Az országban először Győrzámolyon rendeztek gazdaságátadást. A megható ünnepségen az édesapa jelképesen átadta a gazdaság kulcsát fiának, ifjabb Klauz Andrásnak. A család birtokán tartott eseményen részt vett dr. Nagy István agrárminiszter, dr. Cseh Tibor András, a Magosz főtitkára és Németh Gergely, a vármegyei Agrárkamara elnöke.
A magyar mezőgazdaság egyik legsarkalatosabb pontja a generációváltás megoldása. Azok a gazdálkodók, akik a rendszerváltás után fiatalon elindították vállalkozásaikat, lassan nyugdíjba vonulnak. Nem véletlen tehát, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) pályázatok egyik legnépszerűbb eleme az a gazdaságátadási pályázat, melyen az átadók és az átvevők is támogatásban részesülhetnek, ezzel segítve a zökkenőmentes folyamatot.
Vármegyénkben is sokan pályáztak erre a lehetőségre, köztük a győrzámolyi Klauz család.
„A pillanat azért történelmi, mert a 21. század magyar mezőgazdasága attól függ, hogy sikerül-e a generációváltás. Ha az országban sok tízezer ilyen pillanat lesz, akkor a mezőgazdaságunk jó kezekbe kerül és hosszú távon biztosított lesz a sikere.” – mondta köszöntőjében dr. Nagy István agrárminiszter, majd átnyújtotta a 20 millió forintos gazdaságátadási támogatást idősebb Klauz Andrásnak, az édesapának.
Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára, a NAK alelnöke úgy fogalmazott: „A mezőgazdaság fejlődését derékba törte a kommunizmus. A rendszerváltás utáni korosztálynak mindent a nulláról kellett kezdeni. Most eljött a pillanat, hogy átadják a stafétát. Egy egész élet munkáját nem könnyű úgy átadni, hogy a családi béke is megmaradjon. A folyamatban akadályt jelenthet a földek, a folyamatban lévő pályázatok átírása, a különböző illetékek és adók, ezek megoldásában az agrárminisztérium, az agrárkamara és a MAGOSZ minden segítséget megad. Ám a legnehezebb a döntést meghozni.”
A győrzámolyi családnak sikerült. A fiú szinte belenőtt a gazdálkodásba. „Kisgyermekkorom óta foglalkozunk kertészettel, mindig voltak otthon tyúkok, kacsák, malacok. Mi gyerekek segítettünk, amiben tudtunk. Gimnazistaként már eldöntöttem, hogy én is ezt a pályát választom. A Szent István Egyetemen végeztem üzletgazdászként, majd kisebb kitérő után folytattam édesapám munkáját. Gazdaságunk a ’90-es években indult növekedésnek, amikor több hektár földünk lett. Hagyományos növényeket, gabonát, kukoricát kezdtünk termeszteni. Tizenegy évvel ezelőtt a Fiatal Gazdaprogram keretében sikeresen pályáztam, így 1-2 hektárnyi szabadföldi kertészettel bővülhettünk, káposztát, paprikát, vöröshagymát termesztettünk. Ekkor kezdtük újra a káposztasavanyítást, illetve a savanyúságok készítését. Nagyszüleim és édesapám receptjei alapján dolgozunk. Úgy gondolom, hogy sikerrel, hiszen a környékbeliek szeretik.”
A gazdaságban öten dolgoznak. Jelenleg 125 hektáron gazdálkodnak, melynek nagy része szántóföldi kultúra. A búzán, árpán, kukoricán, szóján kívül tavaszi bükkönyt is termelnek. Utóbbi egy szálas fehérjenövény, mely a nitrogéngyűjtés és a területkímélés fontos része.
A két Klauz között sosem okozott gondot a közös munka és az egymástól tanulás.
„Vegyes érzelmek váltakoznak bennem, a szüleim jutnak eszembe, akik ezt nem tehették meg. Büszke vagyok a fiamra.” – mondta meghatottan az idős gazda.
„Szép pálya a miénk, nagyon szeretem, mert a sok külső tényező ellenére nyugodt életet biztosít. Nem cserélném el semmire” – tette hozzá ifjabb Klauz András.
