Egy spontán utazás megváltoztathat mindent - szól a Széchenyi István Egyetem építész mesterszakos hallgatója, az ecuadori Sofia Suarez mottója. Cikkünkből kiderül, mi minden köti őt Győrhöz, és milyen pozitív élményeket kapott Magyarországon amióta a Stipendium Hungaricum ösztöndíjnak köszönhetően itt tanul.
Sofia az Ecuador fővárosában található, San Fransisco de Quito Egyetemen befejezett mérnöki alapképzés után mindig is arra vágyott, hogy a mesterképzést valahol külföldön végezze el; ezért Lengyelországban utazott, ahol szakmai gyakorlatát végezte. Mivel régóta kíváncsi volt a magyar fővárosra, és közel is volt, Sofia nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy hazánkba látogasson. „Mindig is el akartam utazni Budapestre, és Magyarország megismerése után úgy gondoltam, jó lenne egyszer ide költözni. Aztán 2020-ban rátaláltam a Stipendium Hungaricum ösztöndíjra, s ekkor azt mondtam magamban: miért is ne? Ezután ment minden, mint a karikacsapás” – mesélte a hallgató. Tanulmányaiból kifolyólag adott volt, hogy a mérnöki képzését folytatja; jelenleg a mesterszak utolsó félévét teljesíti, s hamarosan átveheti építészmérnöki diplomáját.
Az ösztöndíj segítségével időközben Győr és a Széchenyi István Egyetem lett az új otthona. „Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy a zsongó metropolisz után egy kisebb városba költözhetek – Győr csendes és barátságos hely, otthonosan érzem magam itt; nincs nagy nyüzsgés, mint otthon Quitóban, és az ember kényelmesen és biztonságosan elsétálhat bárhova” – árulta el. Ugyanakkor a magyar nyelv közismert nehézségét Sofia is bizonyíthatja: „A magyar nagyon különleges, de nehéz nyelv. Én négy nyelvet beszélek, de a magyarral nem sikerült megbirkóznom” – folytatta, majd hozzátette: ez mégsem okozott problémát számára, hiszen szaktársai szerencsére mindenben a segítségére voltak. Ugyanakkor az időjárást is különlegesnek találta, mert Ecuadorban nincsenek ennyire nagy hőingadozások, illetve a téli hideggel is meg kellett barátkoznia. Ez azonban nem tartott sokáig, mert az emberek és az egyetem is segítették a beilleszkedésben, mely tökéletesen sikerült számára. „A magyarok elsőre kissé zárkózottnak tűnnek, de jobban megismerve őket, igazán megnyílnak” – mesélte az ecuadori hallgató, aki a Dél-Amerikában megszokott nyitottságban nőtt fel. Kérdésünkre elárulta, hogy Győrben szimpatikus és vibráló a nemzetközi hallgatói közösség. „Amióta itt élek, a város rengeteget fejlődött, alkalmazkodott, különösen a külföldi hallgatókhoz; egyszerű angolul is elboldogulni Győrben. Összességében nagyon pozitív élményeim vannak” – jegyezte meg.
A Széchenyi-egyetemen töltött éveit sok siker koronázta, például az OTDK-n első helyet ért el csoportjával.
Sofia izgatottan vágott bele a győri kalandba, hiszen tudta, hogy új környezetbe érkezik, ahol nemcsak a kultúra, de a tanítási, oktatási szokások is teljesen mások. „Itt teljesen más a tanterv, mint otthon, és szerettem volna kipróbálni ezt az oktatási formát. Sokkal kötetlenebbek az órák, megtapasztaltam a tanítás, és a tanulás új formáit. Ecuadorban nagyon szigorú az oktatás, Győrben a professzorok sokkal megértőbbek, nyitottabbak a diákok felé” – folytatta, majd hozzátette, többek között ezek a tények is segítették kiteljesedésében, amit támogatott a Széchenyi-egyetem külföldi diákok felé mutatott nyitottsága. „Az egyetem környezete nagyon befogadó; rengeteg hallgató bármikor kapható egy beszélgetésre. Sok barátra tettem szert a világ távoli pontjairól az egyetemnek hála” – fűzte hozzá a Széchenyi István Egyetem leendő alumnija.
Sofia a tanulmányai sikeres folytatása mellett – jelenleg tézis-projektjét írja, mellette dolgozik is, és a magánéletében megtalálta a számítását. A boldogságot is Magyarország hozta el az életébe. „Itt találkoztam a férjemmel, megházasodtam, ezért minidig is hálás leszek Magyarországnak” – mondta boldogan Sofia, aki így újabb szállal kötődik választott nemzetéhez.
Sok hallgató, amikor egyetemre jelentkezik, és elköltözik otthonról, személyes fejlődést tapasztalhat meg; önállóvá, függetlenné válik. Nála sem volt ez másképp: „Az egyik legnagyobb élmény számomra az önállósodás volt; mindig is az volt az álmom, hogy a filmekben látott egyetemi életet éljem, és ez bekövetkezett. Megtanultam főzni, mosni, és általában az időmet beosztani“ – jegyezte meg, és elárulta, otthon, Ecuadorban a szüleinél lakott egyetemi tanulmányai mellett, így nem volt lehetősége ezekben fejlődni. Egy másik meghatározó élménye, hogy távoli kultúrákat ismerhetett meg, amelyeket megtanult tisztelni és elfogadni – nyitottabbá vált ebben is. Végül bölcsen hozzátette: „Néha nem értjük a más kultúrákból érkezettek cselekedeteit, gondolatait, de szerintem csak azon múlik, hogy képesek legyünk elfogadni más embereket is, és tisztelni a hagyományaikat.” Ennek a felfogásnak hála rengeteg új barátra tett szert; közel került szaktársaihoz, és életre szóló kapcsolatokat alakított ki.
Szaktársai rendkívül megkönnyítették Sofia beilleszkedését Magyarországon.
Ugyan jelenleg építészmérnöki tanulmányai befejezése felé tart, Sofia elárulta, nem feltétlenül elégedne meg ennyivel, sőt egy másik álmát is szeretné beteljesíteni, ha mostani célkitűzéseinek eleget tesz. „Mindig is egyetemi professzor akartam lenni. Ez egy kihívás számomra; a diplomaátadóm után a legnagyobb célom, hogy egy mérnöki szakon tanítsak egyetemi környezetben” – vallotta be.
Mint mondta, a közeljövőben ugyan a tanulás teszi majd ki mindennapjait, de arra törekszik, hogy a hátralevő időben kiélvezzen minden pillanatot, amelyet a Széchenyi István Egyetemen tölthet.
Szöveg: Széchenyi István Egyetem