Győrben kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen amellett, hogy minden katolikus templom falán található keresztút-ábrázolás, a Kálvária-dombon a 17. évszázad óta ott van a 7 állomásos barokk keresztút, míg a Káptalandombon a kortárs művészek által készített képek hívnak Jézus útjával való belső azonosulásra.
„Utad, Jézus, Veled járjuk” – énekeljük nagypénteken, a stációkat járva. Győrben kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen amellett, hogy minden katolikus templom falán található keresztút-ábrázolás, a Kálvária-dombon a 17. évszázad óta ott van a 7 állomásos barokk keresztút, míg a Káptalandombon a kortárs művészek által készített képek hívnak Jézus útjával való belső azonosulásra.
Szeretem ezt az egészen egyszerű identitástudatot. Emberként, keresztényként életünk örömei és bánatai közepette semmilyen más megoldás nem adatik meg számunkra, mint hogy Jézus húsvéti misztériumához kapcsolódjunk. A Covid-19, a gazdasági csőd, háborúk, társadalmi, politikai megosztottság, a megtapasztalt betegség vagy halál egyetlen embertársunknak és nekünk sem teszi lehetővé, hogy eredményt és célt keresve másfelé fordulhassunk. Ez tiszta, kikezdhetetlen tény!
A kijelentés számomra két fontos dolgot jelent. Az egyik, hogy van, létezik ez az út Krisztus személyében, konkrétan Krisztus kereszthalálában és feltámadásában. A francia teológus, Teilhard szavaival élve olyan kegyelmi tömörséget, sűrűséget hordozva, amely nagyobb, mint a tudósok által feltételezett pont tömörsége és sűrűsége az „ősrobbanás” előtti pillanatban. Gondoljunk csak bele erejébe és a következményeibe. A másik, hogy Jézus senkit sem zár ki útjáról, feltámadásáról és annak hatásaiból. Tudomásul veszi teremtettségünkből fakadó határainkat, bűneinket, tagadásainkat. Sőt, mindezeket a megbocsátó irgalom felemelő, élővé tevő részévé teszi. Nem bűntudat és szégyenérzet a következménye, hanem szabadság és örömteljes istengyermeki élet.