Bencések Győr szívében

Európában szinte egyedülálló, hogy egy tucatnyi bencés szerzetes a nagyváros szívében él zárt kolostori környezetben, mégis együtt lélegezve a várossal. Ilyen a győri bencés Szent Mór Perjelség. A megszentelt élet ünnepnapja, a szerzetesek világnapja alkalmából látogattuk meg a győri monostort.

A Széchényi téri épületben 12 bencés él és dolgozik, köztük hazánk legidősebb és legfiatalabb bencése, a 90 éves Oresztész atya és a 20 éves Gergő novícius testvér. A közösségből 9-en tanítnak és végeznek nevelőmunkát a gimnáziumban és a kollégiumban, akik ellátják a Szent Ignác Bencés Templom szolgálatát is.

Kelemen Áron, ének- és hittantanár, a Collegium Musicum Jaurinense vezetője, a Szent Ignác-templom kántora mutatta be nekünk a győri bencés közösség életét. Elmondta, a szerzetesek naponta négyszer jönnek össze közös istendicséretre, együtt ebédelnek és vacsoráznak. Délelőttönként a gimnáziumban tanítanak, – amely ma egy nyüzsgő, életteli intézmény, és most 150 diákkal többen vannak, mint 15 évvel ezelőtt, amikor Áron atya idekerült. Másik nagy változás azóta, hogy a „kisasszonyok” új színt hoztak az iskola, a bencések életébe. A délután különórákkal, pihenéssel, elmélkedéssel telik. Az este imával és énekléssel zárul, tízkor pedig elcsendesedik a ház.

Áron atya, aki miskolci kisfiúként egzotikusnak találta a pannonhalmi gimnáziumot, az őt ott ért hatások miatt 17 évesen döntött úgy, bencés lesz. „Belenőtt, belenevelődött” a szerzetességbe, 2003-ban tett örökfogadalmat.

Kelemen Áron tapasztalati szerint Nyugat-Európában általában hanyatló irányt mutatnak a városi bencés közösségek, míg a győri közösség fellendülőben van. Ez többek mellett abban mutatkozik meg, hogy emelkedik a tanulói létszám, vannak érdeklődők a bencés élet iránt, valamint, hogy egyre több fiatal család, egyetemista jár a bencés templomba. Hogy ez minek köszönhető? Nagyon fontos, hogy egy közösség megőrizze a belső dinamizmusát, a fiatalok élő közösséget keresnek – mondja a bencés szerzetes. Szerinte most ez az élő dinamizmus jellemzi a győri bencés közösséget. Másrészt vonzóak lehetnek a miséik is, ahol például vasárnap esténként Sárai-Szabó Kelemen atya rövid, személyre szóló szentbeszédet tart és igényes gregorián énekek csendülnek fel. Nagyon hangulatosok ezek az alkalmak, ahol az idősek együtt imádkoznak, énekelnek „ünnepelnek” a fiatalokkal.

A bencés szerzetest arról is faggatom, hogy szerinte milyen hatással vannak ők Győrre és fordítva, a város szívében élve mi hat rájuk? Kelemen Áron úgy véli, sok győrit meg tudnak szólítani, el tudnak érni, ha becsülettel elvégzik szolgálatukat, annak megvan a gyümölcse, de meg kell találniuk azt a bizonyos külső és belső egyensúlyt önmaguk számára. Elsősorban a „rendelkezésre állást” kell jól átgondolniuk. „Természetesen a város is hatással van ránk, hiszen ha kinézünk az ablakunkon, a Széchényi tér nyüzsgésében is a nyugalmat látjuk” – mondja Áron atya. A nyári koncerteket, előadásokat is szívesen megnézik, meghallgatják a szobáik ablakából, de elmennek Győri Filharmonikus Zenekar koncertjeire és színházi előadásokra is – együtt pezsegnek a várossal, a bencés regulák keretein belül.

Az is kiderült, szabadságra is elmennek a monostor lakói a nyári szünidő egy részében, hazamennek a családjukhoz, vagy utaznak, de leginkább ezt az időt is a diákokkal töltik, különféle táborokat, programokat szerveznek számukra a kerékpártúrától kezdve az evezőstúrán át a kórustáborig.

A beszélgetésünk végén, a monostor csodálatos lépcsőházában sétálva, Áron atya megsimogat egy szobrot, egy hollót, Szent Benedek hollóját. Hagyomány, hogy a diákok, a kollégisták, ahányszor elmennek előtte, megsimogatják. Talán szerencsét hoz? A szerzetes nem ismeri a szokás eredetét, de ő is megsimogatja Szent Benedek barátját, aki megmentette az életét.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor