Hirdetés
Régi Győr

A vártól a sétatéri Kioszkig Kozma Endre kalauzol

Fotó: O. Jakócs Péter
Földvári Gabriella
2020.04.26. 09:39

Kozma Endre, a „Régi Győr” Facebook- és internetes oldal szerkesztője a város történelmi múltjának feltárása és megőrzése érdekében végzett fáradhatatlan értékmentő munkájáért, valamint közösségépítő tevékenységéért vehette át a Pro Urbe Győr díjat március 15-én.

Hirdetés

Endre lakásának polcain százával sorakoznak régi győri fényképek, metszetek, képeslapok, és napi több órát tölt azzal, hogy megossza a világgal a régmúlt értékeit.

Akik az internetes tevékenysége alapján ismerik, azt gondolhatják, hogy történész, levéltáros vagy könyvtáros lehet, hiszen a világhálóra feltett fotók mellett precíz, pontos információkat találunk arról, mikor, hol és milyen körülmények között készülhetett a kép, sokszor történeti leírással. Valójában mi a szakmája, az eredeti foglalkozása?
– Sajnos egyik sem vagyok, a Ságvári Endre Általános Iskola elvégzése után kárpitosnak tanultam és eltöltöttem néhány évet a szakmában, a ’90-es évek környékén könyveket árultam az utcán, majd kitanultam a pékmesterséget és a sütőiparban dolgoztam. Az elmúlt években legyőztem a rákot, rokkantnyugdíjas lettem és kereset-kiegészítésként portás vagyok. Ezek az utóbbi évek adtak rá igazán lehetőséget, hogy foglalkozzak a hobbimmal, a „Régi Győrrel”, és ez nagyon sokat segített a gyógyulásomban is. Beletemetkeztem a gyűjtésbe, kevesebbet gondoltam a betegségemre.

Hirdetés
Kisfaludy-kávéház, 1909
Fotó: Régi Győr

– Térjünk kicsit vissza a kezdetekre, mikor tudatosult önben, hogy érdeklődik a város történelme iránt?
– Gyermekkorom óta vonzódok a város történelméhez, ezért is kezdtem el gyűjteni annak megörökített lenyomatait. Tizenévesen a szobám falán az együttesek poszterei mellett jól megfért a győri vár metszetének képe is. Érdekelt, hogyan nézett ki régen a város, és összehasonlítottam azzal, amit én látok. A Facebook-oldalt egy ismerősömmel hoztam létre tíz évvel ezelőtt, ő nem sokkal később kilépett, én azóta is, minden ellenszolgáltatás nélkül, ingyen fejlesztem Győr legnagyobb nyilvános képgyűjteményét, valamint három éve a honlapot is. A közösségi oldalon az indulás óta több mint 18 ezer fotó van fent, a papírképeim, a képeslapok, metszetek, térképek száma több ezer.

A Duna-bástya, 1934
Fotó: Régi Győr

– Hogyan zajlik a gyűjtés?
– Rengeteg felajánlást kapok, szinte mindennap érkezik számomra egy-egy digitális fotó. Van, aki hagyatékban talált fotóit, van, aki a lomtalanításkor fellelt albumokat bízza rám. Többen azt mondák: magánál jobb helyen van, tartsa meg! Ilyen ajándék volt a napokban a honlapra feltett, a Győr bombázását ábrázoló fotósorozat. Az egyik legszebb ajándék pedig, amit idegentől kaptam, három fotóalbum volt, amely az 1930-as évekből tartalmaz képeket. A fotós többek mellett a Radó-szigetet, a révfalui víztornyot, egy sétahajózást, és a városháza előtti vásárt örökítette meg. Mások meg csak kölcsönbe adják a fotókat, diákat, én beszkennelem, digitalizálom őket, majd visszajuttatom az eredeti tulajdonosának. Aukciós oldalakról is vásárolok néha képeket, ha megtetszik, vagy fontosnak tartom a város történelmének szempontjából.

– Digitalizálja a képeket, ezután mi történik velük?
– A számítógépemen várják, hogy felkerüljenek az oldalra. Úgy válogatok, hogy a téma szempontjából számomra kevésbé fontos fotók csak a Facebookra kerülnek fel. Oda naponta két fotót posztolok. Amiről pedig azt gondolom, hogy érdekesebbek, azok múltja után kutatok, és ha megvan, akkor felteszem a honlapra. Rengeteg kutatómunkát végzek, hetente többször levéltárba, könyvtárba járok, számos korabeli újságot „átnyálazok” munkám során. Most, a vírus miatt azonban csak az interneten van lehetőségem kutakodni, többek között az Arcanum digitális tudománytár van segítségemre az események, évfordulók kapcsán.

Tisza István tér, 1932
Fotó: Régi Győr

– Milyen tematika szerint kerülnek fel a feldolgozott anyagok a honlapra?
– Elsősorban városrészenként tematizálom a fotókat, hogy a révfaluiaktól az újvárosiakig mindenki megtalálja, amire kíváncsi. A nyitólapon természetesen mindig a legfrissebb gyűjtések, kutatások szerepelnek, így most a GYÁÉV-uszodáról tudhatnak meg érdekességeket az olvasók és láthatnak róla korabeli fényképeket. Valamint nagy népszerűségnek örvend a „vendéglátás” témakör is, ahol a régi éttermeket, presszókat, fogadókat, szállodákat mutatom be.

– Rengeteg követője van a Facebook-oldalának, akik nemcsak lájkolnak, hanem aktív hozzászólói, kérdezői is a felületnek.
– Ez egy igazán jól működő közösség, a világ szinte minden tájáról csatlakoztak hozzánk. Van, hogy én teszek fel egy fotót és megkérdezem, hol és mikor készülhetett, ilyenkor még viták is kialakulnak a hozzászólások kapcsán, de gyakoribb, hogy a lokálpatrióták kérdeznek tőlem, vagy szeretnének látni egy-egy régi épületet, utcát. Ekkor próbálok a segítségükre lenni.

– Melyik a legrégebbi dokumentuma?
– A legrégebbi dokumentumom az 1893-ból származó Győr útikalauz, ami egy várostérképet is tartalmaz. Bécsben adták ki magyar és német nyelven. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy Győr lakosainak száma ekkor 22.795 fő volt.

– Melyik az ön számára legérdekesebb fotó a gyűjteményben?
– 1895-ben Feszty Árpád hajója, a ,,Dévér” kikötött a győri Sétatéri szigeten, a Városi Színháznál – ez egy igazi fotóritkaság.

Feszty Árpád hajója, 1895
Fotó: Régi Győr

– Bizonyára vannak kedvenc épületei, utcái is Győrben.
– Igazi lokálpatrióta vagyok, nagyon szeretem Győr minden egyes részét, de ami igazán tetszett, az a Radó-szigeten álló sétatéri Kioszk épülete volt, amelyet 1970-ben bontottak le. A győri vár pedig az örök szerelem a számomra.

Kioszk, 1942
Fotó: Régi Győr

– Miért fontos önnek, hogy megismerjük a városunk múltját?
– Mi, akik itt születtünk, itt éljük le életünket, nap mint nap járjuk az utcákat, nem is veszünk tudomást az épületekről, arról, ami körülöttünk van. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és látjuk meg a kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét. Szeretném, ha minden itt élő megismerné, milyen volt a városunk és mennyi minden változott az évek alatt. Nekem ez fontos, és azt szeretném, ha másoknak is fontos lenne.

Fotók: O. Jakócs Péter, Régi Győr

Kapcsolódó témák: #Győr |
likeold
a fb oldalunkat