Hirdetés
Piaci portrék

Az élet része

Fotó: Ács Tamás
J. Kovács Andrea
2021.04.09. 20:20

Az ókori görögök az agórát megszentelt területnek tartották, ahová a bűnösök nem léphettek be. Ez volt a város társadalmi és kereskedelmi központja, itt zajlott életük minden fontos történése. S bár azóta eltelt két és fél évezred, valami nem változott. Az igazi piac ma is több mint pusztán kereskedelmi helyszín. Hogy pontosan mennyivel, s hogy kinek mit jelent? Sorozatunkban ennek próbálunk utánajárni a belvárosi piacon.

Hirdetés

Úgy huszonöt éve vettem az első kilót tőle. Akkor még nem gondoltam, hogy attól kezdve csak szigetközi burgonya kerül majd az asztalunkra. Pista bácsi, Hegedűs István neve azóta fogalommá vált nálunk. Nemcsak családunk, de szomszédaink is tőle vásárolnak. Piros héjú, magyar Rózsája jól bírja a főzést, míg a sárga Agria hasábburgonyának kiváló. Salátának a kiflikrumpli az ideális, de a vásárlók kevésbé keresik, inkább az első két fajtából választanak.

Az ásványrárói gazda több mint negyed százada piacozik. Feleségével, Marikával rendszeres programjuk lett a korai autózás, hogy a győriek hetente kétszer kedvükre válogathassanak termékeikből. Amíg Pista bácsi a zöldséget kínálja, Marika az erre kialakított fedett helyiségben csirkét és tojást árul.

Hirdetés

A férj fiatalon az iparban dolgozott, de mindig vonzotta a föld. A rendszerváltással egy időben váltott. Öt hektáron gazdálkodnak, a földek jó részén gabonát termelnek. A burgonya pár ezer négyzetmétert foglal el, munka pedig az év minden napjára jut bőven, bár a gépesítés nagy segítséget jelent.

Megható szeretettel beszél a feleségéről, akit nemes egyszerűséggel a jobbik énjének nevez. Négy lánya két ikerpárként jött a világra, s ez csak első hallásra meglepő, mert a családban gyakori az ikerszülés. S bár az öt unoka között nagy a korkülönbség, mindnyájan a nagyapa szeme fényei. A legnagyobb lány kereskedő lett, ő szükség esetén besegít szüleinek a piacozásba. Azt mondja, addig senkit nem engedne boltban dolgozni, amíg nem próbálta ki magát a piacon. Aki viszont itt szót ért az emberekkel, azután már megállja helyét a szakmában.

Pista bácsi nem csak a krumplit adja jó szívvel. Jár hozzá a mosoly, az őszinte érdeklődés, a viccelődés. – Vigyázzon, mert csalok! – villan huncutul a szeme a fizetni készülő vevőre, aztán megbeszélik az időjárást, s a közélet történéseit. Mert a piac hozzátartozik az élethez.

Ezért is volt furcsa, hogy heteken keresztül a lánya helyettesítette. Csak a negyedik héten árulta el, hogy a koronavírus a szüleit sem kímélte, és édesapját különösen legyengítette. Szerencsére már jobban van, s alig várja, hogy újra a szokott helyén üldögéljen.

S hogy mit szól a piac Dunakapu térre való visszaköltözéséhez?

Egyrészt örül, hiszen számos szép emlék fűzi a régi nagy vásárokhoz, amikor óriási volt a kereslet és a kínálat is. Akadt, amikor délelőtt 10 órára eladta mindenét. Emlékszik még a győrújbaráti fertályosasszonyokra, akik a négyfelé vágott, zsírjában ropogósra sütött kacsát, libát árulták. S természetesen nem felejti az itt kötött barátságokat, a régi arcokat, akik közül sokan már egy másik világba távoztak.

Ám örömébe üröm is vegyül, hiszen a mélygarázsban kell majd parkolniuk, ahonnét jóval nehézkesebb lesz a ki- és bepakolás, hideg téli napokon pedig sokszorosára nő az áru elfagyásának veszélye. De amíg akarat és erő van, addig mindent meg lehet oldani…

Kapcsolódó témák: #piac | #Piaci Portrék |
likeold
a fb oldalunkat