Az augusztus 16-án sorra kerülő Pinnyédi Hídpiknik legnagyobb durranása egyértelműen a 20 órakor kezdődő Első Emelet-koncert lesz. Minőségi zene, értékes szövegek, slágerek és olyan hangulat vár mindenkire, amelyre csak Kikiék képesek! Vele beszélgettünk a részletekről.
A magyar könnyűzene ikonikus zenekara az Első Emelet, akik már jó ideje nem léptek fel Győrben. A Pinnyédi Hídpiknik most végre újra elhozza őket a városba, a várakozás pedig érthetően már napokkal a koncert előtt a tetőfokára hágott. Patkó Béla Kikiék is készülnek, hiszen emlékeznek még arra a több mint tíz évvel ezelőtti estére, amikor zsúfolásig megtöltötték a Dunakapu teret.
„Az Első Emelet zenekar mindig élőben koncertezik, és csak a saját dalait játssza! Összeállítottunk egy olyan repertoárt, ahol az ismertebb dalok szerepelnek: amikből klip is készült, illetve amiket nagyon megszerettek az emberek. Egy picit modernizáltuk, kicsit áthangszereltük őket, hogy jobban illeszkedjenek a mába.” – kezdte a zenekar énekese, Kiki, majd rögtön azt is hozzátette, hogy az Első Emelet egy nagyon jó szellemiségű zenekar, amely nagyon jó zenészekből és emberekből áll.
„Mi mindig jókedvvel, mosolyogva ülünk be a buszba, amikor elindulunk egy-egy helyszínre. Jól érezzük magunkat együtt, és ez lejön a színpadról is. Zeneileg is, emberileg is kijövünk, ami nagyon lényeges kérdés. Ám sajnos ebben a műfajban ez a két dolog nem mindig találkozik. Nálunk ez most egy nagyon jó találkozás!”
Az Első Emelet már a ’80-as években is újítónak számított. Bár eltelt jó pár év, a srácok azóta sem vesztették el az újítás, a megújulás képességét. A dalok ugyanazzal az átütő lendülettel szólnak, mint egykor, csak egy kicsit a világ változott meg körülöttük.
„Annak idején mi egyfolytában jártuk az országot. A ’80-as évek gyakorlatilag azzal teltek, hogy tavasz, nyár, ősz, tél: turnén voltunk. Amikor pedig volt egy kis szabadidőnk, akkor általában lemezt készítettünk. Hétfőtől vasárnapig mentünk. Törvényszerű volt, hogy a nagyobb városokban – ahol nagyobb volt a színpad, a technika – kialakultak nagyobb rajongói csoportok, egyfajta Első Emelet-bázisok. Ez Győrre is igaz volt. Mindig nagyon szerettünk itt, errefelé játszani. Tehát e tekintetben mondjuk Győr is kiemelt. Nagyon szerettünk a nyugati országrész felé koncertezni, de nagyon sokat jártunk például a keleti országrészben is. Tehát mi folyamatosan körbejártuk az országot.” – s bár nincs összefüggés, de a „körbejár” szóról egy 1986-os sláger, a „Lány körbejár” ugrott be. Hisz’ annyi, de annyi Emelet-dal született az évtizedek alatt, hogy Kikit hallgatva szinte mindenről beugrik valami, amit társítani lehet.
„Az Első Emelet zenekar titka mindig az volt, hogy nagyon szorosan tartottuk a közönséggel a kapcsolatot. Mindig kimentünk a koncert után dedikálni – nem ugrottunk be a mikrobuszba, és nem mentünk el gyorsan a helyszínről. Ott maradtunk, és az utolsó emberig dedikáltunk: akár lemezt, akár cetlit, akár szórólapot, bármit. Szerintem ez nagyon fontos! Ezért is csináltunk háromhavonta klubot Budapesten. Aki szerette a zenekart, eljött, találkozott velünk, és még egy kis unplugged koncertet is meghallgathatott. Amikor felvállaltuk, hogy a zenével foglalkozunk, ahhoz az is hozzátartozott, hogy a közönséget is közelebb engedjük magunkhoz. Ott volt az Agárdi Popstrand is: egész nap együtt voltunk, palacsintát sütöttünk közösen, vízibicikliztünk. Ma sem viselkedünk másképp: hozzánk oda lehet jönni, lehet aláírást, közös fotót kérni. Mi ilyenek voltunk, vagyunk, és ilyenek is maradunk.”
