Görcsné Muzsai Viktória történelem-orosz-német szakos tanárként, nyelvtudományi PhD doktorival több mint negyven éve van a pedagógusi pályán. A közelmúltban megjelent könyve összegzése az utóbbi húsz évben itthon és külföldön, konferenciákon elhangzott, folyóiratokban, kötetekben vagy digitálisan megjelent cikkeinek, tanulmányainak.
A cím üzenete „NOVUM CONTRA USUM – Újat a megszokott helyett” Sargetnek a 800 éve megfogalmazott hitvallása volt, ami érvényes ma is. A világ, a társadalom akkor fejlődik, ha a megszokott kontextus mellett megjelenik valami szokatlan, új, amit elkezdünk alkalmazni, egy ideig párhuzamosan halad az új a régivel, majd az új lesz a régi, a megszokott, így halad ez, mint egy spirál tovább.
Az antológiában a szerző hét fejezetben adja közre cikkeit, amelyek ezt a fejlődést szimbolizálják, több nyelven: 36 magyar, 9 német, 5 orosz és 1 háromnyelvű cikk jelenik meg. Tematikusan szólnak az oktatás minőségéről, a pedagógiai kultúraváltásról, a régió innovációs projektjeiről, a nyelvpedagógia, két- és többnyelvűség, valamint az orosz nyelv szerepéről a 21. század elején.
Az antológia cikkei arról is szólnak, milyen akciók, projektek, tevékenységek, élmények alakították a pedagógia és a nyelvoktatás, a határon átnyúló kapcsolatok, együttműködések nyomán a régió, az itt élő hallgatók, diákok, oktatók, pedagógusok és itt elő emberek tapasztalatait, gondolkodását, tetteit, így is bízva abban, hogy a NOVUM CONTRA USUM realitássá válik, azaz valóban valami új keletkezik a megszokott helyett.
Görcsné Muzsai Viktória pedagógiai ars poeticáját a kötet valamint szakmai és tudományos gyakorlata igazolja: „Pedagógus hitem feltételezi, hogy az emberek az eddigieknél különbbé nevelhetők, és hogy az eddigieknél többre taníthatók. Ugyanakkor tanárként nem vállalhatom annak felelősségét, hogy megtanítsam: miként kell viselkedni egy olyan világban, ahol még senki sem járt. De tanárként előjogom és kötelességem, hogy segítsem a fiatalokat önállóan tájékozódni és majdan felelősséggel dönteni a reájuk váró új világban”.
A szerző jövőbeli feladatait is a pedagógia, a nyelvoktatás és az innováció területén látja: új generációk vannak jelen az oktatásban, másként kell velük dolgozni. A pedagógus, az oktató egész életen át tanul: új tanulásszervezés, új módszerek szükségesek. A digitális oktatásra átállás március óta tartó időszakát is kutatni kell a pedagógusok, a diákok, a szülők, az oktatásirányítók körében, de ide tartozik a személyes tér, a munka világának átalakulása és annak feltérképezése és elemzése is, amelyek konkrét feladatokká formálhatók a szerző számára.