A Győri Közlöny 1895. szeptember 15-én tudósított arról, hogy városunkba érkezett a híres cigányprímás: Dankó Pista, népdalaink ünnepelt megzenésítője, hogy fülünk a hegedűje művészetében gyönyörködhessék.

A Szeged környéki tanyavilág szülötte nagy múltú muzsikus családban látta meg a napvilágot. Pistike már gyermekkorában kitűnt hegedűtudásával, amit Erdélyi Náci keze alatt fejlesztett tovább. Tizenöt éves korában már saját zenekart alapított, ahol prímásként főként a régi Hungária Kávéházban húzta a talpalávalót a törzsvendégek számára.

Dankó hosszú évek alatt csaknem félezer műdalt és számos színművet szerzett. Ennek ellenére gyakran nyomorúságos körülmények között kellett tengődnie. Amikor beleszeretett egy festőművész fiatalkorú lányába, egyszerűen megszöktette őt, majd feleségül vette. A cigányprímás maradandó értéket teremtett az egyetemes magyar kultúrában. Barátai között tudhatta Gárdonyi Gézát, Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt és Blaha Lujzát, „a nemzet csalogányát” is.

Zenekarával beutazta Magyarországot, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban. De meghívást kaptak a cári udvarba is. Egyik koncertjén Miklós cárevics odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. Erre a többi vendég is odament hozzá gratulálni, és a prímás mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Ekkor így sóhajtott fel: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat?!”

A magyarországi cigányok e legnagyobbika – kinek neve nemcsak pompás játéka, hanem zamatos magyar nótái révén is országra szóló – 1895 őszén népes társulatával együtt saját szerzeményű dalait adta elő a győri közönségnek. A két első előadást a sétatéri Gold-féle sörödében tartották, a harmadik azonban már a színházban folyt zsúfolt sorok előtt.

A közönség kitüntető figyelemmel hallgatta jeles népdalszerzőnk megkapóan borongós, majd jókedvre hangoló vidám dalait, és minden számot szűnni alig akaró tapssal, és újrázással tüntetett ki. Legnagyobb sikert Dankó Pista legújabb balatoni nótái aratták, amelyek máris népszerűek az egész országban, és slágerként dúdolják azokat. Áhítatszerű csendben hallgatta a közönség a czigány prímás elragadó hegedűszólóját is, melyet szintén meg kellett ismételnie. Dankó ittléte alatt is írt egy dalt, melyet társulatának egy tagja nagy tetszés közepette énekelt el a hangversenyen.

A híres cigányprímás szervezetét azonban idővel kikezdte a túlhajszolt életmód és a gyakori nélkülözés. Fiatalon, alig 44 éves korában támadta meg a szervezetét a tüdőbaj, amely az életét követelte. A már életében legendás hírnevet szerző hegedűművészt Szegeden temették el, ahol szobrot is állítottak a tiszteletére. Dankó Pista mindmáig a cigányzene és az általa felvirágoztatott stílus ikonjaként ismert.