Az Első Emelet zenekarról a bátorság is eszembe jut, hiszen valami egészen frisset hoztak a magyar könnyűzenei életbe: Berkes Gábor zongora-, Kisszabó Gábor basszusgitár-, Bogdán Csaba szólógitár-, Szentmihályi Gábor „Michel” dobjátéka egészen egyedi és kiemelkedő volt akkoriban.
„Figyelj, akkor a ’80-as években, főleg a ’70-es évek vége – a ’80-as évek legeleje – még eléggé a rockzenéről szólt. S ez az újszerű zene, ez az újszerű szöveghordozás újdonság volt. Bogdán Csabi és Berkes Gabi voltak a fő zeneszerzők. Gabika, például minden évben egyenesen Frankfurtból hozta el a legújabb billentyűt. Akkor eltűnt egy hétre, hogy beprogramozza. Technikailag is nagyon képben volt! Az akkori fiatalok, az akkori tizenévesek egyből rákaptak erre az „új ízre”.” – az Emelet pedig rengeteget koncertezett. Megmutatták magukat, ahol és amerre csak lehetett. Tudatos építkezés volt ez, amibe később persze a lemezkészítés is beletartozott.
Nemcsak zenében, hanem szövegben is újat hoztak: bravúros játékossággal mondtak véleményt. Aki akarta, meghallotta, aki nem, az is jól érezte magát, míg hallgatta a srácokat. Gondoljunk csak az „Édes évek”-re, a „Nézelődünk”-re, vagy az „Európában hallgatnak a fegyverek”-re.
„Vagy a „Kis generáció”-ra, a „Vadkelet”-re és a „Drakula táncol”-ra. Ezek a dalszövegek nem rendszerkritikák voltak, hanem sokkal inkább képet adtak az akkori korszakról. Úgy kellett ezekhez hozzányúlnunk, hogy átcsússzanak az akkori cenzúrán. Ez még egy nagyon szép, de harcos időszak volt. Meg kellett harcolni különböző dalokért, meg kellett harcolni azért is, hogy tudjál koncertezni. Mert annak idején nem volt egyszerű: vizsgához volt kötve az egész. Volt egy ORI (Országos Rendező Iroda – a szerk.) meg egy OSZK (Országos Szórakoztatózenei Központ – a szerk.) vizsgáztató, és ha ő úgy döntött, hogy nem felelsz meg, nem mehettél fel a színpadra, nem mehettél turnéra.”
Az Első Emelet ebben a korban is bátran vállalta önmagát. Olyan, az egész társadalmat is érintő eseményekre is reflektáltak a dalaikban, mint az 1985-ben első magyar szépségkirálynőnek választott Molnár Csilla Andrea tragikus halála. A „Szépek szépe balladája” az ő emlékére született.
„Ismerte a zenekar Csillát. Amikor megtörtént a tragédia, mi szinte rögtön megírtuk a dalt, ezzel reagálva az eseményre, a magunk módján. Nemcsak erre a szomorú eseményre, hanem mindenre, a körülöttünk lévő világra. Elegünk volt például abból is, hogy mindig a nagy generációt emlegették. Megszületett hát a „Kis generáció” című dal. Szerintem ezek is fontos cselekedetek egy zenekar munkásságában!”
Az Első Emelet sikerei elképesztő méreteket öltöttek, s a kiváló zenészek nemcsak ebben a formációban bizonyították, hogy megállják a helyüket. Most is aktívak, szeretnek együtt koncertezni, csak egy kicsit visszavettek a tempóból.
