Akár egy mesefigura is lehetne az Axolotl, amelynek tartására egyre többen vállalkoznak. A bájos, kétéltű kis „űrlény” kedveli a társaságot, és akkor érzi jól magát, ha a figyelmét is lekötik.

A harántfogú gőték családjába tartozó, a hazai gőték és szalamandrák távoli rokona ez a bájos, „mosolygós arcú”, leginkább éjszaka aktív kisállat. Az axolotl nevénél már csak az életmódja furább: bár kétéltű, a legtöbbjük nem alakul át, hanem egész életében megőrzi vízi alakját. A szárazföldi létre csak abban az esetben tér át, ha megváltoznak életkörülményei, amelyekhez kénytelen alkalmazkodni. Ideális körülmények között azonban hosszú életre számíthat: a feljegyzések szerint akár húsz évig is velünk lehet. Az ára megfizethető, inkább a tartási költségek szempontjából kell jelentősebb kiadásokkal számolni.

Mint minden új jövevényre, az axolotlra is fel kell készülni – még az érkezése előtt. A megfelelően berendezett akvárium a kulcsa annak, hogy kis társunk a lehető legjobban érezze magát. Egyetlen egyed számára egy 60 literes akváriumnál kezdődik a megfelelő nagyságú élettér, amit biztonságos és nyugodt, a napfénytől védett helyre kell állítani. Fedési lehetőséggel, mivel a kétéltű hajlamos a szökésre.

A megfelelő pH-értékű, 14–20 fokos vizű medence aljára a finom homok a legmegfelelőbb választás, amibe szívesen fúrja be magát és az apróbb kavicsokat is előszeretettel használja búvóhelyül csakúgy, mint a barlangokat vagy sűrű növényzetet. Ez utóbbi az oxigén biztosítása szempontjából is rendkívül fontos, de stimulálja is az állatot.

Ennek az apró lénynek ugyanis nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékra is szüksége van: a játékokkal és interaktív elemekkel tarkított élettér kell az aktív és egészséges életmód fenntartásához. Ezeket nem árt cserélni, ugyanis az axolotl képes unatkozni, ami komoly stresszforrás is lehet számára.
A társaságkedvelő állat jól érzi magát saját fajtársával, de gond nélkül együtt lehet tartani más, számára veszélytelen, békés fajokkal is. Jó választás lehet mellé a garnéla, egyes csigafajok, de a kisebb halakkal ugyanúgy jól érzi magát.

Az axolotl alapvetően ragadozó kétéltű, a természetes környezetében is élő táplálékot, rovarlárvákat és kisebb halakat fogyaszt. Az étrendje összeállítása során ezeket a szokásokat és más, biológiai szükségleteit is figyelembe kell venni. A szükséges tápanyagokat fagyasztott táplálékkal, földigilisztákkal, szúnyoglárvákkal és kisebb rákokkal lehet biztosítani számára. Míg a fiatalokat napi 1-2 alkalommal táplálni kell a számukra ideális méretű étellel, a felnőtteket elég már csak heti háromszor-négyszer etetni.

A természetben egyre ritkábban fordul elő a környezetszennyezés és az invaziv halfajok betelepítése miatt, ám az axolotl szerencsére viszonylag könnyen szaporítható akváriumi környezetben is. (Ezért sem szükséges a tartásához az egzotikus fajoknál megszokott CITES igazolás.)

Ha betartjuk a tartására vonatkozó íratlan szabályokat, egy igazán látványos, kedves kis kétéltűvel gazdagodhat otthonunk.

Az Ambystoma mexicanum Mexikó hegyvidéki tavaiban őshonos kétéltű. Az azték civilizációhoz szorosan kapcsolódó állatot szívesen ábrázolták a művészetükben és mitológiájukban – Xolotl-hoz, a halál, a villám és az ikrek istenéhez kapcsolódik. Ugyanakkor a tudósok figyelmét sem kerülte el: a regenerációs képességeit kutatják, mivel rendkívül érdekes lehet a regeneratív orvoslás szempontjából.