A Mézes élet – fűszerezve. Morzsák a mézeskalács történetéből című kiállításával kultúrtörténeti barangolásra hívja látogatóit a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum.

A jellegzetes illatú sütemény, melyet ma legtöbben a karácsonyhoz kötnek, a korábbi évszázadokban egész éven át fogyasztott édesség volt, sőt lereszelve fűszerként, mártások sűrítőjeként is használták. Az idősebbek emlékeznek még a vásárokban kapható piros tükrös szívekre, huszárra, babára és olvasóra, ám ez a habdíszes típus csak a cukrászat térnyerésével, a 19. század közepétől terjedt el.

A mézeskalács eredetileg egy már az ókorban is ismert tésztamintázási móddal, negatív formába nyomkodva kapta meg díszítményét. A tárlaton megismerkedhetnek a különböző motívumokkal, azok ihletőivel és szimbolikus jelentésükkel, továbbá megtudhatják, hogy a mézeskalácsosság nem csupán a „legszellemesebb mesterség”, de rendkívül sokoldalú is, hiszen művelői egykor a viaszművesség mellett értettek a fafaragáshoz, de nem ritkán a méhészethez is.

A BTM Kiscelli Múzeum hasonló című korábbi tárlatából a pesti Beliczay mézesbábos család helyi kötődései kerültek kidomborításra. A megyei vonatkozású anyagokkal kibővített győri kiállítás különböző nagyságú és fejlettségű műhelyeken keresztül ismerteti meg a látogatókat a mézeskalácsos szakma múltjával és jelenével.

Az országos jelentőségű Beliczayakon kívül befolyásos helyi műhelyeket (Zechmeister, Lengyel), valamint kisebb, mezővárosi, falusi mestereket (Komondi, Kugler, Kőrös) is megidéznek a tárgyak, kontrasztba állítva a mindennapi megélhetésért küzdő iparost a szakma legsikeresebb, társadalmilag is megbecsült tagjaival. A kiállítás megtekinthető az Esterházy-palotában (9021 Győr, Király u. 17.) 2026. május 3-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig. Advent idején szombatonként kiemelt tárlatvezetésekkel és kézműves programokkal várja a múzeum a látogatókat.

Forrás: Rómer Múzeum