A vénasszonyok nyara véget ért, beköszöntött az ősz, s elhozta azt az igazi, csípős formáját. A reggelek pedig gyakran ködfátyolba borítják a várost.

Sokáig élvezhettük a elhúzódó nyár kellemes idejét, a Nap mosolygását, ám október utolsó hete nyilvánvalóvá tette: beköszöntött az ősz.

Vele együtt a csípős, lehelet-varázsló reggelek is eljöttek, amikor gyakorta ködfátyolba borul a természet, a város. Megvan a maga romantikája, a szépsége, a városi forgatagban is.

Persze érthetőbb, ha ilyenkor egy kicsit lassabban ébred a város, ha a kocogáskor nehezebben fogynak az első kilométerek, ha megborzongva összehúzzuk a kabátot a munkába sietve, vagy a forró bögrét szorítva kavargatjuk a reggeli kávét.

Az ősz ezer szépsége itt van előttünk, minden nap. A levelek színpompája, a vízcseppekkel borított járművek, padok, a sóhajtás leheletben való megmutatkozása, s bizony a köd is. Élvezzük ezt az évszakot, szippantsuk be a friss levegőt, s érezzük, hogy élünk!