Hitélet Győrben – a Ménfői Nagyboldogasszony templom
A ménfői Nagyboldogasszony templom építése az élő hit, a közösségi összefogás és áldozatvállalás szimbóluma. Málnából épült templomnak is hívják, mert a háborút követő években a helybéliek elhatározták: ha jó lesz a málnatermés, annak teljes bevételét a templom építésére adják.
Az 1948-as nyár olyan rekordtermést hozott, amilyet sem előtte, sem utána soha. Mindenki állta a szavát, senki sem visszakozott, pedig ezeket az éveket a szegénység, a nélkülözés jellemezte.
A hívek az adományokon kívül munkájukkal is segítették az építkezést, az alapozáshoz szükséges földmunkát egy nap alatt elvégezték. A terveket Hegyi György győri építészmérnök ingyen készítette el. Számos felajánlás érkezett, a téglák egy része a Bezerédj-kastély egyik melléképületének bontásából származott. Ezt azonban a helyieknek kellett lebontani, és a téglákat megtisztítani. Papjuk, Varga József egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy ő a szív, a hívek pedig a kéz, a láb és a zseb, ami az építkezést mozgatja. Az éjféli misét már a félkész templomban tartották 1948 karácsonyán, de a felszentelésre csak 1949. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén került sor.
A templombelsőt a sokoldalú képzőművész, Borsa Antal tervezte. A Szűz Mária mennybevételét ábrázoló oltárkép, valamint a terrakotta keresztút ugyancsak az ő munkája. A megbecsült értékek közé tartoznak Hertay Mária Munkácsy-díjas grafikusművész tűzzománc alkotásai. A tabernákulum ajtaján a fiókáit a saját vérével tápláló pelikánt, a díszes evangélikus könyvön pedig Jézus Krisztust, mint a jó pásztort láthatjuk. A húsvéti gyertyatartót ékesítő tűzzománc mandulavirágok és az oltárnál álló körmeneti kereszt szintén Hertay keze nyomát őrzi. Az ólomüveg ablakok Kápli Gergely Csaba munkái. A monumentális hatású, 18 regiszteres, mechanikus orgona Jáky György alkotása.
Bognár István plébános úgy véli, hogy Ménfőn apáról fiúra és anyáról lányra száll a templom iránti hűség. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a falu közösségének minden fillérért meg kellett küzdeni. Az áldozatkészséget és a nagylelkűséget sikerült tovább örökíteni a következő generációkra. István atya egyaránt számíthat a legidősebb, nyolcvan fölötti korosztályra és a fiatalabbakra is. A lelkipásztori munkában a családokra fordítja a legnagyobb figyelmet, a Schönstatt, a MÉCS és a Házas Hétvége mozgalom is kezd meghonosodni a plébánián. Népszerűek a rózsafüzér társulat imaalkalmai, ahol egyre több a férfi. Hetente egy alkalommal szentségimádási órára várják a híveket.
A szombat esti és a vasárnap délelőtti ünnepi szentmisén rendre megtelik a templom. A tanév során havonta egyszer gitáros misét tartanak, amit örömmel látogatnak a fiatalok. Bár a ministránsok többsége kis- és középiskolás, néhányan az egyetem mellett is találnak időt az oltár körüli szolgálatra. Rendszeresen imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért, mert egyre kevesebben vannak. István atya például négy másik település lelkipásztori teendőit is ellátja. Nap mint nap tapasztalja: a rengeteg feladat erősen meghatározza a lehetőségeit, s bár tervei vannak, az ideje és az energiája bizony véges. Az Istenhit és a közösségbe vetett bizalom azonban mindig erőt ad neki, mert ahogy mondja: a ménfőiek csapata igazi élő közösség.
Galéria: Ács Tamás