Hirdetés
Dr. Tamás T. László PhD írása a Győr + Médiának

„Korábbi nagy járványok túlélőinek a leszármazottjai vagyunk”

Dr. Tamás T. László PhD
2020.05.14. 10:40

A győri kórház Zrínyi utcai kórbonctani épületén a mai napig olvasható Soós József egyetemi magántanár által az épület oszlopába vésetett latin nyelvű felirat, mely magyar fordítása a következőt jelenti: "ez az a hely, ahol a halál örömmel siet az élők segítségére". A halottak mesélnek. Csak jó kérdéseket kell feltennünk.

Hirdetés

2005-ig keresték a spanyolnátha kórokozóját

A XX. század első évtizedeihez viszonyítva a születéskor várható átlagos élettartamunk körülbelül 20 évvel nőtt. Ez sok faktor szerencsés együtt állásának is köszönhető, de közülük is kiemelkedik a védőoltások rendszerének kialakítása, az antibiotikumok felfedezése, és az antibiotikus kezelés bevezetése az orvosi rutin tevékenységek közé. 
Az 1918-1919-es spanyolnátha járvány idején a betegség körülbelül 50 millió áldozatának a halálát, a túlreagáló immunrendszer („citokin –vihar”) mellett leggyakrabban a vírusfertőzést követően kialakult másodlagos bakteriális eredetű tüdőgyulladás okozta. Híres áldozatai közé tartozott például IV. Károly magyar király, Kaffka Margit írónő és kisfia, Ady Endre és Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát. Kaffka Margit temetésén Kosztolányi Dezső tartotta a gyászbeszédet, aki a családjával együtt túlélte a járványt. Felesége visszaemlékezéseit felidézve talán átérezzük, hogy mekkora stresszt jelenhetett számukra a fertőzés veszélye: “kétségbeesetten félünk a járványtól, literszámra locsoljuk a szublimátos oldatot, torokfertőtlenítő vízzel járunk s az utcán, a villamoson is gargarizálunk.” 

Az akkori járvány döntően a 20 és 40 év közötti korosztályt érintette (érdekes módon az idősebbek valószínűleg egy korábbi, hasonló vírus fertőzés átvészelése révén jobban védettek voltak). Mivel Sir Alexander Fleming skót kutató csak 1928-ban fedezte fel a penicillint, az antibiotikus kezelés hiánya miatt egészen drámai volt a halálozás. 
A kutatókat azonban az a kérdés foglalkoztatta leginkább, hogy milyen kórokozó okozhatta az elsődleges fertőzést. Ez a kérdés egészen 2005-ig várt a pontos válaszra.

Hirdetés

A történet 1950-ben kezdődött Amerikában, amikor egy Johan Hultin nevezetű fiatal svéd kutató egy híres virológus professzor egyetemi előadásán vett részt. A szuggesztív előadás arról szólt, hogy a tudományos erőfeszítések ellenére még mindig nem sikerült azonosítani az 1918-19-es járvány valódi kórokozóját.  A katedráról elhangzó egy mondat örökre bevésődött és 46 éven keresztül változatlan hevességgel zakatolt Hultin agyában: „Valakinek el kellene menni valahová a világ északi részére és feltárni az ottani tömegsírokat, mivel a speciális talaj (permafrost) nagy valószínűséggel konzerválta holttesteket, így a betegség kórokozója esetleg kimutatható lenne”. Hultinnak ekkor eszébe jutott, hogy egyes eszkimó települések lakosságát a járvány szinte teljesen kiírtotta, így tömegsírjaikban gyakran 20-30 áldozat talált végső nyugodalmat.

Hultin elindult az eszkimókhoz

Az előadás után 15 perccel felkereste egyetemének a vezetőségét és engedélyt kért egy Ph.D. kutatás elindítására, amely célul tűzte ki,  hogy megtalálja a spanyolnátha járvány kialakulásáért felelős kórokozót. 1951-ben felvette a kapcsolatot az alaszkai ásatásokat folytató őslénykutatókkal és a hadsereg térképészeivel és az adatok alapján 3 eszkimó települést választott ki. Az első településen csalódottan észlelte, hogy egy megváltozott irányú folyó már elmosta a tömegsírokat. Ezt követően egy Wales nevű faluba utazott, ahol megrökönyödve tapasztalta, hogy a tengerbe omlott a parti permafrost és vele együtt a temető is. Nem adta fel. Egy bálnavadász csónakban átkelt egy tenger-szoroson és mérföldeket gyalogolt a süppedő tundrán keresztül, míg egy Brevig nevezetű településre ért. Ennek a településnek a vezetője (matriarchális társadalmi szerveződés lévén) a legnépesebb család legidősebb nőtagja volt. Ennek a ténynek-mint a későbbiekben látni fogjuk-jelentősége lesz. Hultin szerencséjére a faluban még élt három ember, akik nem haltak meg a betegség következtében. Ők elmesélték annak a novemberi hétnek a történetét, amikor a falu lakosságának a 90%-a hunyt el a fertőzés miatt. Végül a falu vezetőnője engedélyezte a sírok feltárását. Hultin hol csákánnyal, hol a permafrostot felolvasztó tűzzel fokozatosan jutott mélyebbre és mélyebbre és a második nap végén másfél méter mélyen megtalálta egy 12 éves kislány jó állapotban konzervált tetemét. 24 órán belül a helyszínre utazva egy virológus, egy patológus és egy őslénykutató szakember csatlakozott a kutatáshoz, így már gyorsabban haladtak és néhány nap elteltével két méter mélyen, három, tökéletes állapotban fennmaradt holttestre bukkantak. A boncolás során észlelték, hogy a tüdők alkalmasak a további vizsgálatok elvégzésére. Nagy energiával és intenzitással kezdték meg a vizsgálatokat, melyek a mikroorganizmus kimutatására voltak hivatottak. Erőfeszítéseiket nem koronázta siker. A kórokozó nem fedte fel valódi kilétét. Úgy tűnt, Hultin és kollégái embert próbáló munkája ellenére a kutatás célja meghiúsult, így a Ph.D. fokozat megszerzésére tett kísérlete is dugába dőlt.

