Konok Tamás festőművész Győrben mutatta be kötetét

A kreativitás életcél, örömet ad

Győr+
2020.02.04. 11:41

Fontos, izgalmas és letehetetlen kötet - írja fülszövegében az Új Művészet kiadó, mely a Győrött gyerekeskedő Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész Emlékkövek - Fejezetek egy önéletrajzból című könyvét sajtó alá rendezte. A 90 éves művész az Esterházy-palotában Martos Gábor művészeti íróval beszélgetett a múzeum tulajdonában levő Konok-képek között.

Hirdetés

Amikor a Ne paráználkodj! parancsolatot „Ne barázdálkodjnak” olvasta, s nem értette, miért tiltott az ekével a barázdák szántása, apja utcaseprői jövőt jósolt neki. Pedig csak diszlexiás volt, aminek a fogalmát és természetét az ő korában még nem ismerte a neveléstudomány vagy a pszichológia. A matekot nem nagyon szerette, de csak két tantárgyból bukott meg: franciából és németből. Ehhez képest életének jelentős részét ezen a két nyelvterületen töltötte.

Konok Tamás hétéves korában került Győrbe, katonatiszt édesapját ugyanis a győri gyalogezredhez vezényelték. Ma is ezt a várost tartja második otthonának. A bencésekhez járt, ő volt az egyetlen tanuló, aki kalapot viselt („kis hibával”) amit az infláció idején 100 milliárd pengőért vásárolt. A diáksapka ugyan kötelező volt a gimnáziumban, de amikor számon kérték a sapkáját, azt válaszolta: ellopták az oroszok. „Fiam, én még nem láttam orosz katonát bencés sapkában”, jegyezte meg egyik tanára. Konok Tamás azonban az igazgatónál szerény anyagi jövedelmükre hivatkozva kimagyarázta magát, s még az érettségire is kalapban mehetett.

„Természetemben van valami konok makacsság a fennálló rend és törvények ellen, ebben apámra hasonlítok. Úgy látszik, igaz a »nomen est omen« mondás” – írja Konok Tamás a könyvében.

Aktívan hegedült, első képzőművészeti élménye pedig az volt, hogy egy kis sámlira állva nézte, hogyan készülnek tussal nagyapja műszaki rajzai. Érettségi után képzőművészeti főiskolára jelentkezett, gondolta, ha nem sikerül bejutnia, akkor zenész lesz. Szerencsére fölvették, mestere Bernáth Aurél volt. Az 1949-ben már érződött a parancsuralom. „Heves támadások indultak a polgári műveltség ellen. Ha valaki, hát Bernáth a legnemesebb értelemben polgár volt” – írja róla tanítványa,majd egy történetet is felidéz a korszakból.

Bernáth egyik növendéke fennhangon számon kérte a mesterét. „Bernáth a karosszékébe ült, majd megkérdezte, hogy mit akar mondani.
– Elvtársak, kifogást emelek a mester tanítási módszere ellen. – Dermedt döbbenettel álltunk. Mesterünk nyugodtan rágyújtott:
Mondja fiam, mióta jár hozzám?
Ötödik éve – hangzott a nyegle válasz.
És gondolja, az évek alatt nem fejlődött semmit?
Igenis fejlődtem!
Na látja, csak ezt akartam hallani – ezzel felkelt és kiment. Hihetetlenül imponáló volt a tartása.”

Konok Tamás 1958-ban párizsi ösztöndíjának idején főként absztrakt stílusban alkotott. Később önmaga finoman rezdülő lírikus világlátását a geometrikus absztrakt kifejezési formájában fogalmazta képzőművészetté. Képei megjárták a világ nagy múzeumait, több képe is otthonra talált ezekben a gyűjteményekben.

Szeptemberben Magyarország egyik legizgalmasabb képzőművészeti terében, a Ludwig Múzeumban jelentkezik új alkotásaival.

„Nagyméretű festmények ezek, egy részük most készül” – mondta érdeklődésünkre a Párizsban és Zürichben alkotó 90 éves művész, aki a kilencvenes évek végén tért haza Budapestre.

„Tapasztalatból tudom, hogy a kreativitás életcél. Erőt, örömöt ad” – írja önéletrajzi művében a Kossuth-díjas Konok Tamás.

Szerző: Hajba Ferenc
TV-s szerkesztő: Pulai Sarolta
Fotók: MekliZ Fotóstúdió

Hirdetés
Kapcsolódó témák: #Győr+ TV | #irodalom | #kiállítás |