Hirdetés

Appaloosa, az indiánok lova

Fotó: Nagy Ferenc
Nagy Ferenc
2019.12.10. 11:48

Személyes érintettségem okán, nem tudok elfogulatlanul írni a témáról. Tizennégy évig az Appaloosa Tenyész Egyesület elnökeként és nyolc évig a lovas szövetség western reining szakágának szövetségi kapitányaként tevékenykedtem.

Hirdetés

Számos western ló, quarter, paint és a nagy szerelem az appaloosa gazdájaként sok kiemelkedő nemzetközi eredményt értünk el. Európa-bajnokságokon szerzett érmek, lovas világjátékokon döntős helyezések és magyar bajnoki trófeák színesítették közös pályafutásunkat. Hogy felfrissítsem a tudásomat, végigfutottam az aktuális internetes témákat. Legnagyobb meglepetésemre, saját fotóim és írásaim jöttek szembe velem a különböző oldalakon.

Az appaloosa a nez perce, azaz a fúrt orrú indiánok keze alatt fejlődött nagy létszámú állománnyá. A spanyol hódítók által behurcolt és elvadult pettyes lovak képezték a mintegy 12 ezres állomány genetikai hátterét.

Hirdetés

Sajnos az indiánok üldöztetése és kiirtása magával hozta a lovaik megritkítását is. Olyannyira, hogy újkori történelmük kezdetén alig kétezer egyeddel alapozhatták csak meg a fajta jövőjét. Modern küllemét a quarter horse keresztezésekkel nyerte el. Ezzel azonban tipikus színezetük is némileg háttérbe került. A QH „normál” színezetű ló, míg az appaloosa alapvetően egy pettyes, illetve speciálisan foltos változat, különleges jegyekkel. Korábban voltak átmeneti színezetek a paint változattal, azonban napjainkra szétváltak egymástól. Így a western ló hármas mára a QH, a paint és az appaloosa állományok összessége. A világ összes regisztrált lóállományának háromnegyedét ez a három fajta adja. Az appaloosa alapszínében megegyezik a többi fajtáéval, kivéve a fehér színt. A különbség a színezetben és a különböző jegyekben van. A klasszikus pettyes leopárd, vagy a spotted blanket a legismertebbek, de frosted hip, illetve a few spot leopard (fehér) is gyakoriak. A szem fehér ínhártyája, a paták függőleges sávoltsága vagy a szájszél, genitáliák rózsaszín pigmenthiánya is tipikus jegyek.

Különböző típusait fejlesztették ki az elmúlt évtizedekben. A legismertebb stock típus a working cowhorse, amit a marhákkal való munkára szelektáltak, illetve ennek sportos változataira. Az indiánok korábban vadászatra és napi munkára használták őket, azonban rangot is kölcsönzött egy-egy gyönyörű állat a tulajdonosának. A füves prérik bőséges legelőt biztosítottak számukra, és szinte korlátlan szaporodási lehetőséget. Elvadult példányaik, a musztángok manapság inkább a köves sivatagok lakói, ahol a szűkös életkörülmények szabnak határt elszaporodásuknak. A lótartásra hatalmas iparág szerveződött az USA-ban, ami a hobbistáknak, illetve a profiknak nyújt lehetőséget, hogy ezáltal szponzorálva, különféle versenyeken mutathassák be lovas tudásukat.

Az elmúlt két évtizedben Európát és más kontinenseket is meghódított az amerikai lovas kultúra. Szebbnél szebb lovak kerülnek hozzánk, amikkel sokszínűvé és minőségivé alakítható a meghonosodott állomány genetikai háttere.

A kultúra, amit hoztak magukkal, szintén sokat adott a kissé poroszos, huszárló típusú európai lovas kultúra fejlődéséhez. Gondoljunk csak a természet közeli lótartásra, ami felváltja a klasszikus boxos tartási módot vagy a partnerségi, és nem az alárendeltségi alapon működő ló–lovas kapcsolatot.

Kapcsolódó témák: #állatok |
likeold
a fb oldalunkat