Ősbemutató a jubileumon
Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából ősbemutatót tartott a Győri Nemzeti Színház, nem is akármilyen regény debütált a színpadon február 22-én este. Az Egy magyar nábob örök érvényű története, a szerelem, az árulás és a megbocsátás drámája igazi magyar virtussal robbant a Nagyszínpadon. Zakariás Zalán rendezésében, a többi között Ungvári Istvánnal, Csankó Zoltánnal és Agócs Judittal a főbb szerepekben lenyűgöző kalandra csábít a társulat.
Az ikonikus mű filmes verzióját, melyet Várkonyi Zoltán neve fémjelez talán nem kell bemutatni senkinek, ám színpadon ilyen formán még nem láthatta a közönség a történetet. Zakariás Zalán klasszikus megfogalmazásban, nagy jelenetekkel tölti be a teret, egyfajta időutazásra csábít az együttessel.
„A produkció tisztelgés Jókai előtt, s mivel több regény adaptációját elkészítettük már, úgy voltam vele, hogy na, miért ne? Bereczky Ágota átírta a regényt és úgy sűrítettük az egészet, hogy a mondanivaló, a színházi nyelvezettel együtt megmaradjon. Természetesen a filmből is inspirálódtunk, bizonyos elemek bekerültek, de azt látjuk, hogy sokan nem ismerik ezt a történetet, ők most általunk nagyon mély betekintést nyerhetnek a regénybe” – kezdte beszélgetésünket a rendező.
Zakariás Zalán elmesélte, hogy egy próba alkalmával az őket felkereső diákoknak azt mondta, ez a mű jobb mint egy amerikai film, sokkal érdekesebb és izgalmasabb fordulatokkal szolgál. „Ezzel biztattam őket. Hogy ne idegenkedjenek azért, mert egy régi írásról van szó, vagy mert a darab a reformkorban játszódik” – tette hozzá Zakariás Zalán.
Bizony abban a korban vagyunk, amikor hazánk az identitását keresi a szabadságharc előtt, amikor meg kellene fogalmazni a nemzettudatot, amikor először szóba kerül a magyar nemzeti színház kérdése is. „Olyan korról, olyan értékrendről szól, mely mind a mai napig tart, amire a mai napig tudunk alapozni” – zárta a rendező.
A darabban egy fiatal polgárlány nem könnyű mindennapjait éli, karnyújtásnyira a megvetett, megpecsételt kárhozattól, ahova a szegénysorsú fiatal lányok jutnak. Kiváltképp, ha éppen az édesanyja a kerítő, és nővérei már régen beléptek az „üzembe”. Mayer Fanninak azonban a sors kezet nyújt egy magyar nábob személyében. Az életet azonban nem a mesei fordulatok építik: a jószándékú férfi nem egy bibliai nábob, hanem egy megtért, tékozló mágnás, egy idős nemes: Kárpáthy János, aki maga is a megváltást keresi. Két kiutat kereső ember szomorú találkozása ez, amely mégis megnyitja a szívet egy szerethetőbb jövő felé.
Kárpáthy János bőrébe Ungvári István bújt, természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy érzi magát ebben a szerepben a színész. „Az embernek az emlékezetében benne van Várkonyi Zoltán filmje, és Bessenyei Ferenc bácsi fantasztikus jelenléte, de nem tartom magam arra érdemesnek, hogy összehasonlítsam magam vele. Természetesen az inspiráció belőle fakad. Soha nem voltak allűrjeim, teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint” – nyilatkozta szerényen a Győr+ Médiának a színész, miközben mi nézők tudjuk, micsoda energiákat tud mozgósítani a közönségben Ungvári István, mihelyst a színpadra lép.
A művész a darabról a következőket mondta: „Az ember nem, csak a körítés változik, ez pedig egy emberi történet! Egy tisztalelkű lányról szól és egy férfiról aki eltékozolta az életét, és mielőtt túl késő lenne kap egy nagy pofont, s rájön, hogy miért érdemes élni és meghalni!”
Galéria: O. Jakócs Péter