Gyűlölet nélkül a magyar történelemben
Akar mondani valamit az utolsó szó jogán? – kérdezte a bíró. Azt akarom mondani bíró úr, hogy akik most itt ön előtt állnak, valamennyien ártatlanok – válaszolta Büki Lajos, a Török István-per harmadrendű vádlottja, akit első fokon nyolc, másodfokon 12 év börtönre ítélték az „államrend és a Népköztársaság megdöntésének” kísérletéért. Társát, az első fokon megvádolt Török Istvánt halálra ítélték.
Mindketten megmenkülhettek volna a büntetéstől, hiszen elfogásuk előtt átlépték a nyugati határt, az osztrákok segítőkészen fogadták a menekülőket, Bécsbe kerültek, onnan Salzburgba vitték őket, ahol amerikai katonák vártak rájuk. Felajánlották, hogy elviszik a menekülőket az óceán túlpartjára, ahol előröl kezdhetik az életüket.
Büki Lajos szó szerint megszökött a szabadság elől, s Vas megyében észrevétlen visszatért azon a határon, ahol mindenki kifelé tartott.
A honvágyam erősebb volt a veszélyérzetemnél – indokolja döntését.
Török István elrepült Amerikába, de rövid idő múltán ő is hazatért. Már Hegyeshalomban elfogták.
Büki Lajos, a Rába gyár elődjében dolgozott, kiemelkedő marósnak számított, szakmai versenyeket nyert. Az egyik nap a győri albérletében megjelent két férfi.
Ismeri Török Istvánt? – kérdezték tőle.
Főbérlő asszonya a háttérben mutatta neki, hogy nemet mondjon. Törökről egyébként akkor nem tudott semmit, fogalma sem volt róla, hogy már börtönben tartják fogva Győrben.
Nem ismerem – felelte, de ez nem segített rajta. a rendőrök Büki Lajost is magukkal vitték.
Távolodva időben a huszadik század közepétől, az 1956-os forradalomtól és szabadságharctól, egyre fontosabb szerephez jut az oralista történelem – mondja Németh Tibor, a Kazinczy-gimnázium legendás, nyugdíjas igazgatója. – Átélhetőbbek a résztvevők által kimondott szavak, személyes erejű történetek, az amúgy hiteles, száraz kortörténeti leírásoknál.
Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a saját életéről szóló könyv bemutatóján a főszereplő Büki Lajos is jelen lehet, és válaszolhat Németh Tibor kérdéseire. (Az is kiderült, hogy Németh Tibor apósa és Büki Lajos többször is együtt lépett fel , tüntetetett a szabadságért a forradalmi időkben.)
Büki Lajos, Győr díszpolgára a 88. életéve felé közeleg. Nincsenek rajta külső nyomai a hét éves kora óta tartó szinte folytonos szenvedésnek. A második világháború idején született, árván nőtt fel, zaklatott volt a gyerekkora. Több faluban is élni kényszerült, olyan is előfordult, hogy meg kellett szöknie mostohájától.
Az 1956-os forradalomba nem csupán belesodródott, viszont önjelölt vezéralakja sem volt a tüntetéseknek.
Több százan elvonultak a győri ÁVH székházához, s azt üvöltötték: Ruszkik haza! Géppuskák irányultak rájuk, de senki nem húzta meg a ravaszt. Tudtuk, hogy az eredeti szerződés szerint az oroszoknak tíz év után el kellett volna hagyni Magyarországot csakúgy, mint Ausztriát. A szomszédunkból el is mentek, nálunk meg itt maradtak védeni egy embertelen diktatúrát, mondja.
Török István forradalmár beszédeket is mondott, küldöttségekben vett részt, ő az egyik meghatározó egyénisége volt a győri forradalomnak. Szándéka neki is mindig az igazságos a békességre, és a vér nélkül kivívott szabadságra irányult.
Ruszkik haza, ez volt szinte az egyetlen üzenetünk, meséli a könyvbemutatón Büki Lajos. – Igaz, azt is számon kértük az ávósokon, hogy a börtönnél megöltek három győri fiatalt.
Az ÁVH győri székháza előtti tüntetés október 26-án történt 1956-ban. Ezen a napon dörrent el az első, és az azt rögtön követő sortűz Mosonmagyaróváron, ahol a békés tömegbe lőttek a határőr-laktanyából. Még a menekülőkre is tüzeltek. Száznál több halottat jegyez fel az emlékezet és a bizonyított történelem, bár mindenkinek a nevét nem sikerült azonosítani.
Büki Lajos – aki részt vett forradalmi akciókban, de vér nem tapad a kezéhez -, politikai fogolyként öt börtön is megismert. Vácon Mérei Ferenc, a nemzetközi hírű klinikai gyermekpszichológus volt a cellatársa. Kartonokból kártyákat készítettek, s Büki Lajost megtanította bridzselni a neves tudós.
Büki Lajos öt és fél után szabadult.
Gyűlöl valakit? – kérdezi tőle Németh Tibor.
Senkit?
Senkit.
De miért nem?
Ilyennek születtem.
A szikár szépséggel megírt könyvet Szeghalmi Balázs jegyzi. A címe: Gyűlölet nélkül.
Galéria: Ács Tamás