Minden várakozást és elképzelést felülmúltak a szerdai közgyűlés történései. Mintha a polgármesteri hivatal díszterme több pólusra szakadt volna, és a pro és kontra közötti szakadék hatalmas földcsuszamlássá nőtte volna ki magát.

Ha egy szappanoperában látnánk hasonló jelenetet, azt gondolnánk: a szereplők nem is akarják megérteni egymást.
A polgármester a szó legszorosabb értelmében mestere a polgárok hergelésének, és annak is, miként fordítsa saját hasznára az általa mesterségesen generált káoszt a teremben. A látszatfegyelmezés mögé bújva gúnyos elégedettség ült ki az arcára minden egyes bekiabálás és lehurrogás után.

De vajon a győriek valóban ilyenek? Tényleg tisztában vannak a tényekkel, és a kapott válaszokat valódi érdeklődéssel hallgatták? Vagy csak kiabálni jöttek? Mi lett volna a kielégítő reakció a testület tagjaitól? Mindenki mondjon le? Mindenkit hurcoljunk végig a hivataltól a Dunakapu térig, hogy ott megkövezhessék őket? Meddig mennek el a bekiabálók Pintér Bencéért? A „kurva anyázás” és a „ne ugasson” beszólások valóban természetesek?

Erre persze könnyű válaszokat adni: „ne csodálkozzon senki, hiszen már elege van mindenkinek… megérdemelték… jól tette, ha beszólt…”. De miért lenne ez jó? Attól lesz értékesebb a közélet, ha hangos a sajtó? Ez lennénk mi, győriek?

Nem. Biztosan nem.
Győr a folyók városa. Győr a sport fellegvára. Győr a turisták egyik kedvenc helye. Győr az ipar egyik központja. Győr az egyetemisták és a tudás egyik országos alappillére. Győr maga a történelem-a múlt és jelen szerelemgyereke. Győr az otthonunk.

A győriek nem ezt tanították a gyermekeiknek. Amikor koncerten vagy kiállításon gyűlnek össze, mosolyognak, esznek-isznak, együtt énekelnek. Amikor összefognak, támogatnak, gyűjtenek, segítenek a rászorulóknak. Piacra járnak, kutyát sétáltatnak, ETO-meccsre mennek, színházban tapsolnak. A győriek nem „kurva anyáznak”.

Bárki tudhat, tudni vélhet, gondolhat, érezhet és véleményt formálhat. De senki sem teheti meg, hogy a közösséget szétrombolva, felhergelve és félrevezetve, mögé bújva semmisítse meg mindazt, amit egykor emberi méltóságnak, tiszteletnek és városvezetésnek hívtunk.