A közelmúltban kapta meg a Győr oktatásügyéért díjat Kurcsics Rafaella. A Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium tanára ízig-vérig pedagógus családból származik, hiszen szülei, testvérei, sógorai mind a tanítást választották.
Kurcsics Rafaella Bősárkányban töltötte a gyermekkorát. Kislányként még gyógyszerész akart lenni, de a szülői példa erősebbnek bizonyult. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerzett diplomát, majd Csornán, egykori iskolájában, a Hunyadi János Gimnáziumban kezdte tanári pályáját. Később Mosonmagyaróváron tanított, majd 2002-ben Győrbe jött, az akkori Krúdyba. Az eltelt több mint két évtized bebizonyította, kiváló döntést hozott, hiszen kitűnő tanári közösség és jó képességű diákok várták, akikkel szárnyalni lehetett.
Úgy véli, a folyamatosan változó világról, az interneten keresztül érkező információdömpingről igenis tudomást kell venni, és nekünk is változnunk kell. A tanár–diák kapcsolat viszont ugyanolyan maradt, ugyanúgy kell nevelni, terelgetni őket. Ha a gyerek előtt lebeg egy cél, amihez a tanár hozzá tudja segíteni, akkor jól működik a dolog. Ha pedig nincs motiváció, akkor még jobban oda kell figyelni arra, hogyan lehet kibontogatni. Példaképével, Marie Curie-vel vallja: „Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben és, hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.”
A Baksa-gimnáziumnak az az egyik legnagyobb előnye, hogy olyan nyugodt légkört, védett iskolai közösséget biztosít, amiben sokan már most ki tudnak teljesedni. Persze akad olyan is, aki még csak a szárnyait bontogatja.
Rafaella szerint ma a gyerekek sokkal nyitottabbak, temérdek külső befolyásoló tényező éri őket, így jóval kritikusabbak és időnként átlépik a határokat. A tanár feladata ezeket csiszolgatni és finomítani.
A tanításban legjobban a diákjaival való alkotást szereti. Példaként említi a tizenhét éve tartó Fizika Napot, amelynek előkészítésében közösen gondolkodnak, ötletelnek. Persze ez rengeteg pluszmunkával jár, mégis megéri, mert ennek köszönheti, hogy negyven év után is boldogan lép be az iskola kapuján. Szomorúan tapasztalja viszont, hogy a fiatalokat nem vonzza a pedagóguspálya, lassan alig akad olyan, aki az ő szakterületét választja. Ugyancsak problémát jelent a szakma elnőiesedése.
Sok időt tölt idős szüleivel, akiket még mindig érdekelnek hivatásuk történései. Fia mérnök, és a családalapítás izgalmas időszakát éli. Rafaella szabadidejében szak- és szépirodalmat olvas. Szívesen utazik, és örömmel foglalkozik kiskutyájával.
Győrben a kreativitásra és az alkotásra való nyitottságot szereti. Azt, hogy a város életében helyet kap a tudomány, a művészet, az innováció. Ebben a munkában éppen úgy nagy szerepet játszanak az oktatási és művészeti intézmények, mint az a tény, hogy a tevékenységüket elismerik. Példaként említi azokat az iskolai rendezvényeket, melyeken a meghívott városvezetők mindig részt vesznek, ez pedig rengeteget jelent gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Korábban írtuk: