Levelező tagozaton voltunk szerelmesek”

Földvári Gabriella Fotó: Kim Rairdon
2025.02.02. 09:45

A Házasság hete rendezvénysorozat kapcsán kerestük meg Selmeczi Lászlót és Ottiliát, akik házasságukkal példát mutathatnak minden párnak. 31 éve házasodtak össze, három gyermeket neveltek fel, a győri Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet tagjai. László az Örömhír Általános Iskolában tanít, mellette intézményi lelkészként tevékenykedik, Ottilia keresztény lelkigondozó és irodalomterapeuta a Baptista Oktatási Központ munkatársa.

Hogyan ismerkedtek meg?

Ottilia: 1992-ben, a veszprémi Keresztény Ifjúsági Egyesület alkalmain találkoztunk először, Laci érdeklődőként járt közénk. Nyáron Eger környékén töltöttünk egy hetet közösen, ez idő alatt ismertük meg egymást közelebbről. Egy átbeszélgetett éjszaka után mindkettőnkben elindult valami, a hét végére már szerelmesek lettünk egymásba. Néhány héttel később egy ösztöndíj miatt Belfastba utaztam, így elkezdtünk levelezni, levelező tagozaton voltunk szerelmesek.

Laci: A téli szünetben lehetőségem adódott Otit meglátogatni Angliában, ekkor kértem meg a kezét. Bár csak néhány hónap telt el és alig találkoztunk személyesen, mégis a levelezéseink, az érzéseink és az imádságok mindkettőnket abban erősítettek meg, hogy egymás mellett szeretnénk leélni az életünket. Oti igent mondott, majd visszament Belfastba. Én pedig Dániába utaztam, így tovább folytattuk a levelezést. A fizikai távolság ellenére nem gyengült, hanem inkább erősödött a kapcsolatunk. 1993 nyár végén kértem meg a kezét az édesanyjától (édesapja kislány korában meghalt).

Hogyan alakult az életük?

Ottilia: Az elmúlt 31 évben rengeteg esemény történt, örömeink mellett a nehézségekkel is megküzdöttünk. Három csodálatos fiatalember szülői, és két szép kislány nagyszülői lehetünk. Ők számunkra mindannyian Isten ajándékai, akikért hálásak vagyunk. Nagyon szeretjük őket és büszkék vagyunk rájuk

Laci: Legfontosabb, hogy megtaláljuk az utunkat, amelyen Isten végig akar vezetni. Bennünket nem az önmegvalósítás motivál, hanem az ő akaratának megértése és érvényesítése egész életünk során. Létformánk a misszió, elhívásunk a gyermekek közti szolgálat és mások segítése.

A legidősebb gyermekünk, Nimród a családjával – feleségével, Petrával, a kislányaikkal, Bertával és Lenkével – Kiskőrösön él, ahol ifjúsági lelkipásztor. Különleges volt, ahogy ő tizenöt évesen egy évre középiskolai ösztöndíjat kapott az USA-ba. Azután az egy évből három lett, a középiskolát ott fejezte be, és csak a nyári szünetekben járhatott haza. Életünk egyik legnehezebb döntése volt őt elengedni, de tisztában vagyunk ma is azzal, hogy ez Nimród útja.

Ottilia: Középső fiunkat örökbe fogadtuk. Éliás dongalábbal született, kiskorában gyakran jártunk orvosokhoz és vittük fejlesztésekre. Az örökbefogadásból adódóan hatalmas küzdelmeink voltak, de ezzel együtt is nagyon szeretjük egymást. Éliás kiváló séf lett, jelenleg önállóan él és dolgozik Budapesten.

Laci: Legkisebb fiunk, Sámuel is különleges. Kilencévesen 1-es típusú cukorbeteg lett. 61-es cukorral, életveszélyes állapotban került a kórházba. Drámai napokat éltünk meg akkoriban, de túlélte! Tartós beteg, de minden pillanatért hálásak vagyunk, amelyet vele tölthetünk. Sámuel idén fog érettségizni, és zenei pályára készül, ütős tanszakon.

Önök szerint mit kell mérlegelni, mielőtt elköteleződnénk, összekötnénk az életünket?

Laci: Legfontosabb Isten vezetését kérni a párválasztás kérdésében is. Ő szerezte a házasságot, mondván, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt”. A társkeresés, ismerkedés során törekedjünk arra, hogy minél szélesebb körben és minél mélyebben valóban ismerjük meg egymást. Nem árt, ha működik köztünk a kémia. Ne várjuk el a kapcsolatunktól, hogy az majd megoldja a személyes problémáinkat.

Ottilia: Fontos, hogy értékrendünk, az életről szóló elképzelésünk hasonlóak legyenek. Érdemes beszélgetni a következő témákról: például miként képzeljük el a szüleinkkel való kapcsolatot, hány gyermeket szeretnénk, hol és hogy szeretnénk élni, miként éljük meg az Istennel való kapcsolatunkat.

Mi a jó házasság titka?

Ottilia: Egymás szeretete, tisztelete és ennek folyamatos kifejezése nagyon fontos. Legyen időnk egymásra a rohanó mindennapokban. A humor gyakran segíthet egy-egy „véresen komolynak hitt” konfliktushelyzet feloldásában. Nyitottnak kell lenni a változásokra, mert az élet sok változással jár. Közös döntéseink során törekedjünk egységre, ugyanakkor biztosítsuk egymás felé a személyes tér és a szabadság lehetőségét. Képesek legyünk megbízni a társunkban és adott szituációkban egymást elengedni.

Laci: Elköteleződés a másik mellett, részben a társam igényeinek előtérbe helyezését is jelenti. Tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani. Fontos a fizikai érintés és az intimitás megélése.

Kapcsolódó témák: #Győr | #Házasság hete |