Sok közösségi média használónak ismerősen csenghet Zanati Balázs neve, aki a torontói rendőrségen dolgozik és informatív, színes tartalmakat oszt meg követőivel a munkájáról, mindennapjairól. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy Győrben érettségizett. Most 28 év után visszatért abba a városba, ahol a középiskolás éveit töltötte. A Győr+ Média pedig elkísérhette a győri programjának egy részére.

Szabadságát tölti Magyarországon Zanati Balázs, csodaszép marokkói származású feleségével és három gyermekükkel. Szakmai elhivatottságát és hazaszeretetét pedig talán az mutatja legjobban, hogy nem csak kikapcsolódással telik a vakáció. Hiszen elkísérte járőrözésre néhány zuglói kollégáját, előadást tartott a BM Nemzetközi Oktatás Központban és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is. Június 15-én pedig Győrbe vezetett az útja, ahol a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányságon beszélgetett a rendőrökkel és a Városrendészet Győr képviselőivel.

Beszélgetőtársa Péczi Krisztina rendőr százados, a vármegyei rendőrség sajtóosztályának munkatársa volt, aki egyébként már járt kint Kanadában, és akkor találkozott először külföldi kollégájával. Zanati Balázs most pedig örömmel fogadta el a meghívását, hiszen Győr fontos helyszíne volt életének, ám mégis 28 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét a városba látogasson. Persze Torontó nem egy ugrás, s Balázs egyébként is keszthelyi. Győrt a katonai középiskola miatt választotta, így nem nehéz kitalálni, hogy a Béri Balogh Ádám Honvéd Középiskola és Kollégium padjait koptatta. Illetve csak a második évfolyamtól, mert az elsőt még a Bercsényi épületében végezte, s csak a kollégium volt a „Katkóban”. Győr után Budapest következett, a honvédség viszont maradt: 1999-ben pénzügyi szakon végezte el a főiskolát, mert ahogy a Győr+ Médiának elmondta: úgy érezte, egy közgazdászdiplomával biztosabb jövő elé nézhet, ha mégse az egyenruhát választja. Maradt a bakancs, s az útja 2004-ben Afganisztánba vezetett, ahol Kabulban állomásoztak, Balázs pedig a NATO-csapatok pénzügyeiért felelt. Itt ismerkedett meg kanadaiakkal, s mint mondta: megtetszett neki, amit meséltek.

„Mindig is nagyon szerettem utazni, így kizárólag kalandvágyból döntöttem úgy, hogy leszerelek és megpróbálom, milyen az élet Kanadában, annak ellenére is, hogy akkor még nem beszéltem jól angolul. Torontóba mentem, de nem volt olyan gördülékeny, mint reméltem, háromszor is hazatértem Magyarországra, de mindig visszarepültem. Végül egy autókereskedésben kaptam munkát, ami tetszett is és jól is éreztem magam. Két éven belül sikerült saját lakást is vennem, mert elhatároztam, hogy én albérletre nem fizetek! Ehhez tartottam magam, de Kanadában mondjuk ez könnyebben megy, mint itthon, Magyarországon” – mesélte Balázs, majd azt is hozzátette, hogy Torontó egyébként etnikailag a világ egyik legösszetettebb városa és magyarok is szép számmal lakják. Szeretik és elismerik kint a honfitársainkat – különösen azokat, akik 1956 után telepedtek le és tettek sokat az országért –, korábban például volt magyar iskola és templom is. Mára már azonban csak étterem és egy üzlet maradt, ám ékes példája a tiszteletüknek, hogy 2022-től minden év októberét a magyar örökség hónapjává nyilvánította a kanadai Ontario tartomány törvényhozása.

A rendőrségre rátérve Balázs elmondta, Észak-Amerikában a torontói a legrégibb rendőrség, amelyet brit mintára alapítottak. Összesen 16 kerülete van, a magyar zsaru a 14.-ben, tulajdonképpen a belvárosban teljesít szolgálatot.  Egy etnikailag összetett, pezsgő kerület az övé, ahol mindig történik valami. Ezért is kell, hogy a rendőrök rátermettek és felkészültek legyenek.

