Magyar Katolikus Rádió
Bár tizenhét éve szól a Magyar Katolikus Rádió, Győrben csak idén júniustól lehet hallgatni a 96,4 MHz-en. A rádió nyilvánvalóan a keresztény értékrendet sugározza, műsorai mégsem csak a vallásosakhoz, hanem minden emberhez szólnak, a közjót szolgálják. Szikora József főszerkesztővel, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (MAKÚSZ) elnökével beszélgettünk.
– Ön szerint van jövője a katolikus sajtónak?
– A magam részéről hiszek az olyan katolikus médium létjogosultságában, amelyik nem elégszik meg az egyház híreivel, tanítással, lelkiséggel, liturgia-közvetítéssel, hanem mondanivalója kiterjed az egész emberre. Nemcsak vallásosságában szólítja meg, hanem átfogó tartalmat ad, amely az élethez szükséges minden tudnivalóval ellátja az embert. Olyan katolikus médiában hiszek, amely úgy törekszik szólni, mint Krisztus, aki teljes életprogramot adott; igét, ételt, italt, gyógyulást. Amelynek befogadója minél jobb, minél megalapozottabb döntéseket tud hozni a saját és a közösségének életéről. Amelynek tartalmai arra inspirálják, hogy napról napra jobban szeresse a feleségét, férjét, szüleit, hogy legyen több jó szava a gyerekeikhez, hogy hűséges tudjon lenni a barátjához, szerelméhez, nemzetéhez.
– Milyen a Katolikus Rádió műsorszerkezete?
– A műsorszerkezetünknek mintegy keretet adnak az imádságos és liturgikus műsorok, Ezeken kívül a közélet, a politika híreit mindennap minden órában, frekventált időszakokban félóránként elmondjuk, részletes hírmagazinokat készítünk reggel és este. A család, az ifjúság, a művelődés – beleértve a zene és az irodalom, a természettudomány sokféle műfaját, valamint ezek szerzőit, előadóit – mind szerepelnek adásainkban. Az élet minden területéről felmerülő kérdésekkel foglalkozunk műsorainkban. A babaápolástól a betegségeken át a kertművelésig. A gasztronómiától a divatig. Készítünk és sugárzunk rádió- és hangjátékokat.
– Az egyik újságíró szövetség elnökeként mi a véleménye: a digitális korban életképes maradhat-e az írott sajtó, netán mindent maga alá gyűr a közösségi média?
– A média örök és elpusztíthatatlan! A személyközi kommunikáció embervoltunk sajátja, s a közösségi kommunikáció is egyidős az emberiséggel. Korunk médiafejlődésének kulcsszava szerintem a digitalizáció. Ez teszi lehetővé szöveges, hang- és képi tartalmak sűrítését, platformok és csatornák számának sokszorozódását, amelyek között legfontosabb az internet. Figyeljük meg, hogy a média, illetve kommunikáció történetének új és újabb fejleményei nem szorították ki teljesen a korábbi műfajokat. A könyvnyomtatás nem tette feleslegessé a kézírást, a fénykép mellett maradt a festészet, a tévénézők is mennek moziba, és így tovább. Nyilván kiszűrődnek bizonyos dolgok, például ma már senki sem hallgat kazettás magnót, de a nyomtatott sajtó temetéséről még biztosan nem kell gondolkodnunk. Új arányok alakulnak, nyilván vannak és lesznek vesztesek. De a fő gondot nem ebben látom, hiszen a mai média kínálata sokkal, de sokkal több, mint ami normális ember számára szükséges és emészthető. Szerintem igazán fontos kérdés az, hogy megtanulunk-e jól bánni a médiával, ami elsősorban válogatást jelent. Azt, hogy én használom a médiát, nem pedig az engem.
Az úgynevezett „közösségi médiával” az a gond, hogy nevével ellentétben egyáltalán nem közösségi. Legnagyobb baj szerintem, hogy a social site-ok, s minden olyan hely, ahová a felhasználó szabadon tölt föl tartalmat, a felelőtlenség és igénytelenség melegágya lehet. Mindazonáltal bízom az emberek jó ízlésében, abban, hogy a jelenlegi eufórikus túltengést kijózanodás és mértékletesebb internethasználat követi.