Az orsolyiták ma is köztünk élnek
Hét orsolyita nővér tevékenykedik Győrben, őrizve a rend hagyományait, gondoskodnak a fiatalokról és az idősekről, miközben aktív hitéletet élnek. Az Apáca utcai rendházukat és templomukat Emerica nővér mutatta meg.
Matkovics Mária Emerica elöljáró, kollégiumi nevelő beszélt rendjük történetéről, arról, hogy Merici Szent Angéla 1535-ben alapította a Szent Orsolya Társaságot azzal a céllal, hogy a fiatal lányok Jézusnak szentelik életüket, szüzességet fogadnak. Ez egy pozitív valakihez való tartozást jelent, és nem áldozatot vagy lemondást – hangsúlyozta Emerica nővér. A rend győri megtelepedésére 1726-ban került sor. Kezdetben húsz nővér éldegélt a Káptalandombon, a püspök fogadta be őket. Az Apáca utcában épült zárdát 1729-ben adták át, a templomot 1762-ben kezdték építeni, Richter Ádám győri kereskedő jóvoltából. A mecénásoknak köszönhetően, elemi és polgári iskolát, líceumot, tanítónőképzőt, kereskedelmi és közgazdasági, valamint női ipariskolát működtettek.
Egészen 1948-ig, amikor az iskolákat államosították, a rendházban élő nővérekre nehéz idők jöttek, 1950-ben internálták őket, elvették épületeiket is. Győrben Jézus szíve ünnepének éjszakáján jelentek meg az ÁVÓ-sok és váci, máriapócsi táborokba vitték az apácákat. Három hónap után hagyhatták el a számukra kijelölt helyet, de továbbra sem élhettek a közösségükben, nem taníthattak hittant sem. Mehetett mindenki, amerre látott – mesélte a nővér. A munkára képes apácák beálltak szövőnőnek, varrónőnek vagy kántornak, sekrestyésnek egy-egy plébánián, családoknál házvezetőnőnek, az időseket szociális otthonokban helyezték el. 45 évnyi hallgatás után, a rendszerváltást követően alakíthatták újjá a szerzetesrendeket. Az orsolyiták számára ez volt a második elszánt elköteleződés, öregen, betegen visszatérhettek a rendbe.
A győri épületüket 1993-ban kapták vissza, a kor igényeinek megfelelően létrehoztak egy 50 fős Szent Orsolya-leánykollégiumot, valamint egy szintén 50 fős Szent Angéla idősek otthonát. Ma hét nővér él a rendházban, egyikük ágyhoz kötött beteg, a többiek pedig idősek. Akinek egészségi állapota engedi, az a kollégiumban vagy a Szent Angéla Otthonban tevékenykedik, vagy intézi a rendház ügyeit. A szerzetesek számára alapvetően fontos az imádság: naponta közösen vesznek részt a szentmisén, közösen imádkozzák a zsolozsmát, egyénileg pedig napi egy órát elmélkednek, általában szentírási témában. Az utánpótlás sajnos csekély, csak jöttek-mentek a jelentkezők, kivéve Sára nővért, ő most hittant tanít magyar iskolában, magyar nyelven Pozsonyban, de visszatér majd Győrbe.
Emerica nővért kértem, avasson be, ő miért csatlakozott a rendhez. Arról mesélt, édesanyja is orsolyita iskolába járt, majd tanított is náluk. A kis Máriára nagy hatással volt Mater Angelika, a szent életű apáca, aki titokban hittanra tanította, később pedig Mater Jolánta, akinek a titkos összejöveteleire járt. Fogadalom nélkül is az orsolyitákhoz tartozónak érezte magát. Matkovics Mária Emerica nővér azt mondja, folyamatosan tanult, először kertészmérnök lett, majd kémia–biológia szakos középiskolai tanár és hittanár. Tanított Sopronban és Budapesten, amikor felkérték, az induló soproni katolikus iskolába kötelezte el magát és hivatalosan is belépett a Szent Orsolya Rendbe. Először Egerben volt jelölt, majd Franciaországba küldték, a Loire-völgyi Beaugency kolostorában tanult két évig, miután Párizsban fél évig a francia nyelvet sajátíthatta el. 51 évesen tett örök fogadalmat, majd néhány év múlva még egy évet Rómában tölthetett rendi tanulmányokkal – ez volt a „probatio”. 2004-ben kollégiumvezetőként került Győrbe. A nővér azt tartja fontosnak, hogy az evangéliumi értékekre vezesse rá az embereket, de tudja jól: „a gyertya lángja csak kis kört világít be.”
A zárdához tartozó, felújított templom kapcsán az apáca megemlíti, kedvence az egyik mennyezeti freskó. Schaller István győri festő a rendalapító Szent Angéla látomását örökítette meg rajta. Angéla szülőhelye, Descenzano közelében, a Brudazzo mezőn egy látomásban részesült, egy égig érő létrát látott, ezen angyalok és leányok járkáltak. Angéla sokat imádkozott, míg világossá vált előtte, hogy neki olyan közvetítő tevékenységet kell folytatnia, ami ehhez a létrához hasonlít: hithű, erkölcsös nevelés révén elősegíteni a rábízottak üdvözülését, mennybe jutását. A nővér azt mondja, ahányszor ránéz a freskóra, mindig Weöres Sándor sorai jutnak eszébe: „Fölötted az ég, alattad a föld, és benned a létra.”
Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor