Ismét meghirdették „Az év tesitanára” pályázatot. A vármegyei fordulóban a Bercsényi-iskola testnevelője, Kozma Tamás végzett az első helyen a 200 fő fölötti iskolában tanító testnevelők között. Most már az országos szavazatokon múlik, ő lesz-e a végső győztes.

Kozma Tamás neve a kosárlabdát szeretők körében ismerősen csenghet – nem véletlen: egykori profi sportoló ül velünk szemben. Mi pedig azt hittük, egy ilyen karrier után egyenes út vezetett az iskolák tornatermébe.

„Nálam ez egyáltalán nem volt ennyire egyszerű, bár tény, gyermekkorom óta kosárlabdáztam, s én is sporttagozatos iskolába jártam Székesfehérváron. Alapvetően építész szerettem volna lenni, de aztán a középiskolában választanom kellett, hogy építészet vagy a testnevelő tanári pálya. Utóbbi mellett döntöttem, de a kosárlabda magával ragadott: profi játékos lettem” – mesélte Tamás, aki 33 évesen hagyta abba az élsportot, ám még ekkor sem csábította el a tanári hivatás.

„Negyedmagammal egy kalandparkot építettünk. Itt talált rám az élmény- és kalandpedagógia. Számos képzésen vettem részt itthon és külföldön, a friss tudást pedig már itthon, kisebb-nagyobb csoportoknak, kiránduló osztályoknak adtam át. Ez már kicsit tanári szerep volt, ám sokkal inkább menedzseri megközelítésből, és nem csak gyermekeknek. Nagyon inspiráló és szabadon alkotó munka volt ez!” – ami nem csoda, hiszen profi kosaras korában a legtöbb helyen csapatkapitányként számítottak rá: szerveznie kellett a játékot a pályán, miközben az öltözőben is össze kellett fognia a csapattársakat. Egyébként a beilleszkedéssel sem volt soha problémája: az NB I.-ben hat csapatnál játszott, a legeredményesebb időszaka a Falcóhoz köthető.

Tamás szeretett és akart is tanulni, így a Testnevelési Egyetemet is elvégezte, és autodidakta módon is folyamatosan képezte magát. Győrbe kosárlabdaedzőként érkezett, Hoffmann Gergő hívására.

„Szerintem sikeres két év volt az a felnőttedzői időszak, Győrt is ekkor ismertem meg jobban. Ezután néhány évre Szakály Zsolt hívott, hogy a Széchenyi-egyetemen tanítsam a rekreáció szakos diákokat, amit nagyon szerettem. Maradhattam laza, de nagyon magas szakmai szinten kellett dolgoznom. Majd megtaláltam a Bercsényi-iskolát, beléptem az ajtaján és ott ragadtam, már több mint nyolc éve…” – emlékezett a kezdetekre a sportszakember, s rögtön hozzátette azt is: tisztában van vele, hogy az emberek még mindig nem teljesen ismerik a „tesitanárok” igencsak összetett feladatát.

„Testnevelő tanárnak lenni egy sporttagozatos középiskolában nagyon komoly kihívás! Meg kell tervezni az órákat, dolgozatot kell íratni elméletből, osztályozni kell a gyakorlatot, és még számos feladat mellett a cél, el kell vinni a diákokat egészen addig, hogy edzőkké váljanak!” – tudtuk meg, ahogy azt is, hogy érdemes különválasztani egy „sima” középiskolát és egy sporttagozatos intézményt. Utóbbiban a testnevelésóráknál az elméleti tantárgyak – edzéselmélet, terheléselmélet, sportági alapismeretek és sportági szakismereteket – is megjelennek, nem csak a mindennapos testnevelés, hiszen a tanulók a 13. év végén sportedző-sportszervező szakemberként lépnek ki az iskolából.

„Persze húszévesen nekem is más elképzelésem volt a testnevelőtanári létről. Mára azonban vallom: a tesitanárnak azon túl, hogy fejlesztjük a motorikus képességeket, a fizikai állóképességet, az ügyességet, személyiségfejlesztést is nyújtania kell a diákoknak. Egy testnevelőnek szerintem nagy hatása lehet arra, hogy a tanítványaiból milyen ember válik: a sporton keresztül ugyanis megmutathatjuk nekik, hogy legyenek becsületesek, és tartsák be a szabályokat. Értsék meg a siker és a kudarc fogalmát, és megfelelően éljék meg őket. Ezekre szerintem nekünk, testnevelőknek van a legnagyobb hatásunk, csak ez nem mutatható meg kifelé, mint egy érem vagy egy kupa.”

A bercsényis testitanárok népszerűsége és sikere egyébként vélhetően abban is rejlik, hogy bár 12 fő alkotja a pedagóguscsapatukat, ismerik és kedvelik egymást, és nem utolsósorban magasan képzettek.

„Középiskolában az a fő, hogy minél többet tanuljanak, de a sportóra adjon is nekik, formálja is őket, s közben élvezzék is az egészet. Sporttagozatos iskolában tudom, hogy ez könnyebb: nekünk például többek és jobbak az eszközeink. Szerintem szerencsések vagyunk, és én szeretek itt dolgozni!”

Tamás egyébként vallja, hogy minden gyermeket meg lehet mozdítani, csak a rendszer annyiban hibás, hogy jelenleg túlféltés van – a szülők és az oktatás részéről is. Aggódnak, hogy sérülések lesznek, pedig a sporttal, a mozgással a sérülés mindig együtt járt, ezt el kell fogadni. A terhelés nem állhat az egészséges életmód útjába, főleg nem kamaszkorban, amikor nemcsak a személyiség, hanem a test is formálódik

„Egy-egy sérülés, legyen az testi vagy lelki, taníthat is. Hiszen meggyógyulsz, s újrakezded. A felnőttlétben hányszor kell „felállni”, és újra elkezdeni akár egy kapcsolatot, egy munkát, vagy csak egy rajzot?! Hagyni kell a gyerekeket hibázni: ez neveli és erősíti őket, mentálisan és fizikálisan is! Mi, testnevelők, edzők pedig azért vagyunk, hogy ezt fókuszban tartsuk! Velem is előfordult, hogy a csapatom nem melegített be rendesen, hiába mondtam nekik. Aztán amikor az első öt perc után elhúzott az ellenfél, már ők is értették, miről beszéltem: ha rám hallgatnak, az első perctől „élesek”, akkor nem kell az eredmény után futni.”

Kozma Tamás 15 éve kosárlabdaedző, szinte minden korosztállyal dolgozott már. Jelenleg a GYKC U16-os csapat trénere.

„Egyébként jó döntésnek tartom, hogy el kell vennünk a mobiltelefont, s egyre inkább érezni ennek a pozitív hatását. A gyerekek ismét többet beszélgetnek, játszanak egymással. Egyszerűen nem szabad hagynunk, hogy a digitális világ lenevelje őket a gondolkodásról! Azt mondom, sok mindenben vissza kellene mennünk tíz évet, de sok mindenben pedig pont hogy előre.”

A szülői szerepről is szó esett, amellyel kapcsolatban Tamás azt látja: kevesebb figyelem jut a mostani középiskolás diákokra, mint régebben. Pedig a 14–18 év közötti fiatalok vannak az egyik legnehezebb életkorban, amikor még égető szükség lenne a szülő támogatására, vagy hogy csak akár érzelmileg ott álljanak a fiatal mögött. Egy sporttagozatos iskolában is inkább az osztályfőnököktől érdeklődnek, pedig előfordulhat, hogy a tesitanárok több információval tudnak szolgálni a gyermekről.

„Mi látjuk őket legjobban társas helyzetekben vagy egy-két feladat miatt kívül a komfortzónán. Ebből jobban lehet tanulni, mindenki számára.”

„Nem vagyok túl szabálykövető, de a határokat erősen felállító és azt képviselő ember vagyok, 53 évesen már vannak elveim. Azért, hogy a diákok tudják: a tisztelet kölcsönös megadása mellett megvan a bizalom is feléjük. Simán bevallom nekik, hogy a hetedik órán már én is fáradt vagyok, vagy most egy dolgot el kell intéznem, kérek öt percet. Olyan is volt, hogy láttam, a tizenharmadikasok fáradtan fekszenek a padon első órában, nem bírnak figyelni. Fogtam őket, lementünk a büfébe, és meghívtam egyiket-másikat egy kávéra, majd ott folytattam az órát.

„Visszük őket sítáborba, meccsekre, versenyekre, de akár vízi táborba, ahol együtt evezünk, együtt főzünk, együtt építjük meg a sátrat. Közösségi élmény, amely feltölt és sok mindent tanít. Persze vannak, akik nem akarnak jönni, de szép szóval, megfelelő indokkal meggyőzhetők. Mert miért is maradnának ki ezekből az élményekből?!” – tette fel a költői kérdést Tamás.

A június 11-ig tartó szavazásig egyébként – többek között – ezért is döntött úgy, hogy ír egy naplót, amelyben bemutatja, milyen egy sportiskolában dolgozó tesitanár élete. Azt mondja, van kedve írni, s ráadásul úgy érzi, elérkezett abba az életkorba, amikor már élvezettel rendezgeti azt a tudásanyagot, ami a fejében van.

„Tudják meg az emberek, mi a munkánk, milyen a mi világunk. Egy másik naplót is vezetek, a fiamról. Négy gyermekem van egyébként, a 9 éves fiam most kezdett el komolyabban foglalkozni a focival, kapus lesz, ha lesz. Mindent leírok erről a folyamatról, s remélem, majd örül neki, ha 18 évesen odaadom neki, hogy tessék, itt az összefoglaló a sportkarrieredről.

Nekünk, sportiskolai testnevelőknek nem nagyon van tankönyvünk, ez egy komoly hiánycikk. Nagyon érdekel a módszertan, az új megközelítések. Amúgy zajlik egy reform a testnevelés oktatásában is, azt hiszem, ehhez könnyen tudok kapcsolódni, sőt magam is új módszerekkel állok elő. Ha változtatni akarunk, akkor nekünk kell jobban csinálni – vagy máshogy, a gyerekek igényeinek megfelelően.

Egyébként a testnevelésórában rengeteg sztereotípia van: a szekrényugrás, a hülye futás, a kínzó kötélmászás vagy a teljesíthetetlen szintek nyomása. Kell pár generáció, mire ezek kikopnak – de helyettük kell újat adni. Ez egy pozitív, felhajtó erő számomra.”

A versenyben országosan tehát 20 testnevelő tanár maradt, köztük Kozma Tamás, győri tesitanár is, akire már most büszkék lehetünk. Többek között azért is, mert amíg beszélgettünk a kis kávézóban, odajött hozzánk egy régi tanítványa, csak hogy köszönjön a tanár úrnak, s elmondja, hogy bár a sportágát elhagyta, de a sport területén dolgozik jelenleg is. A tanár úr háttal ült, nem vette volna észre, ha köszönés nélkül kimegy az ajtón. Ilyet azonban senki nem csinál azzal, akit kedvel, akire felnéz, és akinek van mit köszönnie…

Akár ő lesz az országban az év legnépszerűbb tesitanára, akár csak a vármegyét nyerte meg, Kozma Tamás már adott Győri fiataloknak!

Kozma Tamásra szavazni ITT lehet! Keressék a 200 fő fölötti iskolában tanító testnevelő​ kategóriát!