„A gazdasági válság az autóipart is utolérte, így gondolkoznom kellett a folytatáson. Megismertem egy rendőrt, aki elmondta, hogy nem kell állampolgárság a felszereléshez, s akinek az ajánlására felkerestem a torontói rendőrséget. Megfeleltem, így hamarosan ismét egyenruhában találtam magam. Amúgy az is nagyon sokat nyomott a latban a felvételin, hogy beszélek magyarul…” – elevenítette fel Balázs, miként is került az utcára, merthogy Torontóban mindenki járőrként kezdi, persze nem egyedül. Tíz hetet húzott le egy úgynevezett mentor mellett, aki tapasztalt rendőrként segítette a kezdők munkáját, aztán következhetett az önálló munka.

„A torontói rendőröknél három hozott tulajdonságnak mindenképp meg kell lenni: a konfliktuskezelésnek, a problémamegoldásnak és a jó kommunikációs képességnek. Nagyjából minden más megtanulható. Én közösségi rendőrként dolgozom és felelek a körzetem biztonságáért. Hivatásos rendőrként nagyon fontosnak tartom, hogy minél több emberrel tartsam a kapcsolatot, hogy beszélgessek velük, hogy minél több mindent megtudjak, mi történik körülöttünk. Egy rendőrnél ugyanis elengedhetetlen a megfelelő információszerzés, ami pedig csak úgy működhet, ha az emberek megbíznak bennünk! Ezért pedig tennünk kell, nem is keveset.”

Ezzel kapcsolatban például olyan érdekességeket is mesélt, amely hazánkban egyelőre még ismeretlen: a rendőrök együtt ebédelnek az emberekkel, ahelyett, hogy a rendőrség falai között fogyasztanák el az ételt. Leülnek közéjük falatozni, ugyanis ilyenkor szinte minden alkalommal megszólítják őket, rákérdeznek jogszabályokra, vagy csak beszédbe elegyednek az egyenruhásokkal.

„Ezért is szeretek például kerékpárral dolgozni, mert sokkal könnyebben állítanak meg így az emberek, mint járőrautóba ülve. Egyébként a magyar kollégákkal ellentétben mi nem mindig párosával dolgozunk, sok szolgálatot adunk egyedül. Ez nem feltétlen jó, de ha szükség van a kollégák segítségére, akkor pillanatok alatt megjelennek az adott helyszínen. A torontói rendőrség egyik legfőbb erőssége a gyorsaság, minden rendőrt erre képeznek ki. S arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a lakosság lásson minket az utcán, tudják, hogy ott vagyunk és gyorsan reagálunk, ha kell.”

Rendőri intézkedésre pedig igencsak gyakran van szükség, mert sajnos Torontóban sem javul a helyzet. A rendőröket sem tisztelik már annyira, mint amikor Balázs 14 évvel ezelőtt felszerelt, de mint mondja: „Azért mindenki köszön nekünk és még van tiszteletünk, de ezért mindennap tennünk is kell.”

A 2018-as év meglehetősen negatív fordulatot hozott a nagyváros életében, hiszen legalizálták a marihuána birtoklását és fogyasztását.

„Akkor azt hittük, össze is omlik minden. Viszont nem hirtelen történt a változás, hanem évek alatt jutottunk el oda, hogy mára sokkal, de sokkal többen fogyasztanak marihuánát és egyéb kábítószereket, így az ezekkel kapcsolatos bűncselekmények száma is nőtt. Van, aki kábítószer hatása alatt követ el borzalmakat, vagy éppen a drogok fogyasztásával kapcsolatos mentális problémái miatt. S ahogy a helyzet jelenleg áll, nemhogy szigorítani akarnának a meglehetősen liberális szabályokon, hanem még lazítani akarnak a gyeplőn. Ez pedig egyértelműen nem jó irány, az adatok is bizonyítják…”

Viszont tény, hogy van, amiben igencsak szigorúak a torontói szabályok. Például nagyon vaskos csekkeket lehet kapni különféle szabálysértésekért. Csak ízelítőnek: a vezetés közbeni telefonálás 600 dollár, a közterületen a sörfogyasztás 110 dollár, ha pedig valaki felmászik egy parki fára, akkor 400-500 dollárra is megbüntethetik. Ha 260 forinttal számolunk, elég súlyos árat fizetnének itthon az előírások ellen vétők, szó se róla… A hajléktalankérdés viszont a tengerentúlon sem túl rózsás, hiszen akinek saját bevallása szerint semmije sincs, attól nehéz behajtani a büntetést.

