Katavics Lajos: Azért is szeretem Győrt, mert elfogadott

Nagyon szeretem a győri vízpartokat, de most már nehezen lennék meg a campus nélkül – jelzi Katavics Lajos, vagy ahogy a városban leginkább ismerik, Golyó, hogy kisalföldi múltjából a Széchenyi-egyetem és környéke kötődik leginkább hozzá.

A hang-, fény- és színpadtechnikai vállalkozást működtető, valamint DJ-ként is tevékenykedő technikus 1971-ben született Szombathelyen, és az érettségi után, a rendszerváltás idején került a győri főiskolára vasútgépésznek.

– Azért választottam ezt a szakirányt, mert az egész családom vasutas volt, de én inkább humán beállítottságú vagyok, így nem gondoltam, hogy hosszú távon ezzel fogok foglalkozni. Amióta 13 éves koromban hallottam egy Deep Purple-számot, fontos számomra a rockzene, így nem csoda, ha végül ezen az úton kötöttem ki.

A középiskolai évek alatt a Lord együttes felszereléseit pakolta be a fellépések helyszíneire, hogy cserébe bejusson a koncertekre, de pár évvel később már ő tartott bulit a győri főiskolásoknak.

– Akkoriban volt egy DILI nevű főiskolai vetélkedőműsor, amit mi, kollégiumi stúdiósok rendeztünk. Kitaláltuk, hogy ne legyen vége az együttlétnek a díjkiosztással, hanem csináljunk egy bulit olyan zenékkel, amiket mindenki ismer. Többen voltunk felelősek a zenéért, de végül valahogy én maradtam.

Így születtek meg a Golyó-bulik, amik később az iskola klubhelyiségében, az A klubban folytatódtak, de még ma is részesei lehetnek mindazok, akik ellátogatnak az egyetem közelében lévő, vízparti szórakozóhelyre.

– Leginkább azért szeretem Győrt, mert elfogadott. Szeretik a bulit, amit csinálok, és megbecsülnek a városban, mint hangosítót. Több tucat rendezvényen rám bízzák ezt a feladatot. Az sem mellékes szempont persze, hogy a kisalföldi megyeszékhely nemcsak jó helyen van, hanem szép is, és folyamatosan fejlődik. Ma már ha valahol az országban egy fesztiválon megkérdezik, hogy hova valósi vagyok, azt mondom, győri, és Szombathelyen születtem. A sajátomnak érzem Győrt.

A feleségét is itt ismerte meg a főiskolán, 10 és 12 éves lányai pedig a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolába járnak, egyikük klarinétozik, másikuk szaxofonozik. Ha fagyizni akarnak a Széchenyi téren lévő étterem teraszára ülnek ki, mert – ahogy mondja – „akkora fagylaltkelyhet adnak, hogy azt még én sem tudom megenni.” S hogy meddig mennek még a Golyó-bulik?

– Több mint 20 éve kerültem ide, és remélem, hogy húsz év múlva is hosszú hajam lesz még, és nem hullik ki. Ha így tudom tartani a formámat, akkor 60 évesen negyvennek fogok kinézni. Nagyon szeretném tovább csinálni a hangosítást, mert rengeteg nagyon jó fej emberrel lehet összejönni közben. Hogy Golyó-buli lesz-e, az jó kérdés, én nem akarok Tibi bácsi lenni, de attól függetlenül elképzelhetőnek tartom, hogy havonta megtartok 1-1 bulit. Az mégis csak jó, hogy együtt vagyunk és táncolunk. Az egyetemisták között pedig fiatal marad az ember.

Rockgolyó

Katavics Lajos kedvenc zenei stílusa és beceneve után keresztelte el vállalkozását Rockgolyónak 1996-ban. Az egykori BMC Rádiónál technikusként dolgozva sok ismeretséget kötött, így mondhatjuk, kialakult ügyfélkörrel rendelkezik, mint hangosító. A város fesztiváljain, különböző rendezvényein rendszeresen dolgoznak munkatársaival. Mint mondja, ez egy bizalmi állás, oda kell figyelni a minőségi munkára. Az egyetemmel is sokrétű kötődése van, a gólyabálokon épp úgy találkozhatunk vele, mint a nyugdíjasegyetemen.

A bulik sajátossága

Szombathelyen még Üveggolyónak becézték Katavics Lajost, ez a név kopott Golyóvá, mire Győrben ismert lett. A nevével fémjelzett bulik sajátossága a közvetlenség, lazaság. „Minden belefér, persze vannak zenék, amiket nem játszok. Igazából szelektor vagyok, nem is DJ, kiválogatom azokat a számokat, amiket szeretek, és egy nagy közös zenehallgatásra hívom az embereket. Főként rockzenét, alternatív magyar zenét játszom, amit más nem igazán.

Wurmbrandt András