tivadar, aki azt is hozzátette, tulajdonképpen ezt csinálják minden egyes szolgálatban eltöltött napjukon. „Ezekre nekünk 0–24-ben mindig készen kell állnunk, ezért nem kellett extra felkészülés sem. Tudtuk, hogy fizikailag és taktikailag is meg kell oldalunk minden feladatot.”
A verseny május 22–25. között zajlott, a rendőrök a saját felszerelésüket vihették magukkal. Így a szolgálati autó csomagtartójába bekerült az alapfelszerelés, amely többek között jelenti a taktikai és a lövedékálló mellényt is.
„Egy külön erre az alkalomra fejlesztett telefonos applikációval dolgoztunk. Reggel 6-kor be kellett jelentkezni, hogy „szolgálatban vagyunk”, és onnantól kezdve 24 órán keresztül jöttek a riasztások. Például: „Rendőrautó ütközött, a vétkes elmenekült, erdőbe futott. Érkezzenek, tegyék meg a szükséges intézkedéseket.” Ezekre volt, hogy 5 perc állt rendelkezésre. Ha messze voltunk, nem értünk volna oda, és azt az alkalmazás kíméletlenül rögzítette. Szóval amint megkaptuk a riasztást, az applikáción jeleznünk kellett mindent: elindultunk, mikor értünk oda, és mikor kezdtük meg a feladat végrehajtását. Amikor végeztünk, akkor pedig a „lezárult” gombot kellett megnyomnunk. A rendőrcsapatoknak és a mentősöknek értelemszerűen más jellegű feladatokat adtak.” – összegezte Balázs, majd Tivadart arról faggattuk, hogy a bírók milyen szempontok szerint értékelték a teljesítményeket.
„Mindent értékeltek: a kiérkezési időt, az intézkedési kultúrát, a használt eszközöket és az ellátás minőségét is. És igen, a nyelvtudás is kellett, mert a riasztás is angolul jött és a pályabírókkal is angolul kellett kommunikálni. Persze a fiúkkal egymás között magyarul beszéltünk, de ha egy alájátszóval kellett kommunikálni, vele is angolul kellett megértetnünk magunkat. Volt segítségül egy cseh tolmács is, de ugye vele is angolul kommunikáltunk. Egyébként hihetetlen korrekt volt mindenki. Két instruktor értékelte a munkákat: egy rendőr és egy mentőorvos. Utóbbi például svájci volt.
Figyelembe vették az országonkénti protokollokat és a felszerelési lehetőségeket is. Szóval ha máshogy, vagy más eszközökkel oldottuk meg a feladatot, mint más ország rendőrei, ám a végeredmény jó lett, akkor nem vontak le pontokat.” – jó példa erre, amikor egy tóba esett autóból kellett kimenteni a sérültet: volt, aki vízhatlan ruhában, kötelek segítségével igyekezett teljesíteni, a magyar rendőrök pedig a leggyorsabb és leghatékonyabb módszert választották: Völgyes törzsőrmester a szolgálati ruhát levéve – a könnyebb vízben való mozgás miatt – beúszott az elmerült autóhoz. A legmagasabb pontszámot ítélték nekik oda.
„Jéghideg volt a víz, de nem volt sok idő gondolkozni, vagy megszokni, hiszen „fuldoklott” a hölgy, azonnal cselekedni kellett. Ez biztos, hogy örökké emlékezetes feladatvégrehajtás marad, nekem mindenképp!” – mondta mosolyogva Patrik, majd azt is hozzátette, hogy ha már arról kérdezzük, mi volt igazán maradandó emlék számára, akkor mindenképp ide kell sorolnia azt a pillanatot is, amikor társaival együtt elhagyta az eredményhirdetést, nyakukban azt aranyéremmel.