Negyvenöt év telt el. A molekuláris genetikai kutatások terén jelentős előrehaladás történt. Egy amerikai kutatócsoport 1997-ben Jeffery Taubenberger vezetésével a háborúban elhunyt katonák tüdő szövettani mintáiból próbálta kimutatni a vírus örökítő anyagának a jelenlétét molekuláris biológiai módszerek segítségével. Két kérdésre vártak választ: egyrészt miért volt ennyire halálos ez a vírus a fiatalkorúakra nézve, másrészt, honnan származott? A mintákból egy év kutatómunka után tudták kimutatni, hogy influenza vírus okozhatta a betegséget. De a vírus pontos szerkezetét még nem tudták megállapítani. Hultin ekkor felvette a kapcsolatot a kutatócsoporttal és felajánlotta, hogy visszamegy északra és keres további holttesteket a kutatás céljából.

Taubenberger egy szót mondott a telefonba


Így is történt. Szerencséjére a falu vezetője a korábbi elöljáró lányunokája volt és ismét engedélyezték a tömegsírok feltárását. Néhány nap múlva 2 és fél méter mélyen rábukkantak egy rendkívül jó állapotban megmaradt női holttestre. A tüdő már ránézésre is korábban lezajlott súlyos gyulladás jeleit mutatta.  Hultin az áldozatok iránti tisztelete jeléül saját kezűleg feszületeket ácsolt, melyeket a tömegsír két oldalán helyezett el. Ezt követően elbúcsúzott a falu lakóitól és a kiboncolt tüdőt Taubenberger laborjába vitte. Tíz nap múlva Taubenberger hívta. Csak egy szót mondott a telefonba: Megvan. 
A kórokozó egy speciális influenza vírus volt. A vírus teljes genomjának vizsgálata azonban csaknem további egy évtizedet vett igénybe. 2005-ben kutatási eredményeiket a legnívósabb tudományos folyóiratokban, a Science-ben és a Nature-ben közölték.  A korábban feltett két kérdésre későbbi munkáikban válaszoltak. Megállapították, hogy a vírus eredetileg egy madárinfluenza vírus volt, amely mutálódott és képessé vált emberek megfertőzésére. A tömeges halálozás oka véleményük szerint pedig valószínűleg az volt, hogy a különlegesen súlyos vírusos fertőzés olyan mértékű roncsolódást okozott a tüdőszövetben, hogy a másodlagosan megtelepedő baktériumok már könnyen okozhattak gennyes tüdőgyulladást. Antibiotikum nélkül ennek megfelelő kezelése lehetetlen volt.
Egy évszázad telt el és az emberiség ismételten egy világjárvány közepébe csöppent. Az emberi lét, az emberi boldogság alappillérei, mint például a biztonság, a szabadság néhány hét alatt inogni kezdtek. Gondoljunk félelmünkre a betegségtől, a haláltól, a munkahely elvesztésétől és arra a tényre, hogy hosszú ideig szabadon nem hagyhattuk el otthonainkat.

Sok Hultinra lesz szükség

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy jóval kedvezőbb helyzetből várhatjuk a járvány kimenetelét, mint elődeink. Időközben jelentős tudományos felfedezések történtek. Megtudtuk, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket vírusok okoznak, bizonyos antivirális terápiákra is lehetőségünk van. Rendelkezésünkre állnak antibiotikumok, melyek segítenek legyőzni a vírus okozta másodlagos bakteriális tüdőgyulladást. Reményeink szerint hamarosan várható hatásos oltóanyag kifejlesztése is. Jelenleg a száz évvel ezelőttinél sokkal jobb az orvosi technológia, amely segíthet a súlyos állapotú betegek kezelésében (hatásos lélegeztető terápia, intenzív osztályos kezelés lehetősége). Léteznek olyan szakemberek, akik célzottan a súlyos állapotú betegek gyógyítására, gondozására lettek kiképezve.
Johan Hultin soha nem szerezte meg a Ph.D. fokozatát. Hite, kitartása azonban évtizedeken keresztül makacsul vezérelte a cél irányába és állhatatosságát végül siker koronázta. A szerencse és jó emberek is segítették küldetésében.

Az elkövetkezendő években az élet minden területén valószínűleg sok Johan Hultin munkájára lesz szükség ahhoz, hogy legyőzzük a járványokat. Együtt sikerülni fog. Végezetül, azt se felejtsük el, hogy mi a korábbi nagy járványok túlélőinek a leszármazottjai vagyunk.
Ez több, mint bíztató.

A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban a Gyermek-és Felnőtt  Intenzív Terápiás Osztályok mellett, a Fül-orr-gégészeti és Szájsebészeti Centrum munkatársai végezték a COVID gyanúval kórházba felvett betegek ellenőrző orr és garatváladék leoltását. Szeretnénk köszönetet mondani az Infektológiai  Osztályon dolgozó  munkatársaknak – kiemelten Hamucska György főápolónak (a mintavételek jelentős részét végezte)-, akik nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a tevékenységünk során. Az intenzív osztállyal közösen, az intubált és altatott COVID-os betegek egy részénél légcsőmetszés elvégzésére is sor került.


Dr. Tamás T. László PhD.
fül-orr-gégész főorvos

Kapcsolódó témák: #Szemszög |
likeold
a fb oldalunkat