Európa-szerte kivételes Győrnek az az adottsága, hogy három folyó (Mosoni-Duna, Rába, Rábca) találkozásánál fekszik, csak Passau mondhatja el magáról ugyanezt, ahol a Duna, az Inn és az Ilz fut össze. Győr környékéről egészen a rómaiak korából megmaradtak hajózással kapcsolatos emlékek (a gönyűi római őrtorony, a Kunszigetnél talált kikötőerőd kövei például), arról pedig, hogy már a középkortól kezdve jelentős kereskedelmi központ működött itt, V. István 1271-ből származó kiváltságlevele tanúskodik, amelyben árumegállító jogot adott a településnek.

Évszázadokon át Győrön keresztül, folyón szállították nyugatra a legjobb minőségű bácskai és bánáti búzát. A lapos fenekű középkori hajókat ekkor még a partról vontatták felfelé a folyásiránnyal szemben, állati és emberi erővel. A partok mentén jól kiépített vontatási útvonalak jöttek létre. A vontatás így is időigényes volt, heteken át tartott, míg a gabona Győrből Bécsbe ért. Győr nagy előnye volt viszont, hogy a Nagy-Duna Gönyűtől Pozsonyig tartó szakasza nagyobb gabonaszállító hajók vontatására a sok zátony és a mocsaras partvidék miatt alkalmatlan volt.

A Püspökvár alatt, a mai Bécsi kapu tér mellett kialakított kikötőben kisebb, úgynevezett burcsellás hajókra rakodták át a gabonát, amellyel tovább tudták vontatni a szállítmányt. Másik kedvelt átpakolóhely és kikötő a mai Dunakapu tér volt.

A 18–19. századra Győrben már virágzott a gabonakereskedelem, a város egyre nőtt és gyarapodott, a folyók mentén egymás után épültek a magtárak. A 19. század első felében a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna szabályozása és az állandó mederkotrások lehetővé tették a gőzhajók megjelenését, amellyel a hagyományos gabonaszállítás ideje a tizedére csökkent.

1829-ben alakult meg az osztrák székhelyű, Első Duna-Gőzhajózási Társaság, amelynek győri kereskedők is részvényesei lettek. Első hajójuk, az I. Ferenc gőzös 1830 augusztusában készült el, és Pest és Győr között szállított utasokat és teherárut.

Az osztrákok később mégis a Nagy-Dunát és Gönyűt preferálták Győrrel szemben a folyami hajózásban. A gazdag győri kereskedők és jómódú polgárok végül csak az első Győri Duna Gőzhajózási Társaság 1846-os megalakításával tudták rávenni őket arra, hogy közvetlen és rendszeres hajó-összeköttetést biztosítsanak a városnak Budapest és Bécs között.

A győri kereskedők régi álma valósult meg 1865-ben, amikor Xantus János közreműködésével, immár saját tulajdonú hajókkal megalakult a Győri Gőzhajózási Részvénytársulat. A társaság olyan sikeresen működött, hogy három év alatt megtérült a megvásárolt hajók ára, ezért bővítésbe kezdtek, hajójavító telepet és kereskedelmi állomást hoztak létre.

Legjobb éveiben a győri társaságnak hat gőzhajója és 23 vontatója volt, a prosperáló időszak azonban alig két évtized után véget ért. Győr elvesztette a gabonakereskedelemben betöltött központi szerepét, amelyet Budapest vett át. Ráadásul a győri társaság több hajója elsüllyedt folyami balesetben, 1893-ban pedig a székhelyét áttették Budapestre. 1895-ben a Győri Gőzhajózási Társaság egész hajóparkját eladta a Magyar Folyam- és Tengeri Hajózási Társaságnak, végül a győri társaságot felszámolták. Ezzel a mozzanattal a győri hajózás hőskora lezárult.