Az 1848-as forradalom és szabadságharc városunk életébe is számos változást hozott. A helyi eseményekről Bana József nyugalmazott levéltár- igazgató nyilatkozott lapunknak.
Nekünk, kései utódoknak nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország függetlenségéért mennyi csatát vívtak eleink, és nemzeti törekvéseinket csupán az idegen beavatkozás hatására tudták leverni. 1848-ban saját törvényeket, saját kormányt és nagyobb politikai szabadságot követeltünk a Habsburg Birodalomtól. Ma is az a kérdés, hogy Magyarország mennyire őrizheti meg döntési autonómiáját nemzetközi szervezetek és geopolitikai nyomások között. Mindkét korszakban fontos volt, hogy az ország maga dönthessen a sorsáról, hogyan lehet megvédeni a nemzeti érdekeket a külső befolyásokkal szemben, valamint hogy milyen jövőt „kapnak” a fiatalok.
A városban az 1840-es évek közepétől kialakult a védegyleti mozgalom Lukács Sándor vezetésével. Lukács már 1848. március elején fellépett a Redoute színházban, a győri Pilvaxban, a mostani Lloyd helyén. Ugyanígy a Bárány vendéglőben is felolvasta a jegyzeteit, aminek következtében maga a nádor rendelte el a megfigyelését.
Mi nem a pesti eseményeket követtük, azok itt szinte egy időben zajlottak. A kezdeti polgári forradalom rövid idő alatt az idegen elnyomás elleni, függetlenségünkért vívott szabadságharccá vált.
A helyi politikai élet hamar átalakult, tömegek gyűltek össze, akiknek Lukács Sándor szónokolt. Fontos, hogy ebben az időben a liberális jelző a hazafias, forradalmi erőket jelentette, s a császárhűek voltak a konzervatívok. Mindkét tábornak voltak hívei, de az első népképviseleti választás a forradalmi erők győzelmét hozta. A város egyúttal a hadi eseményeknek is a központja volt. A tíz újonc ezredből az ötödiket Győrben állították fel, majd még két újabbat is.
Az első súlyosabb katonai eseményt Jellasics 30 ezer fős, megvert seregének az átvonulása jelentette 1848 őszén. Korbonits István polgármester megkérte a horvát hadvezért, hogy ne fossza ki a várost. Ennek ellenére a csapat egy része Újvárosban és környékén fosztogatott, sőt túszokat is ejtettek, akiket később elengedtek. Kossuth Lajos a régi városháza – a mai városi levéltár – erkélyéről szólított fel Jellasics üldözésére.
Az októberi vesztes schwechati csatában megfutamították, majd le is fegyverezték a Zichy Ottó vezette győri nemzetőröket. Ekkor járta a mondás: a híres Győr rossz nemzetőr. Tegyük hozzá, a nemzetőrök nem profi katonák voltak. December végén a császári hadak vonultak be Windisch-Grätz vezetésével. 1849-ben több alkalommal is gazdát cserélt a város, ez óriási terhet jelentett a lakosságnak, nem csoda, hogy egyiknek sem örültek igazán. Május 1-jén Pöltenberg huszárezredével Lukács Sándor hadműveleti kormánybiztosként tért vissza. Június végén, a forradalmi idők vége felé Haynau vonult be az ifjú Ferenc Józseffel, miután a 7. huszárezredet kemény ellenállás után megverték. Haynau sok pénzt hagyott Győrben, hogy dicső tetteit megénekeljék az utókornak, de Klapka a nyár folyamán betört a városba és elvitte a pénzt.
Néhány érdekes adalék:
Kossuth Lajos felesége, Meszlényi Terézia győri lány volt, a Lloyd melletti házban lakott.
A forradalmat pártoló Rónay Jácint bencés szerzetest egyházi hitszónokká nevezték ki és a győri nemzetőrök tábori lelkésze lett.
Győrben már 1848 áprilisában volt Kossuth utca, Széchenyi utca, sőt Lukács Sándor utca is, vagyis élő emberekről nevezték el a közterületeket. Ezt egyébként dr. Kovács Pál, a Hazánk című lap alapító-szerkesztője javasolta a közgyűlésnek.
Nekünk, kései utódoknak nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország függetlenségért mennyi csatát vívtak eleink, és nemzeti törekvéseinket csupán az idegen beavatkozás hatására tudták leverni. 1848-ban saját törvényeket, saját kormányt és nagyobb politikai szabadságot követeltünk a Habsburg Birodalomtól. Ma is az a kérdés, hogy Magyarország mennyire őrizheti meg döntési autonómiáját nemzetközi szervezetek és geopolitikai nyomások között. Mindkét korszakban fontos volt, hogy az ország maga dönthessen a sorsáról, hogyan lehet megvédeni a nemzeti érdekeket a külső befolyásokkal szemben, valamint hogy milyen jövőt „kapnak” a fiatalok.