„A közösségen van hatalmas hangsúly. A felvételinél is mindenkit megkérdeznek, hogy végzett-e korábban bármilyen közösségi munkát. Például mi is kivesszük a részünket a közösségi kertek gondozásából és munkaidőben, egyenruhában is meglocsoljuk őket. Kell, hogy érezzék az emberek, hogy értük vagyunk, hogy tudják, megbízhatnak bennünk. A médiát többnyire a politika irányítja, hajlamosak a hibáinkat felnagyítani, a sikereinkről pedig hallgatni, de az erős szakszervezetünk mindig felveszi a kesztyűt az igazságért. A közösség érdekei és emiatt is szorgalmazzák az elöljárók például azt is, hogy – főleg a közösségi rendőröknek – legyen Facebook-, Instragram-oldala. Én elsősorban a magyar közösséget szerettem volna megszólítani, az anyanyelvünkön. Sokan vannak kint olyanok, akik nem beszélik az angolt, nekik is segítek ilyen formában. Ha nem lennék aktív az ilyen platformokon, akkor megkérdőjelezhető lenne az alkalmasságom… – mondta Zanati Balázs a közösségi médiában betöltött szerepéről, s azt sem rejtette véka alá, hogy bizony vannak rázós esetek, emlékezetes történések, de ezeken meg kell tanulni továbblépni. S hogy a nyugdíjazása után mit hoz az élet? Nos, még az is lehet, hogy a családjával együtt hazaköltözik Magyarországra, vagy épp felesége gyökereit követve Marokkóban telepednek le.

A rendőrségi látogatás után Zanati Balázs útja a régi iskolájának környékére vezetett, amely bizony jócskán megváltozott az elmúlt 28 év alatt. Azért ahogy haladtunk az utcákon, jöttek vissza az emlékek, a sztorik.

„Emlékszem, egyszer mentem az állomásra, de a Bercsényi ligetnél egy jó pár fős csapat megtámadott. Futottam vissza a kollégiumba, hogy ne legyen gond. Ez mondjuk nem jó emlék, de akkor még nem volt ilyen rendezett a környék, mint most. Hallottam, hogy például sportlétesítmények terén is nagyot fejlődött a város. Figyelem a magyarországi eseményeket, Facebookon is rengetegen követnek itthonról. Egyébként annak idején a suliban szigorúan fogtak minket, meg amúgy sem voltam bandázós, nem igazán kóstoltam bele az akkori győri életbe. Mások is voltunk még akkor 15-18 éves srácként. Egyszer azért rávettek a srácok, hogy szökjek ki velük, na akkor hazafele a portás is megkergetett minket, de gyorsabbak voltunk nála. Hógolyócsatákra is emlékszem! Sőt, voltak sulidiszkók, mindig az egészségügyis lányokkal, mert ők lányiskola, mi meg fiúiskola voltunk” – mesélte nevetve Balázs, kiemelve azt, hogy remek lehetőségnek tartotta a katonai középiskolát, hiszen amellett, hogy adott egy érettségit, fegyelemre és rendszerre tanította a diákokat és egy esetleges irányt is adott az életüknek. Ahogy fogalmazott, ha nem Győrben tanul, vélhetően más irányt vett volna a sorsa.

Rengeteg érdekességet mesélt még, s jó volt hallgatni, hogy egy újabb honfitársunk így megállja a helyét a tengerentúlon. Elismerik a vezetői, a kollégái és a közösség is, ahol él és dolgozik. Büszkék lehetünk, hogy Győrben töltötte azt a meghatározó négy évet, amely biztosan sokat tett hozzá a személyiségéhez. Egyszerűen csak jó tudni, hogy jó szívvel emlékszik arra az időszakra.

Zanati Balázs, a torontói közösségi rendőr is egy olyan magyar, akire csak felnézhetünk, akitől tanulhatunk kitartást, akaratot, elszántságot és alázatot. S persze nagyon reméljük, nem újabb huszonnyolc év múlva tér vissza Győrbe mesélni a tengerentúli életről, rendőrségről…  

Fotók: Péczi Krisztina rendőr százados, Mogyorósi Tünde rendőr alezredes, Havassy Anna Katalin és Zanati Balázs Facebook oldala