Gyász

Utolsó útjára kísérték Jankovics Marcellt

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Számos barátja, tisztelője és pályatársa vett búcsút az életének 80. évében, május 29-én elhunyt Jankovics Marcelltől, a nemzet művészétől, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőtől kedden a budapesti Farkasréti temetőben.

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke búcsúbeszédében hangsúlyozta: emberfeletti alkotások létrehozója, felfoghatatlan nagyság távozott. Jankovics Marcell nem csupán hatalmas és kivételes, szinte páratlan gazdaságú életművet hozott létre, hanem művészete rendkívüli erejével teljes magyar generációkat nevelt a jóra, a szépre, az igazra, mindenekelőtt a múlt megismerésére mély nemzetszeretete által.

Szemadám György képzőművész, az MMA rendes tagja Jankovics Marcell barátai – mások mellett Péterfy László szobrászművész és Hoppál Mihály néprajztudós – nevében búcsúzott. Mint elmondta, Jankovics Marcell minden egyes filmjében rejtett önarcképet lát: “a szememben ő volt János vitéz, Sisyphus, a népmesék legkisebb királyfia, a Fehérlófia Fanyűvője és Az ember tragédiája Ádámja is”.

Jankovics Marcell küldetése az volt, hogy megmutassa, miért harcolunk – mondta Orbán Viktor miniszterelnöka temetésen.

A kormányfő beszédében kiemelte: „amikor eljött a mi időnk”, hosszú évekig értetlenkedett és várta, hogy Jankovics Marcell visszavágjon azoknak, akik korábban kiszorították és félrelökték. Elégedetlenkedett és sürgette, hogy mire vár még, és évek kellettek, hogy megértse, hiába vár, mert Jankovics Marcellnek más küldetése volt – magyarázta.

Hangsúlyozta: az ő küldetése abban állt, hogy megmutassa, miért harcolunk, mit kell megvédenünk, hogy a harc „ne keményítse meg végzetesen a szívünket”, és a legdurvább csatákban is emberek maradhassunk. Megmutatta, hogy nem a legyőzendő ellenfél számít, hanem azok, akikért és amiért valóban harcolunk; figyelmeztetett, hogy hiába aratjuk sorban a győzelmeket, ha nem vigyázunk, a kultúránk örökre eltűnik.