Friss, óriási kifli sok ropogós zöldséggel, ami nem csak laktató, de tápláló is. A vasútállomásokon, buszmegállókban „Bagetéria” néven találjuk a helyet, ahol rengeteg finomság közül válogathatunk.

Kiskoromban erre gyűjtöttem a heti zsebpénzemet, hogy maradjon egy ilyen óriás baguette-re péntekre. Kilencéves koromtól kezdve utaztam a kisgimnáziumba, így korán megfigyeltem már az utazó tömeget és az utcai ételeket. Sokan ropogtatták a filléres, sós stanglit – ma grissini -, kedvenc volt a színes, savanyú gumicukor felnőtteknek is, és a friss, valamint az „összesütött” baguette (zapekacka). Amellett, hogy Felvidéken a lángos ketchuppal és sajttal a legnépszerűbb, mégis ez a sonkás baguette a leggusztusosabb és laktatóbb falat. Sajnos a napokban már kissé elhanyagolják a kivitelezését, hiszen éppen az ínyenc részeit cserélték le, ahogy ők mondják „egyszerűbbre”. Az alsó réteg ugyanis gyufaszálra vágott karalábé, a rakás teteje pedig friss, hajszálvékony káposzta volt. 15 éve nem jártam ebben a Bagetériában, és most újra kóstoltam. Úgy döntöttem elkészítem az eredeti verziót, hogy megmaradjon az utókornak is.

Bevásárló lista (2 főre):

2 nagy baguette kifli

1 db karalábé

friss káposzta

gépsonka

füstölt sajt szeletek

tartármártás

friss paradicsom

Elkészítés:

A baguette-et kisebb darabokra is lehet vági, főként, ha töményebb, nem pedig felfújt kiflikről beszélünk. Kettévágom a baguette darabokat, majd az alját tartármártással kenem meg, közepesen vastagon. A karalábét szeletekre vágom, ezután felcsíkozom, ez kerül a tartármártásos felületre. Erre jönnek a sajtszeletek, majd bőséges sonkaréteg – ne sajnáljuk egyik réteget sem magunktól.

A paradicsomot karikázom, a káposztát pedig vékonyra szelem és ezeket teszem a sonkás rétegre. Csak frissen érdemes fogyasztani, és evés előtt összeállítani, mert amilyen mennyei kombináció a füstölt sajt és a karalábé, pont annyira tud zavaróan intenzív lenni 1-2 órán elteltével a szendvicsben.

Szalvétába csavarva, bátran elvihető egy sétára.