Győr belvárosának szívében, a Széchenyi téren él immáron több mint 200 éve a győri bencés közösség. Jelen pillanatban is hatalmas munka folyik az épületegyüttesben, a Rendház szinte minden elemében megújul. A „Modern Monasteries”, azaz „Modern kolostorok” nevű, európai uniós forrásból társfinanszírozott projekt nyújtott arra lehetőséget, hogy a refektórium is megszépüljön.

De mi is az a refektórium? Magyarul szerzetesi ebédlőnek nevezzük, és ez az a hely, ahol a szerzetesek a fő étkezéseiket költik el a szerzetesi regula, azaz a szerzetesi szabályoknak megfelelően. Ahogy egy család életében is kiemelt szerepe van az étekőznek, úgy a szerzetesek életében is a templom után a refektórium a második legfontosabb hely.

A refektórium története azonban nem a bencésekkel kezdődött. Az épületegyüttes – templom, rendház, iskola – eredetileg a jezsuiták tulajdonában és használatában volt. Maga az építkezés az 1620-as évek végétől az 1660-as évek végéig tartott. Az ebédlő akkor készült díszítéséről sajnos nem sokat tudunk, azt viszont igen, hogy mai formáját az 1700-as évek derekán nyerte el.

A refektórium két részből áll. Az egyik rész a kis ebédlő. Ennek két funkciója volt. Egyrészt ott gyülekeztek a szerzetesek, másrészt mivel a nőknek tilos volt a bejárás a nagy ebédlőbe, ezért a szakácsnők a kisebédlő tálaló ablakán adták ki az ételeket, két szerzetes pedig itt porciózta ki, és vitte be a többi szerzetesnek a nagyebédlőbe.

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag két ember tartózkodott a térben, a kisebédlő gazdag díszítést kapott. Megtaláljuk a bőség szimbólumokat, utalást a csodálatos kenyérszaporításra, illetve az alvó kis Jézust tartó Máriát látjuk, mellette Keresztelő Jánost, aki Silentium! – Csendet! – felirattal inti meg a szerzeteseket.

Az elcsendesedés után a kisebédlőből a nagyebédlőbe lépünk. A mennyezet díszítése még a jezsuiták idejéből való, és minden olyan szimbólum, személyiség, ami és aki a jezsuiták számára fontos volt, a tondókba foglalva jelenik meg. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlítenünk a négy földrész ábrázolását, amelyek a hittérítő munkára utalnak. Megjelennek a jezsuita szentek is, és középen a két legfontosabb jezsuita szentet pillantjuk meg egy-egy nagy átmérőjű stukkókeretben. Az egyikben a rendalapító, Loyolai Szent Ignácot látjuk miseruhában, hasonló öltözékben ahhoz, mint ahogy egy jó évszázaddal később festve megjelenik a templom főoltárképén. A másikban Xavéri Szent Ferencet pelerinben, kagylókkal a vállán, azaz a zarándoklét szimbólumaival ábrázolták. A körülötte lévő angyalok közül az egyik egy szalagot tart 1.200.000-es felirattal. Ez arra utal, hogy Xavéri Szent Ferenc 1.200.000 pogányt keresztelt meg. A középső eredeti képet ma már nem láthatjuk, mert 1802-ben, amikor a bencés rend átvette az épületet az eredeti kép helyére Karl Otto Hiereonimy győri festő-rajztanár Patrona Hungariae képet festett, és feltehetően ugyanő festette meg Szent Benedek képét a kisebédlőbe vezető ajtó fölé.

Az 1830-as években a bencés rend átalakította az ebédlőtermet, ekkor a kor divatjának megfelelő klasszicista elemekkel díszítették a falakat. Az ablakok közötti falakon festmények nyomaira bukkantak a restaurátorok. Ezek a képek a jezsuitákat támogató nemeseket ábrázolhatták.

A refektórium mai lenyűgöző kialakításáig számos szempontot kellett figyelembe venni és érvényesíteni, de a restaurátorok mindvégig arra törekedtek, hogy a jezsuita korabeli állapotokat rekonstruálják, így kialakítva az egységes művészileg igényes térhatást.