Szombaton este ismét remek szórakozást ígér a Jókai 200 filmklub, 20 órától a Kőszívű ember fiai című alkotás első részét láthatjuk. A Győr+ Este műsorában Farkas Mónika beszélgetett Ráduly Györggyel, a Nemzeti Filmintézet igazgatójával, akitől számos érdekességet megtudhattunk.
A film bővelkedik kalandokban, látványos tömegjelenetekben, és miközben egy családtörténetbe ágyazza a nemzeti sorskérdéseket, a romantika és a humor sem hiányzik belőle.
A Kőszívű ember fiai óriási vállalkozás. Beleilleszkedik a kor nagy filmjeibe, melyek a 19. század monumentális háborús eseményeit feldolgozó romantikus, drámai történetek. Jókai 650 oldalas regényét adaptálta Várkonyi Zoltán filmre úgy, hogy a regény mozgalmassága, az akció és dráma gazdagsága egyáltalán nem hiányzik belőle, teljes mértékben sikerült átültetni a filmvászonra.
Miben tér el más Jókai regények feldolgozásától?
Az 1960-as évek közepe a politikai parabolák időszaka. A magyar alkotók igyekeztek olyan filmeket készíteni, amelyekkel párhuzamot tudnak vonni az aktuális korral vagy a közelmúlt magyar történelmével. Jancsó Miklós Szegény legények című filmje, Sára Sándor 80 huszárja, és a Kőszívű ember fiai is az 1848-as forradalom és szabadságharchoz kötődő események analógiájával próbált utalni az ’50-es évek magyar történelmére. Konkrétan, 1956 minden ilyen típusú filmben benne van egy kicsit. Hogyan engedhette ezt a rendszer? A ’60-as évek közepén, vagyis a hruscsovi enyhülési politika idején készítették elő gyártásra, megírták a forgatókönyvet és a filmtervet el is fogadták. Ekkor Hruscsov van hatalmon, tehát még a Brezsnyevi szigor előtt vagyunk, így jelenhetnek meg olyan filmek Magyarországon, amelyek kicsit engedékenyebbek. A cenzúra, a rendszer hagyja, hogy az 1848-as történettel a filmművészek az ’56-os eseményekre utaljanak. A Kőszívű ember fiaiban teljes mértékben benne van ez a lehetőség, Várkonyi készült rá, hogy így beszéljen a magyar közönséghez. Ez a film üzenetet hordoz. Itt egy, a hatalmi rendszerbe beágyazódott családról van szó, a családfő nagyon lojális a rendszerhez. Az új generáció, a gyermekei tudatosan, vagy csak belesodródva az eseményekbe, megpróbálják lerázni magukról az idegen hatalom igáját. Ezekben a személyes történetekben bontakozik ki előttünk a heroikus és drámai cselekmény.
A Kőszívű ember fiai egyértelműen a korszak legnagyobb hazai szuperprodukciójának számított, amely az alkotókat technikai szempontból is komoly kihívások elé állította. A monumentális díszleteket sok esetben makettekkel oldották meg, a háttereket pedig – például a párbajjelenetben az alpesi szurdokot – üveglapra festették, de voltak olyan helyzetek, amelyben a stilizáció helyett teljes mértékben a valósághűségre törekedtek.
Gondoljunk bele, micsoda költségvetésű alkotás volt. Egyrészt két epizódos, hosszú, nagy epikus film, három óra játékidővel. Rendkívül gazdag helyszínekben, több városban játszódik, téli vidékek, nyári vidékek, csatajelenetek, Budavár ostroma, huszárok, állatok, farkasok…
A farkasokról van valamilyen sztori?
Mai szemmel nézve elég szomorú történet, ugyanis valóban lelőtték őket. Akkoriban nem volt még olyan érzékeny a társadalom az állatok védelmével kapcsolatban. Sajnos abban az időben teljesen elfogadott volt feláldozni ezeket a szegény állatokat annak érdekében, hogy a filmen élethű legyen az elbukásuk. Ma már ez nem történhetne meg. Azonban minden filmet a saját korában kell értelmezni. Azt gondolom, hogy nem veszít az értékéből, de tisztában kell lennünk vele, hogy abban a korban ez semmiféle felháborodást nem okozott a közönségnek.
A forgatás szempontjából hogyan lehet ezeket a pillanatokat úgy rögzíteni, hogy ne kelljen ismételni?
Óriási erő volt a magyar filmstúdió, a Mafilm. A stúdiórendszernek az a hatalmas előnye, hogy minden szakmát központosítani tud. Elképesztő minőségű munka folyik egy ilyen stúdióban. Ebben volt a Mafilm ereje: díszletekben, trükkökben, állattrénerben, az operatőrök szaktudásában, tulajdonképpen minden eszköz rendelkezésre állt. Nyilván voltak trükkfelvételek, hiszen amikor a huszárokra rágyújtják az erdőt, Mécs Károlyt és a híres színészeket nem engedték a tűzhöz közel, de a statiszták bátran megcsinálták ezt, és végrehajtották a feladatokat. Tehát a filmgyártás csodájához, varázslatos világához hozzátartozik, hogy nem ismerünk lehetetlent. A szakma munkatársai reprodukálják a kamera előtt a valóságot úgy, hogy ez a filmvásznon valóságnak tűnjön, ebben van a mozi varázsa.