Egy évvel ezelőtt – egész pontosan február 24-én, a háború egyéves évfordulóján – azt írtam: Oroszország még tavasszal el akarja dönteni a háborút.

Nem sikerült se neki, se a nyugati világ által támogatott Ukrajnának. A frontvonalak alig mozdulnak, a hírekben már leginkább csak az orwelli, 1984-es háborús beszámolókra emlékeztető információkat olvashatunk: ezt a fegyvert bevetik, azt a várost maholnap elfoglalják.

Ezen cikk megírásakor próbáltam egyértelmű becsléseket találni az áldozatok számáról: 600 ezer és 1,2 millió között mozognak. A menekültek száma 6 és 8 millió közötti lehet. Ukrajna újjáépítése eurómilliárdokban sem mérhető lassan, és még hol a vége…

Az ukrán álláspont érthető: nem akarják sem a területüket feladni, sem az újonnan megtalált nemzeti egységükből engedni. Az orosz álláspont geopolitikai érdekek alapján teljesen reális és logikus – az agresszió minden formája azonban elítélendő számomra. Akárhogy is, de most már itt az ideje a békének! Mondom én, miközben a Vörös-tengernél és Izraelben is hasonlóan véres és feloldhatatlannak tűnő konfliktusok zajlanak. Ha már Orwell; úgy látszik, a Béke-minisztérium sosem pihen.

Mi, magyarok még nagyon jó helyzetben vagyunk, gyakorlatilag nem érezzük a háborúk közvetlen hatásait, és nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket Győrben is. De az ördög sohasem alszik, és a háborúk maguktól nem érnek véget…

Illusztráció: depositphotos.com