„Már nem visszük túlzásba. Viccesen mindig úgy szoktam fogalmazni: fékezett habzással működünk a korábbi önmagunkhoz képest. Ma már hétköznap nem játszunk, csak hétvégenként, de akkor a legjobb minőségben, igazán odatesszük a közönségnek. Számunkra ez így tökéletes. Ha visszaemlékszem, nem is értem a mostani fejemmel, hogy bírtuk ki azt a rengeteg utazást. Akkor tényleg minden nap játszottunk, nagy távolságokra. Nem voltak ilyen utak, ilyen kisbuszok, út melletti pihenők, mint most. Ám akkora volt a nyüzsgés, hogy szinte elrepült az a tíz év. De tényleg rejtély, hogy bírtuk ki fizikálisan és mentálisan is…”
A válasz talán közelebb van, mint sejteni lehet: talán az volt a titok, hogy az Emelet tagjai a végtelenségig szerettek zenélni…
„Igen, szerettük a koncerteket, a közönségét és az újszerűségét ennek a műfajnak. Meg nyilván az elismeréseket is: négyszer voltunk az év zenekara, szólistaként – hangszeresként – mindenki az év hangszerese volt. Én négyszer voltam az év énekese. Tehát ezek azért komoly visszajelzések voltak, amelyek annak köszönhetők, hogy a közönség mellettünk volt. Mi tényleg szimbiózisban éltünk a rajongókkal. Komolyan vettük őket, és nem teherként éltük meg, hogyha odajöttek hozzánk koncert után, vagy bármikor az utcán, akárhol. S igen, az is igaz volt, hogy ahol laktunk, telefirkálták a falakat, a kerítéseket, vagy csak a zenekar nevével, vagy üzentek nekünk. Ezt nem teherként éltük meg, ez tök jó volt. Egy természetes velejárója volt ennek a műfajnak.”
A dalokra visszakanyarodva: nemcsak akkor voltak ezek tükrök, időtlen szerzeményekről beszélünk, amelyeket átültethetünk a mostra is, változtatás nélkül. Az Emelet-dalok mindenről szólnak, a szó jó értelmében: szerelem, emlékezés, kritika, játékosság. Mindenki tud velük azonosulni.
„Ott van például a „Klinikai eset”. Akkoriban a menő sorozatok a Szomszédok és a Klinika voltak. Ez a dal pedig arról szól, hogy odaülsz a tévé elé, és egyszerűen nem tudod magad kivonni többet: „Kockára vágva minden fej, boldog a lakótelep, Brinkmann professzor megnyert minden szívet…” Szerintem zseniális lett a szövege, érdemes meghallgatni! Most is jó üzenete van: álljunk fel a képernyő elől, tegyük le az okostelefont.”
Az Első Emelet körül egyébként nem voltak botrányok, nem voltak félbeszakadt, lefújt, lemondott koncertek. Kissé kilógtak a sorból Kikiék…
„Tudatosan voltunk ilyenek. Úgy néztünk ki, ahogy kinéztünk, és az találkozott az akkori ízléssel. Annyira nem játszottunk rá. Önmagunkat adtuk, természetesek voltunk. A mi zenekarunknak az volt a lényege, hogy minden természetesen jött. Ösztönszerűen, de természetesen. Erre, ahogy látom, most is vevők az emberek: rengeteg fiatalt látok a koncertjeinken. Ez pedig nagyon jó érzés, jó visszaigazolás!”
Kikinek bár sikeres volt a szólókarrierje is, azt mondja, ő igazából csapatban szeret működni – a zenében és a sportban is. Hetente háromszor jár jégkorongedzésre, tizenöt éven keresztül volt a Magyar Színészválogatott tagja is. Mióta a köztudatban van, a zene és a sport együtt jár Kikivel.
„Elengedhetetlen, hogy kondiban legyél. Főleg itt a nyári időszakban, amikor 35 fokban kell fölmenni a színpadra este – azért az megviseli az embert. S eszembe jutott még egy dolog: az Első Emelet soha nem volt szélsőséges zenekar. Tehát nálunk nem volt alkoholista, drogos. Egyáltalán nem tudtuk, mi az. Mi mindig tisztán mentünk fel a színpadra, és úgy is jöttünk le. Egyszer volt talán „botrányunk”, amikor egy kicsit elfáradtunk, s egyik este egy kicsit elengedtük magunkat koncert után. De ez egyáltalán nem volt ránk jellemző. A közönség ezt szerintem megérzi, még most is. Meg lehet mutatni a mai fiataloknak, hogy lehet ezt normálisan is csinálni! Nálunk kiszólások sincsenek a színpadról, mert a közönség szórakozni jön oda, és nem azért, hogy különböző agitációkat hallgasson. Mi ezt nem tartjuk jónak, mi a szórakoztatásra szerződtünk! És ezt adjuk át a közönségnek Győrben, a Pinnyédi Hídpikniken is!
A zenekar 2017 óta folyamatosan turnézik.
Őstagok: Patkó Béla Kiki, Berkes Gábor, Szentmihályi Gábor-Michel
Az ifjabbak: Hastó Zsolt, Kelemen Tamás és Giret Gábor
Kapcsolódó cikkeink: