Született csoda – mondják Iván Jánosné Erzsi néniről, aki kedden ünnepelte a 105. születésnapját. Ahogy az elmúlt években, a szép évfordulóra mi is hivatalosak voltunk.
„Hogy tetszik lenni?” – kérdezte a szobába belépve Borkai Zsolt polgármester Erzsi nénit, ő is eljött ugyanis köszönteni a város negyedik legidősebb lakóját. „105 évesen” – felelte derűsen a születésnapos, aki lányaival fogadta a köszöntőket a nádorvárosi lakásában. Erzsi néni néhány éve rosszul lát, nagyothall és az ízületei sem a legjobbak már, de sokat mosolyog, és a memóriája is jól működik.
A polgármester Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő oklevelét hozta el Erzsi néninek, aki egy nagy ajándékcsomagot is kapott. Ebben többek között kávé volt, hiszen Erzsi néni nagyon szereti, mindennap elfogyaszt belőle két csészével.
A család vasárnap ünnepelte az idős asszonyt, eljött a két unoka és a hat dédunoka is. A lassan egy hónapos ükunokát csak ezután ismeri majd meg Erzsi néni, de a fényképe már odakerült a többieké mellé a komódra. Karácsonyra egy kerekesszéket kapott a családtól, így továbbra is tud levegőzni a ház előtt. A néhány lépcsőfokot maga teszi meg.
A 105 éves asszony abban az évben született Wunder Erzsébet néven (a wunder németül csodát jelent), melyet a történelemkönyvekből szerte a világban megjegyeznek, s abban az időben nőtt fel, amikor még országunkat Magyar Királyságnak nevezték. Tisztes szegénységben nevelkedett nyolc testvérével együtt Vasváron. Mindig rengeteget dolgozott, a munka szeretetét szüleitől kapta – ez lehet szerinte a „titok”, az ő hosszú életének titka. Mielőtt lányait iskolába vitte, már kint volt a mezőn, utána újra munkába állt, éjjel főzött és mosott, de arra mindig volt ideje, hogy a gyerekek elé menjen az iskolába, hogy együtt lehessenek. Győrbe ’61-ben került a család, Erzsi néni a keksz- és a Richards-gyárban dolgozott, nyugdíj után pedig a kesztyűgyárban tevékenykedett még több mint öt évig.
Szeretett férje 45 éve nincs már vele, egy súlyos betegség vitte el mellőle. A családtól rengeteg szeretetet kap, amikor csak ott járunk nála, mindig elmondja: „olyan jók a gyerekek!”
Szerző: Zoljánszky Alexandra
Fotó: O. Jakócs Péter