Győrzámoly határában, a Duna mellett él és dolgozik Szombathelyi László, aki immár 38 éve vigyáz egy mintegy 15 kilométeres gátszakaszra. A gátőrök munkája ritkán kerül reflektorfénybe, pedig a folyó mentén élők biztonsága nagyrészt az ő éberségükön múlik. László számára a töltések, csatornák és zsilipműtárgyak nem csupán munkaterületet jelentenek: évtizedek alatt szinte második otthonává váltak.
Mi egy gátőr feladata?
A gátőr mindennapi feladata a vízmércék leolvasása, a vízszintek rögzítése és ezek jelentése a szakaszmérnökség felé. Télen ehhez a jégjelenségek megfigyelése is hozzátartozik. A napi munka része a csatornák és zsilipek karbantartása, a környezet rendben tartása, kaszálás, a bedőlt fák és az uszadék eltávolítása, hogy a víz akadálytalanul tudjon lefolyni. Emellett fontos feladat a vízszintek szabályozása is: a zsiliprendszerekkel biztosítjuk a megfelelő vízellátást a fő- és mellékcsatornákban az előírt nyári és téli vízszintek szerint. A vízállásokat folyamatosan figyeljük, és ha rendellenességet tapasztalunk, beavatkozunk. A területet rendszeresen bejárjuk, és ahol szükséges, elvégezzük a szükséges munkákat.
Hogyan módosul a napi rutin, amikor például árhullám indul el a Dunán?
Az árhullám érkezéséről előrejelzések alapján már napokkal korábban értesülünk, így fel tudunk készülni a védekezésre. A nagybajcsi vízmérce állása alapján látjuk, hogy milyen fokozat várható, és ennek megfelelően megkezdjük az előkészületeket. Ilyenkor az egyik legfontosabb feladat a csatornák előürítése, vagyis a vízszint csökkentése, amíg még gravitációsan ki tudjuk engedni a vizet. A vízbetáplálásokat megszüntetjük, a zsilipeket lezárjuk, és úgynevezett tározótereket alakítunk ki, hogy legyen hely a később érkező vizeknek és a fakadóvizeknek. Amikor a Duna vízszintje már olyan magas, hogy a víz nem tud kifolyni, akkor a szivattyútelep segítségével tartjuk alacsonyan a csatornák vízszintjét mindaddig, amíg az árhullám le nem vonul, és újra lehetőség nem lesz a gravitációs vízlevezetésre.
Mit kell figyelniük a gát állapotával kapcsolatban?
A gátőrök feladata a gát állapotának folyamatos figyelése és megóvása, valamint a műtárgyak kezelése. A töltésen 200 méterenként szelvénykövek találhatók, amelyek árvíz idején különösen fontosak, mert ezek segítségével pontosan be lehet azonosítani a helyszíneket. Ilyenkor nemcsak a helyi szakemberek, hanem más területekről érkező vízügyesek és civilek is részt vesznek a védekezésben, és a szelvényszám alapján tudják jelezni, hol tapasztalnak problémát. A gátőr tapasztalat alapján tudja, hol jelenhetnek meg először fakadóvizek vagy buzgárok, általában ezek ugyanazokon a helyeken szoktak kialakulni, ezért ezeket a területeket kiemelten figyelni kell, és szükség esetén be kell avatkozni.
Lassan negyven éve dolgozik a gáton. Melyek voltak a legemlékezetesebb szituációk?
1988-ban kezdtem el gátőrként dolgozni, teljesen más szakmából érkeztem, így az elején még nem igazán tudtam, mi vár rám. Az első komoly megmérettetés az 1991-es, közel harmadfokú árvíz volt, akkor tapasztaltam meg először igazán, hogy ez mekkora felelősséggel járó munka. A legtöbb tapasztalatot azonban a tiszai árvédekezések során szereztem, ahol több alkalommal hosszabb időt is töltöttem, és ott láttam igazán komoly árvízi helyzeteket és veszélyes jelenségeket. A 2002-es árvíz volt az első, amikor már tapasztalt gátőrként kellett helytállnom, a 2013-as árvíznél pedig nagyon kritikus volt a helyzet. Ezek az évek és tapasztalatok tanították meg igazán, hogyan kell árvíz idején dolgozni, dönteni és helytállni.