A 60. Szép Magyar Beszéd verseny Kárpát-medencei döntőjén Kazinczy-díjat kapott Horváth Ildikó, aki fél évszázados tanári és előadóművészi munkájával generációkat tanított meg a tiszta, kifejező beszédre. A győri pedagógus nemcsak versenyzőket készített fel sikerrel, hanem beszédkultúrát formált: diákjai országos eredményeket értek el, ő maga pedig a város kulturális életének meghatározó hangja lett.

A győriek közül bizonyára sokan emlékeznek rá, mint a Magyar Rádió Körzeti Stúdiójának kellemes hangú bemondójára. Hallhattuk őt a BMC Rádióban vagy éppen általa csodálkozhattunk rá egy-egy gyönyörű versre. Horváth Ildikó 1973-ban Radnóti-díjat, négy évvel később Ady-díjat kapott. Az Országos Versmondó Egyesület javaslatára pedig Magiszter-díjjal ismerték el a munkásságát.

Mikor vált fontossá életében az anyanyelv?

Párhuzamot vontam a Szép Magyar Beszéd versennyel, mert én is pont hatvan évvel ezelőtt kezdtem el jobban érdeklődni az irodalom és az anyanyelv iránt. A Révaiba jártam és akkoriban jöttek az első versenyfelhívások. Voltam versmondó-válogatáson és bekerültem a Z. Szabó László és Perédi László által vezetett Ifjúsági Irodalmi Színpad közösségébe, aminek a székhelye a Lloyd épületében volt. Számtalan délutánt töltöttünk együtt Oszter Sándorral, Kerczó Istvánnal, Mentler Mariann-nal, Hegyi Mariann-nal, Bakonyi Ferenccel, Popper Ferenccel. A velük való barátság és az irodalom szeretete tartósnak bizonyult. Örömmel vettünk részt falunapokon, irodalmi esteken, író-olvasó találkozókon, melyekről sok-sok emléket őrzök. Mindezért hálás vagyok a tanáraimnak, a radnótis Dunci néninek, Barabás Győzőnének, és természetesen Z. Szabó Lászlónak, akik felkeltették az érdeklődésemet.

Egyszerre tanított, rádiózott és rendszeres szereplője volt kulturális műsoroknak.

Így hozta az élet. Először alsó tagozatban tanítottam, amit nagyon nagy szeretettel műveltem, még most is szívesen visszamennék. Aztán magyartanár lettem, s a tanítás mellett versenyekre jártam, meghallgatásokra jelentkeztem. Így kerültem a Magyar Rádió Győri Stúdiójába, ahol rengeteg jelentkező közül Kerczó Pistával kettőnket választottak ki bemondónak. Később a BMC Rádiónál lettem hírolvasó-szerkesztő. Felkértek rendezvények konferálására, mindig felejthetetlen élményt jelentett a terményáldás, a néptáncfesztiválok, a Kisfaludy-napok. Kolléganőmmel, Nagy Anikóval megalakítottuk a Tündérsíp Együttest és műsorainkkal jártunk óvodákba, falvakba, idősek otthonába. Később Kulcsár Béla harmonikaművész is csatlakozott hozzánk, nevet változtattunk és a Barangoló Művészeti Egyesületként folytattuk. Felsorolni sem tudom, hány helyen léptünk fel. Nagyon élvezetes volt, hogy adhattunk valami szépet, amely által mi is többek lettünk.

Kik a kedvenc költői?

Sok kedvenc költőm – Ady, József Attila, Nagy László, Kormos István – és még több kedves versem van. Szeretem a rövid költeményeket. Annak idején Z. Szabó László szóvá is tette egy országos versenyen: Horváth, hogy tud maga díjat nyerni ilyen rövid verssel?

A fiatal generációnak vajon mennyire számít a szép beszéd?

Jó érzés, hogy a mai fiatalok között is vannak, akiknek fontos az igényes, szép beszéd. Ebben kiemelt jelentőségű a szülők, a pedagógusok munkája és példája, valamint az olvasás szerepe. Ugyanakkor szomorúan tapasztalom, hogy a gyerekek többsége nem tud hangosan, kifejezően olvasni, nem érzik a hangsúlyokat, a szüneteket. Pedig ahogy a helyesírást megtanuljuk, a kiejtési szabályokat is jó lenne elsajátítani.