„Tény, hogy tavas szituáció volt az egyik legérdekesebb kihívás. A másik nekem a túsztárgyalásos szituáció volt, amikor egy késsel felfegyverkezett személy egy nőt tartott fogva. Úgy kellett intézkedni, hogy senki ne sérüljön meg. Erre is maximális pontot kaptunk.” – emlékezett Balázs, és a csapategységet mutatja az is, hogy Tivadarnak is ez a két feladat maradt meg a legjobban, illetve ő még kiegészítette a hegyi futással is: 6 kilométert kellett teljesíteni, meredek terepen. A magyar rendőrök itt is diadalmaskodtak, 52 perc alatti idővel értek oda a célhoz, amiért külön kiemelték őket a bírók. Egyébként a srácok fizikumát mutatja az is, hogy még arra is maradt erejük futás közben, hogy a tájban gyönyörködjenek.
„Örömfutás volt a csodás vidéken, a naplementében!” – jelentette ki Tivadar, azt is hozzátéve, hogy abban a beosztásban, amiben ők dolgoznak, mindennaposak a 6–7 kilométeres futások, s gyakran indulnak maratonokon és félmaratonokon is. A siker titkát is a mindennapokban látják, ha lehet ezt egyáltalán titoknak nevezni:
„Szerintem azért voltunk ennyire jók, mert mi valóban napi közterületi munkát végzünk. Mindannyian voltunk járőrök is, ahol tényleg rengeteg szituációval találkoztunk. Mi megtanultunk kommunikálni a különféle helyzetekben, persze csak azután, hogy a legrövidebb idő alatt felmértük, mivel állunk szemben. Ezeket a tapasztalatokat a mostani munkánkba is beépítjük, és ott a versenyen is hasznosítottuk őket.” – mondta Balázs, s Tivadar is ráerősített a fiatalabb kolléga észrevételeire:
„Mások sokszor csak erőből mentek – mi felismertük, hogy nem minden helyzet igényel erőszakot. Volt például olyan szituáció, amikor egy mentálisan beteggel kellett szót értenünk. Fel kellett ismernünk, hogy játékfegyver van nála, s hagytuk, hogy „játsszon”, így vált együttműködővé. Mások fenyegetésnek vették a játékfegyvert, és testi kényszert alkalmaztak. Erre is említettük fentebb, hogy az intézkedések kultúráját is figyelték és pontozták. Mi egyetlen esetben alkalmaztunk testi kényszert, holott mindenhol jogszerű lett volna. Ez egy iskolai lövöldözés volt, ahol szimulációs lövedékkel tüzeltünk. Azok a csapatok, akik több kényszerítést alkalmaztak, kevesebb pontot kaptak.”
„Szerintem ez a csapat olyan képeségekkel rendelkezik, amely tökéletes egy ilyen versenyre! Mindhárman mindenben jók vagyunk egy picit, ezzel pedig kiváló összhangot teremtünk. Nem voltak nézeteltérések, nem volt felülkerekedés a másikon – egyszerűen csak jól tudunk együtt dolgozni! Persze ezek mellet mindegyikünknek megvan, hogy miben a legjobb, de azt a való életben is csak annyira helyezzük előtérbe, amennyi a csapatmunka érdekeit szolgálja.” – osztotta meg velünk Patrik az erősségeikkel kapcsolatos gondolatait.
A magyar zsarukra egyébként az is mély benyomást tett, hogy mennyire sportszerű és korrekt volt mindenki. Egy másik csapat versenyzője hozta nekik a hírt, hogy harmadik helyen végeztek, aminek nagyon örültek. Ám nézték a pontokat, s akkor vették észre, hogy az egyik állomáson csak 700 pontot rögzítettek nekik, ám mindhárman 850 elért pontra emlékeztek. Kiss százados még alá is írta a jegyzőkönyvet, a 850 ponttal. A hír hozójával és a tolmács segítségével jelezték az észrevételüket, bár ekkor már nem sok idő volt az eredményhirdetésig: mindenki azonnal a segítségükre sietett, hívták az érintett pályabírót, átnézték a jegyzőkönyveket, elnézést kértek a srácoktól, s javították az eredményt. Majd nyilvánosan, mindenki előtt is elismerték a hibájukat, és minden érintettől ismét elnézést kértek.
