Elismerések nemzetünk kiemelkedő alakjának napján

A Szent László napi díszközgyűlésen Borkai Zsolt polgármester a hagyományok szerint Szent László-díjakat adott át. Idén Bende Ildikó, dr. Szigethy Gábor, Szalai Tamás és dr. Dubánn Dénes kapta az elismerést.

Szalai Tamás

Szalai Tamás, a Szalai Vendéglő Kft. és a Nádorkert Kft. tulajdonosa és ügyvezetője, harmadik generációs vendéglős családból származik. A nagypapa 1902-ben pincérként kezdte, az élet és a háború sokfelé sodorta, később Ladaméron vett kocsmát. Édesapja ott ismerkedett meg a szakmával, aki 1959-ben nyitotta meg a híres Kishalász vendéglőjét Győrben. Tamás itt kóstolt bele a vendéglátásba, pedig ő először műszaki pályára készült. 35 éve a vendéglátás mellett döntött, pincérként, szakácsként és vezetőként is megállta a helyét. Édesapjával 1989-ben közösen nyitották meg a Szalai vendéglőt, majd a Nádodor éttermet. A szakember azt mondja, fel kellett venni a versenyt a gyorséttermekkel, ezért magas színvonalra emelték a déli menüztetést, mind az ételek minőségében, mind pedig a kiszolgálásban. A belvárosi Szalaiban az esti a’la cart ételekre is nagy hangsúlyt fektetnek, eleget téve a városunkban dolgozó német és a magyar törzsvendégek igényeinek egyaránt. A németek a különleges steakeket kedvelik, a magyarok pedig az új technológiákkal készült, tradicionális fogásokat keresik.

A vállalkozó lokálpatrióta kezdeményezések támogatójaként is ismert, többek között az Arrabona Lyons Club patrónusa, a győri kórház eszközbeszerzéseihez nyújt támogatást, valamint segíti a Gyermekétkeztetési Alapítvány munkáját.

Dr. Dubánn Dénes

Nagyon gazdag ember vagyok, mert van egy feleségem – mégpedig az első –, két gyermekem és hat unokám, a legkisebb négyéves, a legnagyobb már egyetemista. Ennek a gazdag életnek a betetőző elismerése a Szent László-díj – mondja dr. Dubánn Dénes állatorvos, egykori válogatott kézilabdázó. A 74 éves doktor ma is praktizál: kutyatartó állatorvos vagyok, jelenti ki, csak az ismeri ki magát az állatok viselkedésében, aki maga is tart valamilyen állatot. Az orvos az állatok világát „tisztességesnek” nevezi, s a hivatásában mindig egy latin közmondást gyakorolt: A medikus kúrál, az orvos kezel, a természet gyógyít.

A gyógyulás kegyelme mástól jön, ezért nem lehet pénzért megvásárolni – jegyzi meg a hitében erős orvos, aki feleségével együtt 33 nap alatt végigjárta az El Camino zarándokutat. Ez az út befelé vezetett, önmagunkba, vallja Dubánn Dénes. Ő a csíksomlyói zarándoklatoknak is állandó részese, mert „ez a Magyarországba vetett hitem megerősítése”.

Életem egyszerű, a kézilabdából és az állatorvoslásból épült fel, egy vagongyári kitérővel, summáz. Mivel a családunk nem volt az előző rendszer kedveltje, egy éven át segédmunkásként dolgoztam, utána vettek fel az egyetemre. Az egész életemet átszövi a hit, ezért aztán különös élmény és megtiszteltetés számomra, hogy életem munkáját éppen Szent László-díjjal ismerték el.

Bende Ildikó

Amikor átvettem a díjat, vigyorogtam, mint árpacipó a falapáton, hogy ne hatódjak meg nagyon. Szép áldásverssel köszöntem meg az adományozóknak, s boldogan láttam, hogy ők viszont meghatódtak a szép szavak erejétől – idézi vissza az ünnepi pillanatokat Bende Ildikó színművész. Telefonon értük utol Kecskeméten, testvére sírjától jött ki a temetőből.

Kecskeméten 1969-ben kaptam az első jelentős díjamat, férjem, Takács László szerkesztette műsorral jártuk akkor a tanyavilágot. Villany nem volt, jöttek munka után az emberek nagykabátban, zseblámpákkal az iskolába, ahol a petróleumlámpa fényénél idéztük meg a költőket. Érdekesség, hogy mostani igazgatóm, Forgács Péter édesapja, Forgács Tibor is gyakran fellépett velünk. Ezért a küldetésünkért díjaztak bennünket Kecskeméten. Az ünnepségen testvérem óvodásai léptek föl. Most el is érzékenyültem kissé, hogy egy másik kitüntetés miatt éppen itt, testvérem sírjánál értek el.

Bende Ildikót Győrben is megtalálta ez a népművelői szerep. Művésztársaival közös rendhagyó irodalomórái ugyanolyan fontossá váltak az életében, mint a színházi szerepek.

A művésznő azon a napon vette át győri kitüntetését, amelyiken 45 éves lett a fia. Saját otthonérzetének megfogalmazására Villányi László költő szavait idézi: „Szerencsés az a polgár, akinek megadatik, hogy magáénak mondhat egy várost.”

Dr. Szigethy Gábor

Szigethy Gábor író, rendező 2009–2011 között a győri színházban két darabot rendezett, a Mezei Máriáról írt színjátékát, a Pikáns zsoltárt Pápai Erikával a főszerepben, és rendezői pályafutásának hattyúdalát, a Csongor és Tünde színpadi interpretációját. Mindkettőt nagy sikerrel játszotta a társulat. Hat éve Győri Polgári Szalon néven beszélgetős esteket szervez a Zichy-palotában ismert, és a győriek számára kevésbé ismert emberekkel. Közülük az egyik legemlékezetesebb vendége Kovács Ákos volt, akinek sikerült kinyitnia a lelkét az esten.

Márciusban Szigethy Gábor és felesége, Gábor Júlia, a Ruttkai Éva–Latinovits Zoltán–Gábor Miklós hagyatékőrzői, a sokszínű hagyatékból mutattak be gazdag tárlatot a Magyar Ispitában Zilia, Hamlet, Szindbád címmel.

Szigethy Gábor egyébként sok szállal kötődik városunkhoz, édesapja győri születésű, szigeti volt, így ha Győrbe látogat, gyakorlatilag hazajön – mondja. A közelmúltban a Magyar Krónikában megjelent, Győrről írt terjedelmes cikke kapcsán kereste fel gyermekkori nyarainak helyszíneit, és meglepve tapasztalta, a kekszgyár helyén üres telek áll, a Töltés utcában nincs töltés, és sehol nincs a Rábca, ahol annak idején libákat terelgetett.

A kitüntetett íróval, rendezővel a jövőben is találkozhatunk, ősztől folytatja a Győri Polgári Szalon programjait, és győri színészekkel közösen estet szervez Pingiczer Csaba emlékére.

Szerző: Földvári Gabriella – GY.P.

Fotó: O. Jakócs Péter