Saját középiskolájába tért vissza tanárként Horváth Péter, a Révai-gimnázium igazgatója. Eddig negyven évet töltött az oktatási intézményben, abból harmincat első számú vezetőként. Népszerű közéleti ember. 2014 óta a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, s a januárban a városunkban megalakult Mindent a Városért Egyesület vezetőségi tagja.

Hosszú hajával, dús szakállával, fiatalos mozgásával első látásra is könnyen megjegyezhető jelenség. De nem is jelenség, több annál: izgalmas személyiség, akit szeretnek a tanítványai, s aki aprólékosan ismeri a várost. Nemcsak múltját, jelenét, de a lehetőségeit is.

„Itt születtem, a Zalkába jártam általános iskolába, nádorvárosi gyerekként a fás, sűrűn bokros, számunkra kissé misztikus Erzsébet ligetben töltöttük a délutánunkat. Én közben biciklivel focizni is jártam. Már gyerekként sajátomnak éreztem a várost. A Révaiban érettségiztem, utána Szegedre mentem egyetemre, mert az nagyjából Győr méretű település, átlátható, bejárható, csakúgy, mint Győr. Ötödéves koromban hazahívott tanítani a gimnázium, ahol érettségiztem. Ennél nagyobb megtiszteltetés akkor nem is érhetett volna.”

Matek-fizika szakon szerzett diplomát. Már az egyetemen megnősült, történelem-angol szakos felesége a Kazinczy- gimnáziumban helyezkedett el. Először albérletben laktak, aztán Marcalvárosba sikerült költözniük. „Amikor elmentem Szegedre, a marcalvárosi lakótelep helyén még búza és kukorica termett. Mikor visszaértünk, élénk volt az ipar, sokan költöztek Győrbe, terjeszkedett, fejlődött a város.”

A helyi közélettel és annak szereplőivel akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor 1995-ben a későbbi Széchenyi István Egyetem főigazgatója, majd rektora, Szekeres Tamás professzor meghívta az Universitas Győr Alapítványba. Ez a civil szervezet készítette elő a felsőfokú intézmény egyetemmé alakulását.

„Hittünk a merésznek látszó céljainkban. Volt köztünk cégvezető, vállalkozó, jogász, orvos, tanár – szinte az élet minden területének ismert személyiségei. A tartalmas vitákból sokat tanultam. Az világos volt, hogy mekkora minőségi lépést jelentene Győrnek az egyetem, mi érveket gyűjtöttünk, taktikákat beszéltük meg, hogy miként lehetne meggyőzni a döntéshozókat. Hiszem, hogy sokat segítettünk azoknak, akik a gyakorlati lépéseket megtették. Később a Jancsó Péter által alapított Fészek Klubnak is tagja lettem. Ott is sokoldalú emberek a saját tudásukat, tapasztalatukat tették hozzá a város lehetőségeinek és szükséges fejlesztéseinek a bemutatásához. Én valami hasonlót várok a Mindent a Városért Egyesülettől is. Erre most még nagyobb szükség lehet, mint korábban, hiszen a nagy többségben a Fidesz tagjai alkotta közgyűlésnek és a Tiszta Szívvel a Városért színeiben megválasztott polgármesternek együtt kell működnie a város érdekében.”

Horváth Péter úgy látja: a város fejlődése több okból is lelassult, de pozíciói így is jobbak más városokénál. A régi munkahelyek többsége megmaradt, újakat is lehet találni. Arra azonban nagy energiát kell fordítani mindenkinek, hogy ne csupán az autóipar vigye hátán a várost. Az új ipari parkba a város fejlődése miatt befektetőket, üzemeket, szolgáltatásokat kell idecsábítani. Az oktatás, a képzés a vidéki városok közül nálunk a legjobb. Az önkormányzathoz tartozó bölcsődék, óvodák nagy többségét szépen rendbe hozták. A versenysport is folyamatosan fejlődik, viszont a tömegsport lehetőségeivel elégedetlen az igazgató. Kultúránk is sokoldalú, talán kicsit a minőség irányába kellene eltolni a rendezvényeinket, véli.

Horváth Péter azt is elárulta: szeretnék megszerezni a bezárt börtön épületét. Kollégiumot alakítanának ki benne, s tehermentesítenék mostani iskolájukat, ahol már az alagsorban is van tanterem, kevés az öltöző a testneveléshez, távol vannak egymástól az informatikatermek. Tudja, hogy többen lobbiznak az épületért. De a sokszor bizonyított Révai lehetőségeinek bővülése szerinte legalább olyan fontos, mint a többi felhasználási elképzelés.

A közbeszédet színvonalasabbá szeretné tenni Horváth Péter. Úgy gondolja: nem Facebookon kellene egymásnak üzengetni, az emberek nem akarnak békétlenséget. A két városvezető erőnek egyeztetni kellene szándékaikat, akaratukat, és közös tervként tálalni azokat a polgároknak. A politika pedig a városlakók érdekeire legyen tekintettel, hallgassa meg őket, s a Mindent a Városért Egyesület tagjainak a gondolatai is épüljenek be az elképzelésekbe.