A győri cégérek valaha európai szinten híresek, jegyzettek voltak, mint az Aranyhajó, vagy a Vastuskó. A mai napig számos cégér színesíti a győri belváros utcaképét, hírül adva a járókelőknek milyen áruval, vagy szolgáltatással találkoznak a cégér melletti ajtón belépve.
A cégér alatt általában az egyszerű, festett falsíkban elhelyezett, vagy az arra merőlegesen álló pléhtáblát értjük, de ide tartoznak az egyes szakmák jellemző szerszámait stilizáltan, vagy realisztikusan ábrázoló művek, és a szobrászi műgonddal létrehozott alkotások is.
Egy különleges cégér állt a Király utca és a Baross út meghosszabbításaként a Káptalandombra vezető Lépcső köz sarkán, ez azonban két szempontból is különbözik az előbb felsoroltaktól. Egyrészt már nem létezik, másrészt egészen nagy méretű és épített volt. A furcsa építményt egykor tartó „kőgyámok” ma is ott ívelnek a köz két sarkát alkotó tűzfal között – hívta fel a figyelmünket a belvárosi különlegességre Szabó Gyula, az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke. A szakember kutatásokat végzett, és az egyesület azt szeretné elérni, hogy a cégér építményt visszaállítsák! Hogy miért is lenne ez jó városunknak?
Egy egykori szórólap tanúsága szerint a szomszédos épület földszintjén működött porcelán és üveg kereskedés, ami Drobni Antal tulajdonosról kapta a nevét. A cégér építmény a rendelkezésre álló források szerint 1922-ben létesült, és nagyjából három évtizeden át hirdette a kereskedést. Megszűnése egybeesik a háború utáni idők államosításával, amely magának az üzletnek a megszűnését is jelentette.
A kapuszerű építmény furcsa alakjával 30 évig uralta a Lépcső köz bejáratát, amely ma lepusztulva néz a Király utcára. Az építmény stílusok egymásra hatásából született, a barokk, a neo rokokó, a felső szakaszon pedig a szecesszió nyomai láthatók. Sokan gondolhatják, hogy hiszen ez giccses, egy oda nem illő építmény, nem kár, hogy elbontották.
„Mi városvédők mindezt másképp ítéljük meg, mert belelátunk szakmánknál fogva az építészeti jelképek mögé és megértjük azt a kort, mely egy ilyen alkotást életre hívott. A sokszor provinciális köztéri alkotások évtizedes jelenlétükkel nem vettek el a belváros történelmi hangulatából, hanem inkább sajátságos módon és formában gazdagították azt. Ebben a kapu reklámépítményben, ha tetszik, speciális cégérben nem kizárólag a lart pour lart törekvés nyilatkozik meg, mintegy magamutogatásként, hanem a megkülönböztetés vágya. Egy, a létesítéskor már patinás, több mint száz éves (alapítva 1813.) kereskedő cég, nyilván dinasztia minőségi megkülönböztetésre való törekvését kell itt sokkal inkább meglátnunk. Ami viszont mindenki számára fel kell, hogy tűnjön, a cégér építményt meghatározó Győr Szabad Királyi Város címer. Ebből úgy tűnik a Drobni egy igazi lokálpatrióta cég volt. Mert lokálpatrióta dominanciájú cégért még Győrben sem találni máshol„ – mondta Szabó Gyula.
A második világháború után hazánkban számba vették a műemlékeket és Győrben is elkészült a műemléki gyűjtemény, a lajstromozás és vele, a főleg az állagmegőrzési szempontokon nyugvó beavatkozások listája is. Az ötvenes években, a műemléki körökben a történelmi városmagok utcaképei védelmében egyfajta purista szemlélet nyert teret. Ennek lényege az volt, hogy a sokféle üzletportált megszüntették, így adva vissza a portálok által valóban sokszor eluralt épület földszintek eredeti arcát. Azt nem tudni pontosan, hogy mikor bontották el a kaput, csak valószínűsíthető, hogy a portálokkal együtt tűnt el a városképből.
„Szerintünk szegényebbek lettünk nélküle, mert a történelmi belvárosba a hangulat nem kötözik be magától. Így az arra érdemes egykori utcaképi kis elemeket sorba helyre kell állítani. Szeretnénk ezt a cégér építményt is helyreállítani. Könnyű dolgunk van, mert újraalkotásához részletes képeket találtunk, ráadásul a tartószerkezete is megvan. Feladat lesz, hogy valószínűleg a Lépcső köz belseje felé is homlokzatot kell majd építeni. Így lesz teljes az alkotás. Programot hirdetünk, hogy a cégér építményt vissza- és helyre állíthassuk” – hangsúlyozta az elnök.