„Kicsit csodálkoztunk, mert találkoztunk már ellenkező viselkedéssel. Meg is jegyeztük a kollégáknak, hogy nagyon köszönjük, hogy segítettek, mert így mi elsők lettünk, ők viszont hátrább csúsztak. Ám azt mondták, hogy ez így fair, szóra sem érdemes! De nekünk roppant jól esett, s tényleg éreztük a bajtársiasságot mindenki részéről!” – hangsúlyozta Balázs, azt is hozzátéve, hogy már a harmadik helynek is nagyon örültek, na de hogy elsők lettek?!
„Nagyon jó érzés, büszkék vagyunk magunkra, egymásra! Színtiszta csapatmunka volt, tényleg nem egyéni! Ahogy Patrik is mondta: mindhárman egyformán kellettünk hozzá, hogy ez így sikerüljön. Mindenki a saját erősségében remekelt – így állt össze az egész.”
„Azt egyébként éreztük, hogy ez a mi versenyünk lesz, mert mindhárman szeretjük az intézkedéstaktikát, a Police Medic részét és a fizikális kihívásokat is. Már induláskor tudtuk, hogy készen állunk a versenyre! Ennek fényében szerettünk volna jó helyezést elérni, de ez minden képzeletet felülmúlt!” – emelte ki Tivadar, nem tagadva, hogy meglepte őket, hogy 20 csapatból összetettben és nemzetközi kategóriában is elsők lettek.
„Más csapatok már évek óta járnak, mi most voltunk először. Ez is bizonyítja, hogy a magyar intézkedési kultúra, taktika megállja a helyét Európában. És igen, az is bennünk van egy kicsit, hogy nem kiképzők, nem különleges erők, hanem egy vidéki főkapitányság elsődlegesen reagáló egysége lett a legjobb. Ez nagyon jó és motiváló érzés!” – hangsúlyozta Kiss százados, aki természetesen a parancsnok szemével is nézte kollégáit, de azt mondja, csak a verseny után. Ott, azokban a szituációkban egy csapatot alkottak, Patrik pedig már arról beszélt, hogy vajon mit hoz a jövő számukra ebben a nívós versenyben:
„Nem tudjuk, hogy jövőre mehetünk-e, nincs róla hivatalos információnk. Ám mindhármunk nevében mondhatom, hogy ha hívnak minket, és lehet, akkor megyünk! Óriási támogatást kaptunk országos és megyei szinten is. Nagyon köszönjük a vármegyei rendőrfőkapitányság és az ORFK vezetőinek is a lehetőséget, hogy eljuthattunk erre a megmérettetésre! Az országos főkapitány egyébként személyesen írt nekünk, hogy »mutassuk meg, mit tudnak a magyarok«.”
Kiss Tivadar százados, Tóth Balázs törzsőrmester és Völgyes Patrik törzsőrmester pedig követte a „parancsot”, s megmutatták, mit tudnak a magyar, még pontosabban a győri zsaruk. A hogyan továbbról is van elképzelésük:
„Vissza a munkába! Nincs megállás! Ugyanúgy képezzük magunkat tovább, mert minden nap bármikor éles helyzet adódhat. Olyankor pedig nincs pontozás, akkor és ott valódi életek múlhatnak a teljesítményünkön…” – zárta Kiss Tivadar rendőr százados, talán azzal a mondattal, amely igazán rámutat arra, miért is nem munka, hanem hivatás számukra a rendőri lét.
Kapcsolódó cikkünk:
(A cikkben szereplő fotókat a magyar versenyzőktől kapta a Győr+Média Zrt.)
A győztes csapat tagjai a Győr+ Rádióban is vendégeskedtek: