Azért kell kibírni a telet, mert utána ajándékba kapod a tavaszt – mondogatta gyerekkoromban nagyanyám. S bár nekem akkor a tél is ajándék volt, szánkózással, hógolyózással, korcsolyázással, hóemberépítéssel, nagyikám szavait megjegyeztem. S ahogy múlik az idő, évről évre jobban vágyódom a tavasz után.
„A kilencvenes években ákombákom betűkkel állt az ellenőrző füzetemben, hogy március 15-én kötelező viselet a fehér ing kokárdával és a sötét alj" - Venesz Klaudia ünnepi jegyzete.
Egy évvel ezelőtt – egész pontosan február 24-én, a háború egyéves évfordulóján – azt írtam: Oroszország még tavasszal el akarja dönteni a háborút.
A nagyböjt időszaka sokaknak már nem a vallási tartalommal köthető össze, hanem egy pontosan megtervezett tisztítókúrával, életmódváltással, edzéstervvel és sorolhatnám. Ám vajon az mennyire jut eszünkbe, hogy a lelkünknek is kellene az „újraindítás”? Tudom, ép testben ép lélek… De nem léptük már át azt a határt, ahol csak a test számít, a lélek pedig tényleg csak hálni jár belénk?!
Mindenkit meglepett a múlt heti hír, hogy a győri belvárosban két újságost is bezártak.
A győri belvárosban élőket egyenesen sokkolta a január 17-én este megjelent Facebook poszt, amely arról szólt, hogy két újságosbódét is végleg bezártak. A tény azért is szomorú, mert így nem csak a napi-hetilapjainkhoz juthatunk nehezebben hozzá, hanem két olyan embertől is búcsúznunk kell, akik a belvároshoz tartoztak, az életünk részei voltak.
Ha még nem látták „Az ember, akit Ottónak hívnak” című filmet, akkor érdemes megnézni, több szempontból is, hisz tanulságos. Talán többünket megtanít rá, hogy merjünk egy kicsit Ottók lenni, s talán szebbé tehetjük – ha a világot nem is – a környezetünket biztosan.
A ma embere mindenből csak tökéleteset szeretne. Elvárjuk, ha már fizetünk valamiért, akkor a lehető legjobbat kapjuk meg a pénzünkért. Ünneplésünkre is igaz ez: ha már annyit beleinvesztálunk, akkor legyen tökéletes karácsonyunk.
Mármint a karácsonyra való hangolódás. Erről egy kedves videót osztottak meg a közösségi médiában, amelyet szeretettel készítettek, hogy egy kis mosolyt csaljanak az arcunkra. Mert a sok bántás ide vagy oda, a magyar rendőr is még mindig emberből van.
