„Őrizzük mosolyodat” – 28 éve nem felejt a magyar rockélet

Fotó: Youtube
Havassy Anna Katalin
2021.07.10. 19:02

Huszonnyolc év telt ez azóta, hogy az EDDA gitárosa, Kun „Kunos” Péter egy máig tisztázatlan balesetben elhunyt. A seb azóta sem gyógyul, minden év júliusában újra felszakad, a zenekar és rajongói nem felejtik a mosolygós srácot, a kiváló gitárost, az ízig-vérig rockert.

Hirdetés

Kun Péter már gyermekként megismerkedett a zenével, hiszen édesapja hivatásos zenész volt. Péter számára így természetesnek tűnt, hogy már negyedikes korában zeneiskolásba íratták, ahol első hangszere a gordonka volt, később ezt a gitár váltotta fel, a fiatalember pedig egyre több helyen mutatta meg tehetségét, egyre több zenekar tagjaként lépett fel. Édesapjához sem maradt hűtlen, az ő oldalán kóstolt bele a hétvégi „vendéglátózásba”, azaz muzsikáltak esküvőkön, különféle bálokon. Ismertebb zenekarai a Triton, a Sing-Sing és a Pokolgép voltak, ám utóbbiban nem sok időt töltött, hiszen az akkor egyik legnépszerűbb rockzenekar, az Edda Művek hívta a soraiba. A tündérmese pedig kezdetét vette.

Kunos egy olyan bandához tartozott, amelynek csillaga fényesen ragyogott, Pataky Attila, az Edda vezetője szinte fiaként szerette a fiatalembert. Petit, aki mindig mosolygott, kedves srácként csodálkozott rá mindenre, ugyanakkor úgy játszott gitárján, mintha hosszú-hosszú évtizedek rutinja vezetné az ujjait a húrokon. Befogadta az Edda tábor, imádták a lányok és a fiúk is. Egyöntetű vélemény volt, hogy Kunost csak szeretni lehet.

Kunos szólója 03.38-tól!

A mese haladt, a sikerek csak jöttek és jöttek, Peti pedig élvezte az életet. Imádta a zenét, rajongott a hangszeréért, szerelmes volt, motorozott és várta, hogy megszülessen első gyermeke, akivel barátnője már 4 hónapja volt áldott állapotban, akkor, 1993 júliusában.

Az év talán legszebb időszakára készültek az Eddások, hiszen július 8–11. között már harmadszorra rendezték meg az Edda tábort, Agárdon. Ezeken a táborokon a legnagyobb rajongók, az igazi keménymag vett részt, akik éltek- haltak a rockzenéért és a bandáért. Mindent dalt kívülről fújtak és együtt dobbant a szívük Patakyékkal. Jócskán éjszaka volt már akkor, lassacskán hajnalodott is azon a tragikuson napon, amikor Gömöry Zsolt kislányának születését ünnepelték.

A fáradt Pataky 4 körül arra kért mindenkit: ideje pihenni, holnap koncert, nem okozhatnak csalódást. Peti még nem volt fáradt, motorozni akart egyet, hiszen nemrég vásárolta meg Yamaháját. Pataky hiába kérte, hogy ne menjen, pihenjen inkább, Kunos hajthatatlan volt, imádta a motorját. Velencén, a 7-es főút 47-es kilométerkövénél halálos kimenetelű közlekedési balesetet szenvedett. A baleset körülményei most nem is fontosak, de tény, sok kérdést vet fel mind a mai napig. Sajnos a lényegen semmit sem változtat: az isteni tehetséggel megáldott gitáros 25 évesen, nagyon korán, első gyermeke születése előtt elhunyt. Mindenki tehetetlen volt már, teste ott feküdt a hajnali hűvös aszfalton, a tündérmese pedig végleg véget ért és rémálomba csapott át…

Hihetetlen űrt hagyott maga után, a zenésztársai abba akarták hagyni a koncertezést, egy évre biztosan, de egyes hírek szerint örökre. Ekkora fájdalommal a lélekben úgy gondolták nincs tovább, Kunos nélkül az Edda már nem az, ami, a táborok hangulata az önfeledt boldogságból emésztő kínba csapott át. Ám a zene most is választ adott, hiszen a fiúk, ezek a sokat próbált zenészek megérezték a közönség támogató erejét, s biztos, hogy Peti is üzent nekik valahogy: nem maradhatnak némák a hangszerek, mert egy zenész emlékét a dallamok ápolják a leginkább.

Kunost eltemették, de mindenki tudta, hogy csak a teste pihen, lelke zenekarral maradt, mindörökre. Mosolya pedig 1993 decemberében megszületett kislányában él tovább…

A srácok pedig kiírták magukból a fájdalmat, s megszületett a szívfacsaróan fájdalmas Lelkünkből című dal, amelynek szövege is méltó és roppant őszinte módon állít emléket a zseniális gitárosnak. Azóta sem felejtik Petit, huszonnyolc éve ápolják emlékét s ezt a nótát sem éneklik el minden koncerten, csak a kiemelt fontosságúakon.

A játéka maga volt a csoda…

Sok mindenre nem érkezett válasz, ahogy arra sem, hogy mennyiben befolyásolta ez a tragédia az Edda zenekar sorsát, a dalok milyenségét, az élethez való hozzáállását a tagoknak. Olyan terhet kaptak, amelyet mindenkinek nehéz lenne cipelnie. Talán csak az adott idővel megnyugvást, hogy tudták: dalaikban tovább él Kunos, a mosolygós, csizmás, gitáros cimbora…

Kapcsolódó témák: #megemlékezés | #zene |
likeold
a fb oldalunkat