Bécsi városnézésen vettek részt a Hild iskola tanulói. Diáktudósítóink számolnak be tartalmas napjukról.
Az iskolánk sok tanulmányi kirándulást szervez különböző helyekre, amik által a diákok érdekes, új dolgokat láthatnak, fedezhetnek fel és bővíthetik jövőbeni szakmájuk terén szerzett ismereteiket.
Ez alkalommal Bécsbe utaztunk, ahol a történelmi belváros épületeinek feltérképezése volt az elsődleges célunk.
A városba érve a Természettudományi Múzeum mögött szálltunk le a buszról. Az épületet megkerülve a Mária Terézia térre jutottunk, ahonnan szép kilátás nyílt Bécs főleg barokk stílusú belvárosára, kezdve a Szépművészeti Múzeummal, és a Hofburggal.
Itt tanáraink és egy helyi, anyanyelvi idegenvezető német nyelven meséltek nekünk érdekességeket Bécs belvárosáról és az itt élő emberekről.
Tovább indulva eljutottunk az Állami Operaházhoz, amiben nagyon érdekesnek találtuk, hogy mivel a körülötte lévő utat később építették, mint magát az épületet, úgy néz ki, mintha az egész kicsit be lenne süllyedve a földbe. A helyiek azt mondják róla, egy elásott kincsesládára hasonlít.
Következő állomásunk a Stephansdom volt, ahová Bécs híres bevásárlóutcáin keresztül jutottunk el. A Dómba épp egy kóruspróba közepén érkeztünk meg, és ez sokkal szebbé varázsolta az egész helyet: a környező utcákat és a templomot. A próbát a templom hatalmas harangjainak zúgása szakította félbe, amiből, mint kiderült több is akad. A legnagyobb a Pummerin elnevezésű, melynek hányattatott sorsáról is hallhattunk egy rövid előadást. Az épület megtekintése után kaptunk egy kis szabadidőt, amiben mindenki azt csinálhatott, amit akart.
Mi egy rövid városnéző séta után vissza is mentünk a Dóm előtti térre, ahol találkoztunk egy volt hildes diákkal, aki jelenleg a bécsi egyetem építész hallgatója. Ő mesélt nekünk a mindennapjairól, az egyetemi tanulmányairól. Innen a program sűrűsége miatt viszonylag hamar el is indultunk a Hofburghoz, amelynek a kertjében sétáltunk egy kicsit, és kívülről megnéztük a császári család egykori lakhelyét.
Ezt követően buszra szálltunk, és a Technikai Múzeum felé vettük az irányt, ami a nap egyik fő pontja volt. A múzeumban mindenki talált olyan kiállítást, ami felkeltette az érdeklődését. A kályháktól az olvasztó kohókon át hatalmas 3 árbocos hajók méteres makettjein keresztül hangszerekig és rakétákig, az építőanyagok fejlődéséig mindenről lehet találni valami érdekességet.
Az épületben 3 szinten és több ezer négyzetméteren vannak kiállítások. Más nem is fejezné ki jobban azt, hogy mennyire jó volt, mint hogy majdnem 3 óra után még mindig csak az utolsó pillanatban futottunk az ajtóhoz, mivel annyira sokat időztünk a különböző állomásoknál.
Minket leginkább a közlekedési eszközök, és azoknak az időrendi sorrendben lévő makettjei fogtak meg. Ezen kívül, aki úgy érezte, hogy zenei tehetségét is ki szeretné élni, még egy karaoke géppel is elszórakoztathatta magát, és a többieket.
A múzeumból átsétáltunk a Schönbrunni Kastélyhoz, ahol erős sokkhatásként ért minket a kerítés előtt álló élőszobrok sokasága. Az apróbb csodálkozás után be is mentünk a kastély előkertjébe, ahol egy nagyon hangulatos karácsonyi vásár fogadott minket. Itt mindenkinek volt lehetősége inni/enni valamit, és egy pár órás szabadidő keretein belül felfedezni a kastély kertjét, a mögötte lévő kis ösvényeket, eldugott épületeket, és a Gloriette-et, ami az osztrák császárok egyik kedvenc pihenő helye volt. Ez pár száz méterre a kastély háta mögött található, ahova mindenképpen megérte felsétálni, és mert abban pillanatban amikor felér az ember meg is érti a császárok vonzódását ehhez a helyhez: az apróbb domb oldaláról Bécs teljes városa belátható, és tiszta idő révén a belváros fényei is nagyon szépen csillogtak. Miután itt elfogyasztottuk a maradék, időközben kihűlt gyerekpuncsunkat, elindultunk vissza a buszhoz. Ezzel sajnos véget is ért a nap, már csak az esti hazaút állt előttünk, ami egy ilyen fárasztó nap után kinek alvással, kinek beszélgetéssel, de mindenképpen jó hangulatban telt el. A Hildhez érve mindenki egy élményekben, érdekességekben és újdonságokban bővelkedő napot tudhatott maga mögött, amire mindannyian boldogan fogunk visszagondolni.
Szöveg és képek: Bertalan Tamara, Illés Dániel, Nikodém Barnabás, a Győri SZC Hild József Építőipari Technikum 9. B. osztályos tanulói.
A Városházán többször is belekóstolhattak az újságírói lét rejtelmeibe azok a fiatalok, akiket a Győr+ Média munkatársai is segítettek. Ebben a rovatban saját cikkeiket és anyagaikat közöljük, az írások, videók nem a Győr+ Média által készített anyagok.
A német nyelvű tudósítás itt érhető el: