Van valami varázslatos abban, amikor egy elhagyatott mezőn hirtelen megjelennek az első pipacsok. Nem harsányan, nem tolakodva, csak úgy. Véletlenül odakerülnek, ám olyanok, mint amikor egy festő az utolsó ecsetvonásokkal életet lehel a tájba. A pipacs nem akar több lenni annál, ami: egy szelíd szépség, ami nem marad sokáig. Viszont amíg itt van, minden pillanatot beragyog.
Nem mindig tudjuk, vagy merjük kimondani az érzéseinket. Vagy éppen túl későn tennénk meg. Az „anya” szó nem csak három betű, hanem szinte egy egész világ. Az emlékek, a biztonság, a boldogság, a hála, a bűntudat, és a visszavonhatatlan veszteség egyszerre kavaroghat sokakban anyák napján. Ha valamiért nem tudunk beszélni róla, mi lakozik bennünk, akkor Kovács Kati csodás dalai segíthetnek. Mert talán ő énekel a legszebben a gyermeki érzésekről, az édesanyák felé.
Nem csupán egy nap a naptárban május 4: ez a nap azoké, akik akkor indulnak el, amikor mások hátra lépnek. A tűzoltók védőszentjére, Szent Flóriánra emlékezünk ma, de az ünnep sokkal inkább róluk szól. Azokról, akik ma is készenlétben állnak, mert számukra a szolgálat nem áll meg.
Te mit adsz anyádnak? – kérdezi a nagyra nőtt kamasz társától a tömött buszon. A válaszból kiderül, az ajándék egy óriási bögre lesz, de nem tudja, mi kerüljön bele, virág vagy mikrós süti. A magas egy darabig hallgat, aztán azt mondja: neki nincs pénze, csak egy ölelésre futja majd…
A munka ünnepe kialakulásának első eseménye 1886-ban Chicagóban történt, ahol a szakszervezetek a nyolcórás munkanap bevezetéséért hirdettek sztrájkot.
Ferenc pápa húsvéthétfőn csendben távozott. Úgy, ahogyan élt: alázattal, méltósággal, felesleges szavak és látványos gesztusok nélkül. Április 26-án a világ végső búcsút vesz tőle, de velünk maradnak tanításai és azok a történetek is, amelyek közül három az utóbbi napokban bejárta a világsajtót. Mindegyik megható és mélyen elgondolkodtató…
Az utóbbi években a húsvét egyre inkább elveszíti valódi jelentését. A boltok polcain plüssnyulak, csokitojások és akciós sonkák versengenek a figyelmünkért, miközben a legtöbben már csak egy hosszú hétvégét látnak benne, egy ürügyet a féktelen evésre-ivásra. Ünneplésnek álcázott hedonizmus lett belőle.
Tavaszi hétvége extrákkal – akadt meg a szemem minap egy húsvéti utazás hirdetésén. A programajánlóban annyi minden szerepelt, ami egy átlag utasnak egész szezonra elég lett volna. Nem véletlenül, a szakemberek szerint egyre újabb és különlegesebb attrakciók után vágyunk.
Ahogy arról korábban már a Győr+ Média is beszámolt, a magyarországi gyártással visszatér a Traubisoda. Az egyik nagy élelmiszerlánc március 27-ére ígérte, hogy kapható lesz a boltjaiban, így én is ellátogattam, hogy visszahozzak pár pohárral a gyerekkoromból.
Azt mondják sokan, hogy a változás jó. Nem vagyok erről meggyőzhető, bevallom. Tíz évvel ezelőtt Győr elvesztette ikonikus Duna-parti személyiségét, Ács Miklósnét, Ilus nénit. Mert sokakkal közösen én is csak így neveztem. Ilus néni birodalma, a kis csónakház sincs már. Még mindig fáj, hogy elvesztettem Ilus nénit, akiről tudom, hogy őszintén szeretett, ahogy csak egy tiszta szívű ember képes.