Szomorú és ijesztő jelenség a közélet eldurvulása, az agresszió és a trágár beszéd általánossá válása. Rajtunk is múlik? Tehetünk valamit ellene? – erről kérdeztük Ambrus Mónika kommunikációs mentort, négygyermekes édesanyát.
A fizikai és a szóbeli erőszakosság az egész világot átszövi, melynek az egyik oka valószínűleg, hogy az interneten nagyobb kockázat nélkül lehet fröcsögni. Még csak kimozdulni sem kell hozzá, a fotel kényelméből névtelenül vagy álprofillal bárki bármit írogathat. Az online téren kívül a valódi emberi kapcsolatok is eldurvultak, gyakori az agresszió, a fenyegetés, és általánossá vált a trágár közbeszéd.
Marshall Rosenberg a hatvanas években fejlesztette ki az erőszakmentes – újabban inkább együttműködőnek nevezett – kommunikáció módszerét, az EMK-t. Az amerikai pszichológus „A szavak ablakok vagy falak” című könyvében arról ír, hogy beszélgethetünk valakivel úgy, hogy egyre közelebb kerülünk hozzá, vagy ellenkezőleg, egyre távolodunk tőle. Mindez attól függ, hogy a szavainkat hogyan válogatjuk meg.
Ami az én generációmnak még kimondhatatlan volt, azt ma úton-útfélen halljuk a munkahelyen, a közlekedésben, a médiában vagy társaságban. Ha viszont túl gyakran halljuk, egy idő után fel sem tűnik, később már normálisnak érezzük és előbb-utóbb mi magunk is ki fogjuk mondani. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy a fiatalok körében mennyire általánossá vált a közönséges beszéd. Ez azért veszélyes, mert a gondolatokkal és a szavakkal ágyazunk meg a tetteknek.
Az, hogy milyen a családon belüli kommunikáció, nagymértékben függ tőlünk, nőktől. S mivel a pedagógustársadalom elnőiesedett, az óvodában, iskolában jórészt velük találkoznak a gyerekek, ezért még kiemeltebb a szerepünk.
Az együttműködő kommunikáció működőképes, hiszen Rosenberg módszerét alkalmazták a politikában, az arab-izraeli, valamint több afrikai konfliktusban. Az EMK lényege, hogy ha két ember bárhol a világon a beszélgetésük során elég mélyre ás, előbb-utóbb valahol találnak egy olyan közös pontot, ahol összekapcsolódnak. A modell a családon belüli és a munkahelyi problémáknál egyaránt használható. Persze nem megy egyszerre, ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármi mást. A jó hír, hogy Győrben is vannak szakemberek, akiktől elsajátíthatjuk az alapokat.
Én folyamatosan gyakorlom. A módszer négy lépését kitettem a hűtőszekrényre, így mindig szem előtt van és emlékeztet. Képzeljük el, hogy hazaérve óriási rendetlenség fogad. Ilyenkor nem kezdek azonnal dühödten üvölteni. Helyette először megfigyelem, ami elém tárul: látom a kabátokat, cipőket, táskákat szétszórva. Aztán arra próbálok rájönni, hogy érzem magam ettől? Dühös vagyok, csalódott, szomorú, mert annyiszor elmondtam teljesen hiába. A harmadik a saját szükségletem felismerése: fáradt vagyok és pihenni szeretnék. Negyedik lépésként több választásom is van. Például mondhatom: Pihenésre van szükségem, ezért megtennétek, hogy most elrakjátok a ruháitokat, cipőiteket? Vagy: Most adjatok nekem tanácsot, hogyan mondjam el, hogy a kérésemnek legyen foganatja? Persze ez nem megy ennyire simán, de ha kitartóan csinálom, akkor varázslatos az eredménye.
Általában én lepődök meg a legjobban, mert rádöbbent, hogy valóban így kellene beszélni mindenkivel. S ez a hozzáállás lassan megváltoztat, vagyis saját magammal is jót teszek. Amikor egy kisebb közlekedési balesetet szenvedtem el, a közelben állók legnagyobb csodálkozására az agresszív támadás helyett teljesen normálisan és higgadtan beszéltem a baj okozójával, akiben nem ellenséget, hanem egy másik, hullafáradt anyukát láttam. Erre a szemléletre tanítottam meg az évek során a gyerekeimet is, akik – most már felnőttként – ugyancsak érdeklődnek a kommunikáció iránt.